Drake �zenete ut�n minden megv�ltozik. A titok kint van, ak�r tetszik, ak�r nem, ak�r k�szen �llunk r�, ak�r nem. Nincs belesz�l�sunk abba, ami vel�nk t�rt�nik. Nincs befoly�sunk arra, ahogyan a sz�leink reag�lnak. Az az �t sz� mindent t�nkretesz, mindent elvesz, �s nem hagy a hely�ben semmi m�st, csak k�ts�gbeesett p�nikot �s retteg�st. �s sz�gyent.

Az eg�sz napot remeg� kezekkel �s gy�trelmes gyomorg�rccsel navig�lom v�gig. Gilbert nem sz�l, pr�b�l nyugodtnak �s magabiztosnak t�nni, de �r�kon a pad alatt a kezemet szorongatja �s az �llkapcs�ban az izmok fel-al� j�rk�lnak, ahogyan a fogait csikorgatja.

Az �r�kon �t tart� bizonytalans�g tal�n a legrosszabb. A k�ztes �llapot, amikor mind a ketten tudjuk, hogy a java m�g csak most j�n, �s hogy nincs az �gvil�gon semmi, amivel meg tudn�nk �ll�tani. Az �nem egy r�sze pontosan tudja, hogy j� es�llyel most l�tom Gilbertet hossz� ideig utolj�ra, �s a gondolatt�l �sszeszorul a torkom �s a mellkasom. Az �nem m�sik r�sze tagad, konokul �s vehemensen.

A nap v�g�n sz�tlanul s�t�lunk ki a j�rd�ra. Abban a pillanatban, hogy kitessz�k a l�bunkat, �ktelen dud�l�st hallunk. Rylan �s any�m, k�t k�l�n aut�ban �lve �llnak a bej�rattal szemk�zt, �s a hirtelen j�tt f�lelemt�l h�tra l�pek egyet. Ijedten Gilre n�zek, de a von�sai z�rtak �s t�voliak. Meredten b�mulja Rylant az �vegen kereszt�l. A kezei �k�lbe szorulnak k�t oldal�n. Rylan fortyog� tekintettel leh�zza az ablakot �s ki�v�lt rajta:

- Azonnal sz�llj be a kocsiba! – ki�lltja. – Most!

- Samuel – sz�l hozz�m anya a korm�ny m�g�l. – Sz�llj be.

Nem �v�lt. Halkan besz�l, de a hangja olyan kem�ny �s hideg, hogy a l�bam a f�ldh�z gy�kerezik. M�g�ttem az udvaron als�sok sik�toznak �s kerget�znek vid�man, a f�lig lehajtott ajt�ablak �veg�n l�tom a t�kr�z�d�s�ket. Az �gen tolong� fekete els�felh�k az es� illat�t tolj�k maguk el�tt.

Gil megfogja a kezem �s r�m n�z. Megszor�tja az ujjaimat. A haja a szem�be sz�ll a sz�lt�l, szem�nek k�kje s�t�t �s bizonytalan. A szem�ld�ke r�ncol�dik a homloka k�zep�n, a fogaival a piercingj�t babr�lja idegesen.

- Nem lesz semmi baj – hazudja er�ltetetten magabiztos hangon. Egy pillanatig habozik, mintha nem tudn� eld�nteni, mit akar. Azt�n ism�t megszor�tja a kezem, �s ell�p t�lem.

- Gilbert! – �v�lt Rylan a kocsib�l. – Takarodj befel�!

Gil egy utols� pillant�st vet r�m. Hideg ujjai kics�sznak az eny�mek k�z�l, ahogy szomor� f�lmosollyal az arc�n h�tat ford�t nekem. Egyenes h�ttal, kih�zott v�llakkal s�t�l oda Rylan kocsij�hoz. A l�ptei lass�ak, de magabiztosak, �s nekem h�ttal �llva is tudom, hogy Gilbert m�g ebben a helyzetben is kih�v� daccal az arc�n mered Rylan d�h�ng� szemeibe.

Azt k�v�nom, b�rcsak olyan b�tor lenn�k, mint �. Azt k�v�nom, b�rcsak ne remegn�nek �gy a t�rdeim. B�rcsak ne rettegn�k ennyire, b�rcsak lenne bennem t�bb tart�s, b�rcsak ne �rezn�m magam ennyire szerencs�tlen�l elesettnek.

- Sam – sz�l ut�nam anya hat�rozottan, ahogyan Rylan elhajt Gilberttel az any�s�l�sen. Nem tudom nem �szrevenni, hogy Gil nem n�z t�bbet r�m.

Egy pillanatra becsukom a szemem. Nagyot nyelek, mintha az b�rmit is seg�tene, mintha az m�gikusan v�get vetne ennek a hatalmas nagy szarviharnak. Megmarkolom a t�sk�m p�ntj�t �s megindulok az aut� fel�.

Anya sz�tlanul beind�tja a motort. Egy pillant�st sem vet r�m �s eg�sz �ton hazafel� nem mond semmit. Csup�n k�t dolgot tudok leolvasni az arc�r�l: f�ktelen haragot �s undort, amit�l v�kony ajkai k�r�l m�ly r�ncok j�nnek el�. Sosem l�ttam m�g ilyennek.

***

- �lj le – mondja anya a nappali fel� intve, amikor haza�r�nk. Drake a l�pcs� tetej�n �lve figyel, �s amikor meghallja anya hangj�t, felpattan. – Drake, menj a szob�dba.

Drake agg�dva r�m n�z, de az agyam valahol m�shol j�r. A f�lelemt�l nem forognak �gy a gondolataim, mint ahogyan szoktak. Nem cik�znak �ssze meg vissza, nem pattognak egyik szorong� �tletr�l a m�sikra. Az agyam hely�n egyetlen zsibbadt gondolat vibr�l: ne, k�rlek, ne.

Egy utols� pillant�st vetek Drake-re �s bes�t�lok a nappaliba. Apa zsebre tett k�zzel, fesz�lten �ll az ablak el�tt, a l�baival a padl�n dobol. Amikor meghall, azonnal megfordul.

- Igaz ez, Sam? – k�rdezi t�relmetlen�l.

Az indulatt�l v�r�s az arca. A hangj�t�l el�nt a sz�gyen �s cs�pni kezd a szemem, a sz�vem a f�lemben d�b�r�g, �s olyan gy�v�nak �s apr�nak �rzem magam, mint m�g soha. Nem tudom felfogni, hogy ez t�rt�nik. Egyre csak azt mondogatom magamban, hogy ez nem lehet igaz, hogy anya �s apa nem gy�l�l, hogy lehet, hogy el van baszva a csal�dom, de valahol az�rt csak szeretnek, csak nem undorodnak t�lem. Hogy lehet, hogy most m�rgesek �s feld�ltak, de p�r nap m�lva m�r nem lesznek azok, �s lesz m�g id�, amikor �jra a szem�kbe tudok n�zni.

De azt�n anya is bel�p a szob�ba, �s r�m sem tud n�zni. Elmegy mellettem, egyetlen sz� n�lk�l, alkohol- �s nikotinszagot h�z maga ut�n. Amikor meg�ll, h�tat ford�t nekem.

- V�laszolj ap�dnak – mondja hidegen.

Mintha pof�n v�gott volna. Sz�ra nyitom a sz�mat, de nem j�n ki rajta hang. �gy �rzem magam, mintha fuldokoln�k.

- Igaz?! – Apa �v�lt�s�t�l �sszerezzenek.

H�tra l�pek. A h�tam a falnak �tk�zik. K�nnybe l�badnak a szemeim. Lecsukom �ket, az ajkaim megremegnek. Sz�gyent�l �g� arccal, lassan b�lintok. Nem merem kinyitni a szemeimet.

Apa �lesen besz�vja a leveg�t. A hangt�l r�n�zek. A sz�ja el� teszi a kez�t �s k�romkodik, azt�n megr�zza lehajtott fej�t. Anya dermedten, n�m�n, �sszeszor�tott ajkakkal �s v�rfagyaszt� tekintettel n�z ki az ablakon.

Gy�l�lnek. Megvetnek. Undorodnak t�lem.

- Mi�ta? – k�rdezi azt�n anya idegesen. – Hm? Mi�ta megy ez?

Nem v�laszolok. K�nnyezve �s megal�zva b�mulom any�t �s ap�t, a k�t embert, aki a vil�gra l�k�tt, �s most a tekintet�kb�l m�gis l�tom, mit gondolnak r�lam val�j�ban. Felt�tel n�lk�li szeretet nem l�tezik. A sz�l�i szeretetnek keserves, megfizethetetlen �ra van, �s �n minden es�lyemet elvesztettem r�.

- Nem r�g�ta – ny�g�m ki v�g�l, de a hangom elcsuklik.

- R�d er�ltette mag�t? – veti r� apa t�relmetlen�l.

Nem tudom eld�nteni, komolyan gondolja-e, vagy csak k�ts�gbeesetten rem�li. Mind a ketten v�rakoz�an n�znek r�m. Csak annyit k�ne mondanom, igen, �s mindennek v�ge lenne. Egyetlen kicsi hazugs�g, �s nem n�zn�nek r�m �gy. Csak egy sz�, �s �jra szeretn�nek.

De a felt�telez�st�l rosszul leszek.

- Mi? Nem! – h�rd�l�k fel gondolkod�s n�lk�l.

- Akkor mi a rosseb �t�tt bel�d, ha?! – �v�lt apa megint. – M�gis mit gondolt�l, Samuel?!

�ssz�bb h�zom magam. Gilbertre gondolok �s arra, mennyire rohadtm�d szeretn�k most vele lenni. Mennyire j� lenne most az �gyon r�h�gni vele, �jszaka a t�v� f�nye mellett, a takar� alatt. Mennyire j� lenne egy olyan vil�gban, ahol anya �s apa nem n�znek r�m �gy, ahogy �ppen n�znek.

Anya a k�t ujja k�z� fogja az orrnyerg�t �s �sszeszor�tja az �llkapcs�t.

- Ezzel pr�b�lod magadra vonni a figyelmet? – k�rdezi �lesen. – Err�l van sz�?

Elborzadok. A felismer�s, hogy ennyit �s ezt gondolj�k r�lam a saj�t sz�leim, ki�ti a leveg�t a t�d�mb�l.

Hogy gondolhatnak ilyet? T�nyleg ennyit gondolnak r�lam? T�nyleg ilyennek ismernek?

- Nem – v�laszolok remeg� hangon. A s�r�s ker�lget, �s ett�l csak m�g jobban elsz�gyellem magam. – Nem – ism�tlem er�tlen�l.

- Akkor mi?! – k�rdezi apa �jra �v�lt�zve.

- �n csak…

Nem tudom folytatni. Apa bel�m fojtja a sz�t.

- Te csak mi? Hm? – Nagy leveg�t vesz. A homlok�n kidudorodik egy �r. Kif�jja a leveg�t. – Nem erre neveltelek!

- Nevelt�l? – A nagyk�p� kijelent�st�l egy pillanatra �jra megtal�lom a hangomat. – M�gis mikor?!

- Ez akkor sem norm�lis! – v�g a szavamba. – Hogy fordulhatott meg egy�ltal�n a fejedben ilyen… - Eltorzult fintor jelenik meg az arc�n. Amikor folytatja, szinte vicsor�t - …undor�t� dolog!

Undor�t�.

Tudtam. Tudtam, hogy ezt fogj�k mondani.

Undor�t�.

�s m�gis. Els�rom magam. Minden er�mmel pr�b�lom magamban tartani, de nem megy. T�z k�r�mmel pr�b�lok kapaszkodni a m�lt�s�gom marad�k�ba, de ap�m szavai es�lyt sem adnak.

Undor�t�.

Anya kih�zza mag�t �s szigor�, kim�rt szemekkel r�m n�z.

- Nem tal�lkozhatsz t�bbet vele – mondja ridegen. – Komolyan mondom, Samuel. Meg ne l�ssalak a k�zel�ben.

- De…

- Nem �rdekel! – csattan fel � is. Kiny�jtja a kez�t. – Add ide a telefonod!

Reflexszer�en r�ny�lok a zsebemre. Megsz�llottan markol�szom a kijelz�t izzadt tenyeremmel, mik�zben anya szavait�l kisz�rad a torkom. Mert, ha az �n sz�leim �gy reag�lnak, Rylan is �gy vagy m�g rosszabbul fog. Ha anya �s apa megtiltj�k, hogy l�ssam Gilbertet, Rylan mindent el fog k�vetni, hogy ez t�nyleg �gy is maradjon.

Soha t�bbet nem fogom l�tni Gilt.

- Ne – k�rem sz�nalmasan. – Anya, k�rlek, ne…

- Add ide! – �v�lt megint. Vonakodva a kez�be adom a telefont, az ujjaim hi�ba markol�ssz�k a kijelz� hideg �veg�t. Anya egy m�sodperc t�rt r�sze alatt veszi el t�lem az utols� rem�nyszil�nkot is arra, hogy �jra halljam Gil hangj�t. – Nincs telefon, nincs laptop, nincs semmi. Vil�gos? – k�rdezi. – Ha megl�tom vagy meghallom, hogy egyetlen sz�t is sz�lt�l hozz�, Samuel, az ap�dhoz k�lt�z�l.

Kegyetlen tekintettel b�mulnak r�m. Az arcom �g �s a b�r�m cs�p a r�sz�radt k�nnyek alatt. Sz�nalmas, visszatasz�t� l�tv�ny �s undort kelt� csal�d�s vagyok a szem�kben. M�gis Gilbertre gondolok. Ha nem cs�kol meg azon az est�n majdnem k�t h�nappal ezel�tt, most nem �lln�k itt megsz�gyen�tve, any�m �s ap�m egyes�tett undor�ban.

�s m�gis. Nem k�v�nom, b�rcsak meg se t�rt�nt volna.

- Meg�rtetted? – teszi zsebre anya a telefonomat. Remeg� ajkakkal b�lintok. – Menj a szob�dba.

Haboz�s n�lk�l rohanok fel a l�pcs�n. A tetej�n ott �l Drake, �s amikor megl�tja s�r�st�l v�r�sl� fejemet, sajn�lkoz� szemekkel lassan fel�ll �s odas�t�l hozz�m. K�rdez�s n�lk�l �t�lel. V�ratlan �s szokatlan t�le, de anya �s apa felh�borodott arca �s sz�rny� szavai ut�n �gy szor�tom magamhoz a b�ty�mat, hogy belefeh�rednek az ujjaim. Nem tudom tov�bb magamban tartani.

- Gy�l�lnek – b�g�m bele a v�ll�ba.

Drake vigasztal�n megsimogatja a hajam. Egy�tt�rz� s�hajjal csit�tgat, mik�zben keservesen zokogok.

- Minden rendben lesz – hazudja � is.

Nem hiszek neki.

***

Gilbertet kiveszik az iskol�b�l. Anya konnektorral egy�tt t�pi ki a falb�l a sz�m�t�g�pem k�beleit, azt�n az eg�szet ledobja a l�pcs� tetej�r�l, a monitor p�kh�l�sra t�rik �s a j�r�lap bereped alatta. Nem adja vissza a telefonomat, nem mehetek sehov�, nem tal�lkozhatok senkivel iskola ut�n, �s vagy � j�n �rtem minden egyes alkalommal, vagy Drake. Nem sz�l hozz�m, r�m se n�z – de a s�r�sdobozok �s a boros�vegek egyre csak gy�lnek a konyh�ban. Hetek telnek el �gy, fesz�lt n�ma csendben �s ideg�rl� alkoholszagban.

Semmit nem tudok Gilbertr�l. �jszak�nk�nt r�la �lmodok: a cs�kj�r�l, amit�l bennem rekedt a leveg�, az illat�r�l, amikor f�l�m hajolt, a b�r�r�l, ahogy remegtek alatta az izmai a hotelszoba s�rga f�ny�ben. Sajg� mellkassal �s sz�raz szemekkel szem�ld�k�r�l �s arr�l az ideges�t� g�nymosoly�r�l �br�ndozok, amit mindig annyira nagyon ut�ltam, �s most m�gis mindent megadn�k az�rt, hogy �jra l�ssam, hogy durv�n lecs�koljam f�l�nyes arc�r�l.

Idegennek �rzem magam a saj�t h�zamban, a saj�t csal�dtagjaim k�z�tt. Drake igyekszik. Annyira nagyon igyekszik – t�mogatni, nyugtatni �s egyszer�en csak ott lenni, de az �lel�sekt�l �s az �res, rem�nyteli szavakt�l sz�pen �s lassan elzsibbadok. Hozz�szokok a s�t�ts�ghez: a szob�mban, a leh�zott red�ny�k �s a koszos ruhahalmok k�z�tt nem �t�l el senki.

Nem �gy, mint az iskol�ban, ahol Gilbert hi�nya minden nappal egyre hangosabban ord�t az arcomba, ahol a sr�cok folyton agg�d� tekintettel �s sajn�lkoz� mosollyal az arcukon n�znek r�m. Ahol senki nem mer �szint�n hozz�m sz�lni, nehogy �sszet�rjek. Ahol az eg�sz botr�ny kisziv�rog.

Bobbyval �s a t�bbiekkel kezd�dik, n�h�ny t�ls�gosan hangos kijelent�ssel �s �vatlan felcsattan�ssal, amikor kiszedik bel�lem, mi is t�rt�nt. Bobby kiakad �s a nyakamba ugrik, mik�zben �n igyekszem min�l m�lyebbre folytani magamban a k�nnyeket �s az egyre er�s�d� tehetetlen haragot. Spike hangosan k�romkodik, Ri� szomor�an v�llon vereget, Tadaco pedig elkapja a tekintet�t, amikor r�n�zek. Azt�n lassacsk�n, a napok m�l�s�val v�gleg kicsordog�l a t�rsas�gb�l. Nem sokkal k�s�bb m�r mindenki tudja.

Nem t�nik fel r�gt�n. Egyik reggel, amikor anya sz� n�lk�l, a megszokott hideg gy�l�lettel �s megvet�ssel a szem�ben kirak az iskola parkol�j�ban, p�ran �sszes�gnak a h�tam m�g�tt. Nem gondolok bele semmit, nem is foglalkozok vele, mert anya rideg tekintete �s fesz�lt hangja m�g mindig a vil�got t�ri �ssze bennem, �jra �s �jra minden rem�nytelen reggel, ahogy hossz� perceken kereszt�l �llok a parkol� k�zep�n �s rem�nykedve n�zem, mik�nt anya mereven elhajt. Ahogy mindig teszi.

Minden nap azzal a ki�br�ndult rem�nnyel kelek fel, hogy tal�n ez lesz az a nap, amikor anya �jra mosollyal n�z r�m. Vagy egy�ltal�n r�m n�z – egyetlen t�voli, szigor� pillant�sn�l tov�bb tartja rajtam a szem�t, esetleg k�sz�n�sre nyitja a sz�j�t, amikor a k�v�j�t kortyolgatva megl�t a konyha k�sz�b�n toporogva. De nem �rkezik el ilyen nap. A folyamatos gyomorg�rcs minden elutas�t� v�llr�nd�t�ssal, minden t�ntet�leges csenddel t�lt�tt perccel tov�bb er�s�dik, tov�bb tekeredik bennem, m�g v�g�l a wc f�l�tt g�rnyedve kezdem a reggeleket �s z�rom az est�ket. Nem mintha lenne bennem b�rmi, amit ki tudn�k adni. A csempe hideg a tenyerem alatt, �s a feh�r falak brut�lis �szintes�ggel csapj�k vissza a f�lembe a saj�t hangomat.

Egyik reggel v�resre harapd�lt sz�jjal �s ler�gott k�rm�kkel s�t�lok az iskola folyos�j�n, lehajtott fejjel a Dork�m piszkos orr�t b�mulva. A h�tizs�k neh�z �s durva a h�tamon, a p�nt nyomja a v�llamat. A folyos� fert�tlen�t�t�l �s poshadt v�zt�l b�zlik, �s a fejem f�l�tt a neon�g� hangos kattog�ssal pisl�kol. Nem n�zek r� a mellettem ell�p�kre, sem pedig a szekr�nyek el�tt sugdol�z�kra. A magam csendes nyomor�ban f�rd�k �nsajn�latt�l �s s�rtetts�gt�l b�z�l�gve, a b�r�m alatt egyre n�vekv� harag tekereg.

Minden reggel �rzem, hogy az engem fojtogat� csal�dott szomor�s�g egyre cs�kken. Minden este, amikor lefekv�s el�tt a plafont b�mulom, �rzem a d�h�t forrni a mellkasomban – minden Gilbert n�lk�l t�lt�tt nappal er�s�dik, minden elutas�t� fintorral n�.

Haragszom magamra, ami�rt ennyire h�lye voltam �s haragszom Gilbertre is, ami�rt h�napokkal ezel�tt meg mert cs�kolni. Ak�rmennyire ostoba �s irracion�lis is. De nem tart sok�ig. D�h�m t�rgy�va nem sokkal k�s�bb apa �s anya v�lik, �tkozom �ket, ami�rt ennyire el��t�letesek, ami�rt ennyire z�rtelm�j�ek, ami�rt veszik a b�tors�got, hogy �gy viselkedjenek velem. Ami�rt probl�ma n�lk�l gy�l�lik �s vetik meg a saj�t gyerek�ket. Ami�rt a szeretet�ket felt�telekkel adj�k. Haragszom az eg�sz vil�gra, olyan v�gtelen szenved�llyel �s odaad�ssal, amit m�g sosem �reztem magamban. Tudom, hogy egyre k�zel�tek a robban�shoz.

Egy kisebb hegyoml�s olyan er�vel csap�dik bele a v�llamba, hogy h�ttal �rkezek a f�ldre. A leveg� kiszorul a t�d�mb�l, a t�sk�m csattanva lerep�l a v�llamr�l. A szemeim el�tt a plafonr�l l�g� l�mp�k f�nye s�padtan �sszemos�dik. A folyos�n visszhangot ver a kit�r� nevet�s, �s a l�t�mez�mben s�t�t alak jelenik meg: sz�gletes fej�n gondosan f�s�lt haj, arc�n szadista mosoly.

- Buzzancs – k�pi fel�m a sr�c. Kyle-nak h�vj�k. P�r �vvel j�r felettem.

A haverjaival egy�tt fintorogva �tl�pnek f�l�ttem. Valamelyik�k r�l�p a karomra.

 Senki nem sz�l, senki nem seg�t fel. A nevet�s abbamarad, helyette s�ri cs�ndbe burkol�zik k�r�l�ttem az embert�meg. Sajg� v�llal �sszeszedem a t�sk�mat, leporolom magam, �s megal�zva, kussban megindulok a k�nyvt�r fel�. Sokadj�ra ism�t azt k�v�nom, b�rcsak elnyelne a f�ld, de innent�l kezdve csak tov�bb rosszabbodik a helyzet.

A t�bbs�g nyilv�n leszarja az eg�szet. Az emberek nagyr�sz�t nem �rdekli m�r, ki kivel mit csin�l, m�g olyanok is akadnak, akik egy-egy b�tor�t� mosolyt k�ldenek fel�m. De egyes tin�dzserek kegyetlenek �s ostob�k, tele f�lelemmel �s bizonytalans�ggal. Spike �s a sr�cok nem hagyj�k, hogy egyed�l menjek b�rhov�. H�s�ges test�rk�nt k�vetnek �s figyelik a folyos�t sz�netekben, de �k sem tudnak mindig ott lenni, �gy egyik d�lut�n f�ls�ket�t� csattan�ssal v�g�dok bele a szekr�nyem ajtaj�ba, amikor Kyle �jra megtal�l. A lakat az oldalamba f�r�dik �s felszisszenek.

- Mi van, buzzancs, nem tetszik, ha f�j? – r�h�gi a k�pembe ugyanaz a hegyoml�s.

Ism�t megl�k, �s a lend�lett�l beverem a fejem az ajt�ba. Felr�h�g, a haverjai szint�n, engem meg el�nt a harag – tehetetlen, ir�ny�thatatlan d�h �s s�rtetts�g, nem csak a sr�c �s a haverjai miatt, hanem any�m �s ap�m miatt is. Ami�rt �gy n�znek r�m, mintha lepr�s lenn�k, ami�rt hozz�m sem sz�lnak, ami�rt minden apr� l�gv�tellel azt sugallj�k, undor�t� �s mocskos vagyok.

�szre sem veszem, amikor �k�lbe szor�tom az ujjaimat. El�sz�r fel sem fogom, mit csin�lok: a kezem mag�t�l mozdul, a l�bam mag�t�l indul meg. Valahol a mozdulat k�zep�n�l az az egyetlen gondolat villan �t az agyamon, hogy teljes er�b�l kell �tn�m �s gyorsan, mert ha ezt elbaszom, a k�vetkez� meg�ll� a s�rg�ss�gi lesz.

Amikor az ujjperceim izomb�l Kyle �ll�ba �rkeznek, valami hangosan felreccsen �s a sr�c n�m�n a f�ldre borul. Megpr�b�l felkelni. Id�k�zben megtal�lja a hangj�t, �s felrepedt sz�j�hoz szor�tott ujjakkal k�romkodni kezd, azt�n gyilkos tekintettel r�m n�z. Egy pillanatra megtorpanok, ahogyan tudatosul bennem, mit is csin�ltam, ahogyan felfogom, hogy komolyan beh�ztam egyet valakinek, nemhogy Kyle-nak. Kyle-nak, akinek az apja men� �gyv�d, �s val�sz�n�leg t�bb maffi�z�t ismer, mint maga a Keresztapa.

Kyle �jra megpr�b�l felt�p�szkodni a padl�r�l. Tudom, hogy ha siker�l neki, a haverjaival egy�tt �gy szarr� fognak verni, hogy azt az �seim is meg�rzik. Nagyot nyelek, �s k�rbe n�zek: az �gyeletes tan�r sehol nincs, de cser�be Spike �s Ri� sem. Teljesen egyed�l vagyok, Kyle-lal �s a haverjaival szemben, de most m�r nincs meg�ll�s.

�sszekaparom a bennem fortyog� d�h�t �s haragot. Kyle ut�n vet�d�k a f�ldre, m�g miel�tt t�nyleg �szhez t�rne. A folyos� elmos�dott foltokk� �s torz hangokk� v�ltozik k�r�l�ttem, am�g �k�llel �t�m �s verem a sr�cot ott, ahol �ppen �rem. Olyan meg�ll�thatatlan indulattal �s elfojtott �szintes�ggel �t�m, hogy t�bb� m�r nem hallom, melyik�nk �v�lt val�j�ban �s nem �rzem a p�l�mat r�ncig�l� kezeket. Amikor egy tan�r �s Kyle haverjai percekkel k�s�bb ler�ncig�lnak r�la, az ujjaim v�resek �s zsibbadtak, �s a t�d�mben a leveg� egyszerre t�l forr� �s fagyos.

K�r�l�ttem a t�meg n�m�n, d�bbent szemekkel mered r�m �s figyeli, mik�nt Kyle-t a haverjai lek�s�rik az orvosiba. Az �gyeletes tan�r a p�l�mn�l fogva tart �s �v�lt az arcomba, de a f�lem cseng�se �s a sz�vem d�b�rg�se elnyomj�k a hangj�t. Buta szemekkel, tomp�n b�mulom sz�j�nak mozg�s�t.

T�z perccel k�s�bb z�z�d�sokkal teli k�zzel �s felrepedt sz�jjal �l�k az igazgat�val szemben, a kez�ben l�v� telefon t�loldal�n any�m rezign�lt s�haj�t hallom. Tov�bbi h�sz perccel k�s�bb sz�tlanul �l�k az any�s�l�sen, �s anya csendes haragja hossz� id� ut�n el�sz�r egy�ltal�n nem hat meg. Ha el�gg� m�lyre �sok a mellkasomban tombol� �ress�gben, a pillanat egy t�rt r�sz�re nyugodtnak �rzem magam.

A hideg ablak�vegnek t�maszkodva arra gondolok, Gilbert mennyire b�szke lenne r�m most.

S�g� 4 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2020.08.08. 03:06 Zoey7892 Szia! Bocsi, hogy rosszul fogalmaztam re�lisnak re�lis csak akkor is olyan kibor�t�, hogy �gy kell lereag�lni ezt az eg�sz helyzetet a sz�l�knek. Szomor� �s nem ezt �rdemeln�k a sr�cok. Sz�val m�g nem �rt�nk el a t�nyleges m�lypontra? :O Az�rt kicsit megnyugodtam, hogy pozit�v v�ge lesz, alig v�rom, hogy olvashassam. ^^

2020.08.07. 02:09 Zoey7892 Szia. Lehet velem van a baj, de szerintem kicsit t�lz�s volt ez a reakci� mindenki r�sz�r�l. Egy�ltal�n honnan tudt�k meg a sz�l�k ez kider�l valaha? Nem tudom milyen befejez�st sz�nsz a t�rt�netnek, de rem�lem egy kicsi pozit�vabbat. �n nagyon rem�lem nem hi�ba szurkoltam a fi�k�rt �vekig. V�lasz: Szia! Sajn�lom, hogy t�lz�snak �rzed, mivel pont hogy mindig a lehet� legnagyobb realit�sra t�rekszem a t�rt�netn�l. Saj�t tapasztalataimat �s k�t meleg legjobb bar�tom coming out sztoriait vettem alapul, �s h�t nagyj�b�l pont ugyanez volt a reakci�. Sajn�lom, hogy szerinted t�lz�s, sajnos az �let szerint nem az :(  Pozit�v lesz a v�ge, esk�sz�m, csak addig m�g el kell �rn�nk a t�nyleges m�lypontra :/ K�szi, hogy �rt�l! Rem�lem, a k�vetkez� r�szt re�lisabbnak tal�lod majd :) xoxo

2020.08.06. 23:16 L. Andi Szia! Huhh, ezer �ve nem s�rtam ennyit egy t�rt�neten 😅 egy�ltal�n nem volt er�ltetett, sajnos t�lzottan is igazinak t�nt 😔 Borzaszt�an sajn�lom �ket, annyira nem fer, hogy az ember nem lehet �nmaga, mert bizonyos emberek azt gondolj�k, hogy ez nem norm�lis 😔 im�dom Draket �s a Spike- Ri� p�rost ami�rt ennyire t�mogat�ak ❤ a fejezet remek volt, ism�t, rem�lem az�rt az "utols�" fejezet enn�l valamivel vid�mabb lesz 😅❤   V�lasz: Szia! �r�l�k, hogy re�lisnak t�nt, tudj�tok m�r j�l, hogy mindig ez a c�lom. �r�l�k, hogy tetszett, de az�rt egyel�re m�g ne k�sz�lsz sziv�rv�nyra meg kiscic�kra, a sr�cok sajnos m�g egy picik�t szendvedni fognak, miel�tt od�ig eljutnak :/ K�szi, hogy �rt�l! xoxo

2020.08.06. 21:39 Kriszti Szia! T�k�letesen j�l �t�rzem Sam megsemmis�lt depresszi�j�t, �n is kb �gy �rzem magam, mintha �tment volna rajtam egy �thenger. Sokszor. Annyira szeretem ezeket a fi�kat, mintha �n is a t�rsas�g r�szese lenn�k. Pr�b�ltam magam felk�sz�teni a legrosszabbra, de ennyire rosszra nem sz�m�tottam. Az�rt k�rlek mondd, hogy a v�g�n boldogok lesznek :( A sz�vem szakad meg jelenleg. V�lasz: Szia! Esk�sz�m, happy end lesz ebb�l, csak addig m�g kicsik�t szenvedni�k kell a sr�coknak (meg �gy nektek is, bocsi). Sajn�lom, hogy megnyomorgattalak lelkiekben, rem�lem, a v�g�n majd k�rp�tolni tudlak. K�szi, hogy �rt�l! xoxo

1