Hozz�szokott m�r, hogy futnia kell, amikor a telihold magasan j�r a feket�ll� �gbolton. Hozz�szokott m�r a mellkas�ban �g� f�lelemhez, amikor a Falka els�, t�relmetlen vony�t�s�t hallatja a Hajsza izgalmait v�rva. Hozz�szokott m�r a b�r�be v�j� karmokhoz, a h�s�ba csap�d� �kl�kh�z �s l�bakhoz, a csontok gyomorforgat� reccsen�s�hez. Hozz�szokott m�r a f�jdalomhoz, ami mindezzel j�r.

M�gis fut, m�g akkor is, ha nincs �rtelme, ha a Hajsza mindig ugyan�gy �r v�get. Abban a pillanatban, hogy meghallja a Falka egys�ges vony�t�s�t, � olyan gyorsan kezd futni, ahogyan csak tud, �s �k, a csal�dja, akiknek megv�denie kellene �t, haboz�s n�lk�l rohannak ut�na �hesen.

Hangos csattan�ssal robban ki az utc�ra, ahogyan az Od� ajtaja a t�glafalnak �tk�zik. Egyens�ly�t vesztve a f�ldre esik, talpa alatt a beton leny�zza tenyer�n a b�rt, de � felt�p�szkodik �s p�nikt�l k�d�s aggyal csak fut tov�bb. Hallja a Falka siet�s l�pteit az Od�b�l, valahol bent �veg t�rik �s fa reccsen, az adrenalint�l k�bult t�meg zajait�l a tork�ban d�b�r�g a sz�ve.

M�ly leveg�t vesz, a t�deje beles�pol. K�rben�z, k�ts�gbeesetten b�v�helyet keresve: egy s�t�t �s mocskos sik�tort, ami elrejthetn� �t is �s a szag�t is, vagy egy utat, ami el�gg� ismer�s �s el�gg� biztons�gos ahhoz, hogy v�gig k�s�rje ezen az �tkozott �jszak�n. Az Od�b�l kisz�r�d� zajok minden m�sodperccel egyre k�zelebb �rnek, keservesen szerzett el�nye pillanatr�l-pillanatra cs�szik ki az ujjai k�z�l. Nincs ideje gondolkodni, nincs ideje gondosan �tgondolni a d�nt�s�t – csup�n az �szt�nei �s a t�dej�ben rekedt hideg decemberi leveg� marad sz�m�ra.

A v�rosk�zpont fel� veszi az ir�nyt abban rem�nykedve, hogy az el�gg� zs�folt �s hangos lesz ahhoz, hogy elt�nj�n benne. Az Od� ajtaja ism�t a t�glafalnak csap�dik a h�ta m�g�tt, de � nem hajland� odan�zni, a berzerker Falka �v�ltve �mlik az utc�ra. Mindent beleadva, teljes er�b�l fut – sosem merve h�tran�zni, sosem merve meg�llni.

A basszus �s nevet�s t�voli hangja fel� rohan, az �g� cigaretta �s kil�ttyent alkohol szaga ut�n. A t�deje f�j, a leveg� r�vid, felsz�nes s�hajokban t�rik ki bel�le, a szemei el�tt apr�, fekete pontok t�ncolnak, ahogy k�ts�gbeesetten igyekszik utol�rni a vid�m, r�szeges embert�meget. Az embert�meget, ahol a Falka t�bb� m�r nem tudja b�ntetlen�l b�ntani. M�r majdnem ott van, a b�rok �s kocsm�k szinte karny�jt�snyira t�le. L�tja �ket, az emberek �ldottan zsibbadt �s zavaros gy�lekezet�t, az olyan rettent�m�d tudatlan faj k�pvisel�it, amelynek egykor, egy �lettel ezel�tt � is tagja volt. Egyetlen r�vid pillanatra megk�nnyeb�l�s j�rja �t.

Azt�n er�s, akaratos kezek ragadj�k meg a nyak�n�l fogva, �s a f�ldre r�ntj�k. F�lelm�ben felki�lt, a b�r�be kosz �s kavicsok v�j�dnak, mik�nt a f�l�ben kegyetlen nevet�s visszhangzik, amelyet a Falka diadalittas vony�t�sa k�vet. A nevet�s m�ly, haragos morg�ss� torzul, m�g egyed�l k�t �les �s cs�p�g� agyart l�t csak. A sz�ntiszta horror �jabb hull�m�t�l mozdulatlann� dermed, majd a b�r�be v�j�d� karmok a h�t�ra ford�tj�k. Ismeri az arcot, amellyel szembe tal�lja mag�t, ahogyan j�l ismeri azokat a v�rv�r�s szemeket �s az �r�lett�l megn�tt szemfogakat is. Pontosan tudja, hogy a h�s�t markol� karmok mire k�pesek – �rezte m�r �ket a b�r�n, amikor azokban a v�rv�r�s szemekben hasonl� �hs�g �gett.

Valami m�lyen benne elt�rik, �s ez�ttal nem valamely csontja az. A benne tombol� harag felbugyog �s megfojt minden m�s �rz�st. Az eddig benne fesz�t� f�lelem elsziv�rog, amikor tudatosul benne saj�t helyzet�nek abszurdit�sa, a benne fortyog� d�h�t t�pl�lja az ellene elk�vetett igazs�gtalan �s �sszer�tlen, perverz kegyetlens�g. A tork�b�l szokatlan, ismeretlen hang t�r el�, a szemfogai a V�ltoz�s �ta el�sz�r, hirtelen gyorsas�ggal n�nek ki az �ny�b�l, a nyomukban kibuggyan� v�r f�mes �zt hagy a nyelv�n.

Minden erej�t beleadva, gondolkod�s n�lk�l emeli l�b�t �s r�g. A bakancsa t�mad�j�nak has�ba csap�dik, �s a rohad�kb�l meglepett ny�g�s szakad fel. A r� nehezed� s�ly egy pillanatra bizonytalann� v�lik, �ppen el�g id�t adva neki ahhoz, hogy remeg� v�gtagokkal ki tudjon m�szni al�la. Felt�p�szkodik, az izgalomt�l a mozdulata bizonytalan �s t�redezett, �s az �jult m�ni�val fel� ny�l� karmok felszak�tj�k oldal�n a h�st. �rzi, amint a b�re �g a karmok m�rg�t�l �s a h�s�ba olvad. �s m�gis – d�h�s, megk�nzott ki�llt�ssal ism�t a t�mad�ja fel� r�g.

A karmok elengedik �s � ism�t futni kezd a pulz�l� neonf�nyek fel�, mik�zben az oldal�n t�tong� lukb�l v�r �s m�reg cs�p�g �mely�t� ritmusban. A Falka a sark�ban van, szinte m�r �rzi lehelet�ket a tark�j�n, de nem mer h�tra pillantani. A v�rosk�zpont k�zel van m�r, olyannyira k�zel, hogy az �les f�nyek elvak�tj�k �s a d�b�rg� zen�t�l �gy �rzi, kilukadnak a dobh�rty�i, de nem t�r�dik vele. Tudja, hogy csak a kocsm�k r�szeges sor�t kell el�rnie, �s azt�n v�gre biztons�gban lesz – legal�bb ma est�re.

A biztons�g hat�r�n, egy s�t�t sik�tor k�zep�n, ahol m�g az utols� l�mpa is lassan haldoklik, ism�t a f�ldre r�ntj�k. Az els� kocsma h�ts� bej�rata el�tt k�t p�r karom a b�r�be kap, k�t neh�z test a mocskos f�ldbe d�ng�li, �s � csak arra tud gondolni, hogy nem, ez �gy nem helyes, el kellett volna engedni�k, itt m�r biztons�gban kellene lennie. Semleges ter�leten van. A Paktum minden Falk�t�l fegyelmet k�vetel, hogy ne vonj�k magukra a haland�k figyelm�t, de a h�t�n a farkasok m�gis szil�rd kezekkel fogj�k �s nem engedik.

Pr�b�lja ler�zni �ket, megszabadulni t�l�k, �s addig forgol�dik alattuk, m�g az aszfalt le nem ny�zza a b�r�t a kez�n �s a t�rdein. Nem hajland� harc n�lk�l megadni mag�t. A lelk�nek egy vad �s primit�v r�sze vez�rli, �t�sre, r�g�sra, harap�sra k�szteti – b�rmire, de feladni nem lehet, mert ink�bb hal meg itt �s most, minthogy beh�doljon. A Paktum nem engedi �tv�ltozni, de nem is biztos benne, hogy tudna: �vek teltek el, mi�ta a Falk�hoz ker�lt �s elvett�k t�le a jogot. Tudja, hogy az agyarai �s a karmai n�lk�l nincs es�lye, hogy a rem�ny abban a pillanatban nevette arcon, hogy kil�pett az utc�ra, de nem hajland� feladni.

A h�t�ra ford�tj�k, pedig teljes erej�b�l �ti �s r�gja a ruh�j�t marcangol� k�t farkast. Nem olyan er�s, mint �k: a ketrecben t�lt�tt hossz� �vek alatt az izmai m�r r�g elsorvadtak. De az elm�j�t el�nt� rem�nytelens�g ellen�re tov�bb harcol.

A kocsma ajtaja vadul kicsap�dik, �s az �t fog� kezek megdermednek. � nem. A harcra val� ingert�l forr a v�r az ereiben, �gy h�t m�g egyszer r�g�sra emeli a l�b�t. Ez�ttal siker�l arr�bb m�sznia, �s egy pillanatra �tj�rja a megk�nnyebb�l�s. Azt�n a sik�tor falair�l olyan vehemens �s fenyeget� farkas�v�lt�s ver�dik vissza, hogy att�l � is mozdulatlann� v�lik.

A kocsm�b�l kiviharz� idegen megragadja az egyik farkas – Hajt�, jut esz�be a sz� – tark�j�t, �s vas�k�llel a haj�ba markolva felemeli annak fej�t, majd az �llkapcs�ba t�rdel. A mozdulat olyan gyors �s olyan er�s, hogy a Hajt� csontja gyomorforgat� roppan�ssal t�rik kett�, �s a feje ellenkez�s n�lk�l hajlik h�tra. Nem sokkal k�s�bb a teste is k�veti �s fejjel el�re csap�dik bele a mocskos betonba.

A m�sik Hajt� felh�zott ajkakkal a felette tornyosul� s�t�t alakra morog, azt�n r�veti mag�t. Az idegen a csukl�ja ut�n ny�l �s nemes egyszer�s�ggel, egyetlen k�nnyed mozdulattal kipattintja azt a hely�r�l, a felb�sz�lt farkas tork�b�l f�jdalmas ki�lt�s szakad fel. Az idegen m�g mindig t�r�tt csukl�j�t szor�tja, de a Hajt� �jra nekit�mad – azt�n �klendezve h�tr�t g�rnyed, amikor az alak a gyomr�ba m�lyeszti bakancs�nak sark�t. A megvadult farkas t�dej�b�l kisz�kik a leveg�, majd az idegen ism�t megemeli a t�rd�t. Ellenfel�t sz�nalmas, kicsavart v�gtag-halomban hagyja a f�ld�n. Az el�tte a f�ld�n hever�, v�res fi�ra n�z.

A fi� gyorsan k�t l�bra t�p�szkodik, �s fenyeget� morg�ssal az ajkain a sik�tor fal�nak nyomja h�t�t. �vatos, bizalmatlan szemekkel m�regeti az alakot k�szen �llva a harcra m�g annak ellen�re is, hogy az ismeretlen f�rfivel szemben m�g sokkal kevesebb es�lye lenne.

Az el�tte �ll� idegen magas �s izmos, fekete haja majdnem a v�ll�ig �r. Z�ld szemei vil�g�tanak a sik�tor s�t�tj�ben, a pillant�sa kem�ny �s k�z�mb�s. Az orr�t �s sz�j�t takar� fekete kem�nymaszkon vicsorg� agyarak feh�rlenek. �lt�z�ke teljesen fekete, uniformisa leegyszer�s�tett rohamfelszerel�snek t�nik, a felette hordott fekete kab�t leng a sz�lben.

A fi� ism�t r�vicsor�t. A f�rfi maga el� emeli keszty�s kezeit jelezve sz�m�ra, hogy nem akarja b�ntani. A sik�tor v�g�ben a Falka megmaradt tagjai egys�ges, t�relmet morg�st hallat. A f�rfi r�juk n�z, �s szil�rd tekintet�b�l tiszt�n kivehet� a harag. A Falka egyik tagja el�re l�p egyet, �s a t�bbiek �szt�nszer�en a h�ta m�g� l�pnek.

- Add vissza az Omeg�t! – k�veteli a fi�ra mutatva.

A f�rfi megfontolt l�p�st tesz el�re, a tekintete a fi� hat�rozott arc�n id�zik.

- Szeretn�l visszamenni vel�k? – k�rdezi egyszer�en. A hangja m�ly �s rekedt, mintha a besz�d f�jdalmas man�ver volna.

- A faszt! – ki�lt fel a fi� m�ltatlanul, egyenes h�ttal, k�szen a harcra. A puszta gondolatt�l, hogy b�rki is azt felt�telezn�, vissza szeretne menni, ism�t forrni kezd benne az indulat.

- Hozz�nk tartozik! – �v�lt a f�rfi. A fi� �t is ismeri, de m�g az elm�j�ben sem hajland� Alf�nak h�vni.

- Val�ban? – k�rdezi a maszkos alak. A fi�ra n�z, a szemeib�l pedig egy�rtelm�en l�tszik, hogy m�r azel�tt tudja a v�laszt a k�rd�s�re, hogy feltenn� azt. – T�nyleg hozz�juk tartozol?

A fi�b�l felh�borodott, undorod� morg�s t�r el�. �ll�t magasra emelve, dacosan n�z az el�tte �ll� idegen szemeibe.

- �n is �gy gondoltam – jegyzi az meg. M�g egy l�p�st tesz a fi� fel�, �s a v�laszk�nt kapott vicsor nem �ri v�ratlanul. M�g mindig maga el�tt tartott kezekkel �gy sz�l: - Nem foglak b�ntani.

- Ezt m�r hallottam.

- L�tt�l harcolni – v�laszolja az idegen nyugodt, �sszer� hangon. – Tudod j�l, hogy m�r sok mindent megtehettem volna.

A fi� elbizonytalanodik egy pillanatra. Tudja, hogy a f�rfinek igaza van, tudja, hogy ha az el�tte �ll� maszkos idegen val�ban �rtani akarna neki, mostanra m�r k�nnyed�n megtehette volna. B�r v�llainak izm�t lazul�sra k�nyszer�ti, � m�g mindig kim�rten, bizalmatlanul figyel. B�lint.

- M�g mindig.

A f�rfi k�z�mb�sen megvonja a v�ll�t.

- Mi a neved? – k�rdezi v�g�l.

A fi�nak gondolkodnia kell a v�laszon. A t�ny, hogy nem k�pes azonnal felid�zni a saj�t nev�t �jult er�vel kelti �letre a benne pisl�kol� haragot. �veket t�lt�tt egy ketrecbe z�rva, �s a nev�t �r�kre elfelejtett�k a k�r�l�tte �l�k. Az agy�nak egy rejtett zug�ban m�gis t�voli eml�kre bukkan, bizonytalan �s k�d�s foszl�nyokra. Ha el�gg� er�sen koncentr�l, �let�nek fekete-feh�r visszaj�tsz�sai �letre kelnek a szemei el�tt, �s az �gy megtal�lt n�v idegen a nyelve hegy�n, mikor sz�l�sra nyitja a sz�j�t.

- Orion – feleli bizonytalanul. – A nevem Orion.

Az idegen b�lint, �s ism�t el�r�bb l�p egyet. Orion a h�ta m�g�tt �ll�, viharvert falnak t�maszkodik nem t�r�dve a ruh�j�hoz �s b�r�hez tapad� vakolatfoltokkal. �lesen besz�vja a leveg�t, azt�n az oldal�ba has�t� f�jdalomt�l fintorba torzul az arca. A v�r�ztatta ingje alatt s�t�ten pulz�l� sebre nyomra tenyer�t.

A f�ld�n fekv� egyik v�rfarkas ny�sz�r�gve megmozdul. N�h�ny centivel eltolja mag�t a f�ldt�l, �s Orion d�bbent el�gedetts�ggel figyeli, mik�nt az el�tte �ll� maszkos f�rfi er�sen a Hajt� h�t�ba v�jja bakancs�t �s lenyomja azt.

- Marad – parancsolja ac�los hanggal.

- Baszd meg – ny�gi a Hajt�.

A maszkos teljes er�b�l a h�t�ba m�lyeszti cip�j�nek sark�t. A v�rfarkas gerince groteszk roppan�ssal v�lik kett�, csontj�nak hangra visszaver�dik a sik�tor falair�l �s f�jdalmas, sz�nalmas ki�lt�s�val keveredik �ssze. A Hajt� teste megremeg, azt�n sz�tlanul kiter�l a f�ld�n. T�bb� nem mozdul.

- �gyes fi�.

Orion nem tudja meg�llni az �t ellep� perverz el�gedetts�get, sem pedig a tork�b�l el�t�r� m�lt�nyol� hangot. Hat�s�ra a seb�b�l �jabb f�jdalomhull�m j�r sz�t a test�ben. El�re g�rnyed, de nem foglalkozik vele. M�lyen benne, valami primit�v �s nyers el�gedetts�get �rez a Hajt� veszte l�tt�n, az elvei �s az igazs�g�rzete gy�v�n f�lren�z.

A maszkos f�rfi a szem�be n�z, �s Orion kih�zza mag�t. A falnak nyomja a fej�t �s �gy n�z vissza az alakra, f�lig lehunyt szemekkel. �les, felsz�nes leveg�t vesz �s a csillagtalan �gbolta emeli tekintet�t. A s�t�ts�g hirtelen bor�tja be a l�t�mezej�t. A t�rdei elgyeng�lnek, az oldal�t �geti a sebb�l hull�mz� f�jdalom.

- Hamarosan el�julsz – jelenti ki a f�rfi egyszer�en, olyan nyugodt �s �sszeszedett hangon, hogy Orionnak beletelik n�h�ny m�sodperc�be felfogni az inform�ci�t. A f�rfi eg�szen k�zel van m�r hozz�, szinte m�r karny�jt�snyira, de hozz� nem �r. A kezeit m�g mindig maga el�tt tartja. – K�t lehet�s�ged van – folytatja, mire a fi� �lesen n�z r� vissza.

- �, t�nyleg?

A f�rfi ism�t b�lint. A szemei komolyak �s �vatosak.

- Vagy visszam�sz a b�jos falk�dhoz, – mondja, �s egy pillanat sz�netet tart, hogy tiszt�n l�ssa az Orion arc�t el�nt� undort – vagy elvihetlek egy olyanhoz, ahol nem k�vetik a R�gi Utat.

Orion felhorkant.

- Aha, szerintem kihagyom mind a kett�t – mondja cinikusan.

A t�rdei ezt a pillanatot v�lasztj�k, hogy kimenjenek al�la. A Falka kegyetlen�l felvony�t a sik�tor v�g�ben, a hangjuk elhalv�nyul f�l�nek z�g�s�t�l. Er�s kezek ragadj�k meg a v�ll�n�l fogva �s m�r �ppen k�sz�lne a t�mad�ja fel� kapni, amikor meghallja a maszkos f�rfi szinte m�r vid�m hangj�t:

- Att�l tartok, nem nagyon lesz belesz�l�sod.

Orion l�t�sa ism�t elhom�lyosul, f�l�ben a sz�v�nek dobog�sa hangosan zakatol. A l�gv�tel hirtelen f�raszt�, neh�z feladatnak bizonyul mik�nt igyekszik eszm�let�n�l maradni �s harcolni az �t ostroml� sz�d�l�s ellen. Pr�b�l az �t tart� f�rfire koncentr�lni �s arra a t�voli, k�l�n�s illatra az orr�ban, pr�b�l �bren �s egyenesen maradni. Pr�b�l szabadnak maradni. Pr�b�l biztons�gban maradni a folytonos retteg�sben t�lt�tt �vek ut�n. Nem engedheti meg mag�nak, hogy el�juljon. Az r�vid�let� szabads�g�nak v�g�t jelenten�.

De azt�n azok a kezek szorosabban fogj�k �t �s az az illat is egyre er�s�dik, olyannyira nagyon, hogy m�r csak ezekre tud �sszpontos�tani. Van valami abban az illatban, ami lenyugtatja �s elhiteti vele, hogy tal�n csak most az egyszer t�nyleg minden rendben lesz.

- Minden rendben lesz.

Nem tudja, melyik�k mondja ki – � vagy a maszkos f�rfi, aki m�g mindig szil�rdan tartja, mik�nt sz�pen-lassan a tudatlans�g fel� sodr�dik. Tal�n nem is sz�m�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s