|
FS. 26/27. Fejezet
Midnight Girl 2020.08.18. 20:59
Sziasztok!
Hát, ez is elérkezett. Vége van a Friendshipnek. El sem hiszem. Egy korszak tényleg lezárult, és én szeretném nektek őszintén megköszönni, hogy ennyi bukkanó és érzelmi hullámvasút mellett kitartottatok a történet, a fiúk, és én mellettem. Nagyon sokat jelent számomra, hogy ennyire szerettétek a Friendshipet, és hogy együtt izgultatok velem és a fiúkkal minden egyes fejezetnél.
Technikailag két fejezetet kaptok, mert a G-Portál nem enged bizonyos szómennyiségnél többet feltölteni egy oldalra, de gyakorlatilag egynek számolom. Szeretnék előre szólni, hogy ez a fejezet legalább ugyanannyira lélekfacsaró, mint az előző volt. Sokan nem fogtok szeretni a vége miatt, és ezt teljesen megértem, de szeretném, ha ti is megértenétek, hogy én ezt a befejezést képzeltem el a fiúknak hét évvel ezelőtt is. Az egyetlen vigaszom az, hogy bár a Friendship mint történet és korszak véget ér ezzel az utolsó fejezettel, a fiúknak szánok folytatást, és talán már ezen a héten neki is állok a következő sorozatnak.
Szóval, ne csüggedjetek el teljesen és kérlek szépen titeket, ne utáljatok - illetve arra is szeretnélek titeket megkérni, hogy legyetek szívesek vélemény hagyni a fejezet végén, mert én is emberből vagyok, és muszáj tudnom, mit szóltok.
Nem is ragozom tovább a szót. Jó olvasást nektek!
Friendship
Ch. 26. Consequences I.
Ch. 27. Consequences II.
U.i.: Zsepit, cigit, Xanaxot, pálinkát tessék idejében előkészíteni.
xoxo
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Őszintén én sokat vacilláltam írjak-e vagy ne. Nagyobb részt nem akartam véleményt írni, mert úgy voltam vele minek negatívkodjak itt amikor tök jó, hogy visszajöttél, és befejezed. Kedved is van hozzá, nem kellene bármilyen formában is rossz érzést kelteni benned. Meg amúgyis mindeki csak megszólna. Ahogy látod végül mégis kikívánkozott.
Nagyon szerettem a történetedet évekkel ezelőtt, ezt szeretném leszögezni. Mindig elsőként olvastam ha frissítetted és a mai napig ott van a könyvtáramban elmentve. Sokat nevettem rajta, sokszor újra olvastam. Mindig jó kedvel gondoltam rá. Köszönöm, hogy elkezdted írni. A történet szerintem soha nem volt különösebben egyedi de a karakterek fergetegesek voltak és egyszerűen falta az ember a sorokat. Nem hiszem, hogy olvastam ilyen nyelvezettel rendelkező történetet, ami köp a nyelvtani szabályokra meg kicsit kesze kusza, de pont annyira hogy az élvezhető maradjon. Engem ez fogott meg benne és ezért tértem mindig vissza hozzá.
Sajnos ez tűnt el miután visszajöttél. Szerintem ez tette egyedivé és szerethetővé ezt a történetet, és ezek az új fejezetek meg sem közelítik a régieket. Nevetséges elvárni ugyan azt az írásmódot x év kihagyás után, amikor az író is változott és a szereplőket is nagy valószínűséggel máshogy látja. Nekem kicsit olyan érzésem volt végig mintha csak le akarnád tudni a dolgot és nincs már benne az a lélek ami régen. Azt mondod ilyen véget képzeltél el, én ezt őszintén kétlem. Semmi baj azzal, ha az ember szomorú véget akar a történetének én ezért nem foglak utálni. Viszont ennek semmi előzménye nem volt, se a szülők részéről, se a srácok részéről. Soha egyszer sem aggódtak azon, a szüleik mennyire homofóbok, 4-ből max 2-ről tudtam volna elképzelni, de akkor meg nem csókolózok a ház előtt a pasimmal. Akinél meg régen megpendítetted, hogy baja lesz vele az új fejezetben már biztosította is őket arról minden oké, régen meg ellenszenvesen viselkedett. Lehet, hogy ezt a véget szántad, de az valószínűleg kidolgozottabb volt ennél.
Azt kell mondjam, hatalmas sajnálattal, hogy jobb lett volna ha úgy marad a történet ahogy eddig. A szerethető vicces fiúkkal, akik elromantikáznak együtt. Nem pedig egy közepesen megírt, hatásvadász, depressziós vég.
Talán szigorú vagyok, mert régen fontos volt nekem ez a történet, sajnálom.
Szia!
Fuhh, hát, hazudnék, ha azt mondanám, nem ütött szíven, amit írtál, de ennek ellenére nagyon szépen köszönöm, hogy mégis megtetted!
Sosem gondoltam, hogy egyedi lenne a történet, de hozzá tartozik, hogy soha nem is volt az a célom vele. Tizenhat évesen kezdtem el írni, csúnya voltam és duci, egyetlen fiú sem akart hozzám szólni, az anyám rákos volt és alkoholista, ezért kellett nekem valami, amin el tudtam nevetni és romantikázni, hogy ne érezzem magam annyira mocskosul. Ennyi volt a célom a Friendshippel. Hogy elszabaduljak a valóságtól.
Én is pontosan tudom, hogy az új fejezetek nem ugyanolyanok, mint a régiek. De azóta felnőttem, és huszonnégy évesen teljesen máshogy látom a fiúkat és érzek irántuk, mint anno. Viszont egyáltalán nem az volt bennem, hogy ezt én csak le akarom tudni. Négy év után először végre újra vártam, hogy mikor tudok majd leülni a gép elé, és írni a következő fejezetet. Végre ki volt bennem forrva a sztori, végre tisztán tudtam, hogy mit akarok a srácokkal.
Én úgy érzem, igenis megvolt az egésznek az előzménye. Sam igenis aggódott a családjának homofóbságán, Gilbert szemszögéből meg nem volt egyetlen fejezet sem. Drake viselkedését direkt szántam ilyenre, mert a karakterét a nővéremről mintáztam, és nincs kétség a fejemben, hogy ő is ugyanígy reagálna. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy én úgy gondolom, az emberek nem racionális lények. Én legalábbis biztosan nem. Az egyik percben kiakadok valamin, a következőben pedig elgondolkodok magamon, esetleg megváltoztatom a véleményem.
Amikor nekiálltam a Friendshipnek, semmi tervem nem volt vele. Azt mondod, régen kidolgozott volt - hát, nagyon nem. Amikor nekiálltam egy fejezetnek, fogalmam sem volt, hogy mi lesz benne, hogy miről fog szólni, hogy hogyan fog tovább menni az egész. Most, négy évvel később minden fejezetnek úgy álltam neki, hogy pontosan tudtam, miről fog szólni és mit akarok vele elérni.
Sokszor elmondtam azt is, hogy én végig arra törekedtem, hogy realisztikus legyen a sztori. Az, hogy egész életükben elviccelődnek és elromantikázgatnak, egyáltalán nem az - ilyen nincs, ilyen nem létezik. A sztori mindig is közepes volt. Hatásvadász? Hát, nem tudom. Nem arra mentem rá, hanem arra, hogy valamilyen érzelmet kisajtoljon az emberből, miközben realisztikus képet mutat erről az egészről.
Köszönöm, hogy írtál! Sajnálom, hogy így érzed, de én összességében elégedett vagyok a történettel.