|
23. I do
Midnight Girl 2020.07.01. 18:06
Hétfő reggel a srácok a szokásos helyükön ülnek a könyvtár előtt, amikor Gilberttel ledobjuk a padra a táskáinkat. Bobby izgatottan tapsol egyet, aztán a nyakamba veti magát, a hirtelen vehemenciától hátra kell egyet lépnem. Gilbert nem foglalkozik a lánnyal, csak simán leül Rió mellé és összefonja a mellkasán két kezét. Mellette Tadaco félrenéz és alig láthatóan messzebb csúszik a padon.
Pár másodperccel később Bobby elenged és mi is leülünk. Spike vigyorogva rám néz.
- Oké – kezdi. – Kérdéseink vannak.
- Nem, nincsenek – válaszolja Gilbert ellenkezést nem tűrve.
Spike arcáról lehervad a vigyor.
- Ne már! – mondja. – Most komolyan elvárjátok, hogy egy szót se szóljunk?
- Igen – feleli Gil.
A válasza kurta és sietős, mintha szeretné minél hamarabb ejteni a témát. Spike vigyora ettől rögtön vissza is tér, majd sokat sejtető szemekkel Gil felé néz.
- Gilbert – kezdi lassan.
Gil fagyosan, feszes állkapoccsal bámul vissza rá. A szája enyhén fintorra áll, ahogyan mérgesen végigméri Monroe-t. – Te zavarban vagy? – Bár Spike kérdésnek álcázza, inkább hangzik kijelentésnek.
Gil előttem áthajolva bemutat neki.
- Köszönöm, de azt inkább Sammyre hagynám.
- Akkor ezzel már ketten vagyunk – veti oda Gilbert.
A hangja valamiért rettentő idegesnek tűnik.
- Na jó, elég – csattanok fel.
Szigorúan ránézek mind a kettőre. Spike szégyennek semmi jelét nem adja. Gil sem, de a megszokottnál feszültebbnek tűnik: a vállait mereven, kihúzva tartja és a kezei ökölben állnak. A zöldhajúra nézek.
- Kérdezhettek – mondom. Spike láthatóan felderül. – De csak fejenként egyet, és ha faszoskodni mertek, kurvára beverek egyet.
Gilbert felvont szemöldökkel rám néz. Monroe-t elsőként meghökkenti a fenyegetés, de hamar túl is teszi magát rajta. Bobby szólal meg elsőként.
- Otthon elmondtátok már?
Gilbert cinikus hangon felnevet, a fejét a háta mögött lévő hideg csempének veti. Beletúr a hajába.
- Persze, Bobby – mondja. – Mindkettőnk családja olyan megértő, rögtön fel is rakták a szivárvány zászlót.
Bobby már épp készülne leharapni a fejét a szükségtelen szarkazmusért, amikor eszembe jut a bál estéje és az a szimpla tény, hogy a bátyám igenis tudja. És hogy ezt el is felejtettem közölni Gilberttel, pedig valószínűleg ez egy olyan infó, amit nem ártana tudnia.
Feltartom a mutatóujjam.
- Drake tudja.
- Drake? – kérdezi rögtön Bobby. – És mit reagált?
- Fejenként egy, Bobby! – kiált fel Spike, miközben rátapasztja a tenyerét Bobby szájára. Bobby megharapja. – Anyádat, Roberta!
- Egyébként meg mi a büdös picsáért fogadtatok, ti seggfejek? – kérdezi ingerülten Gilbert hirtelen.
Egy pillanatra mindenki megdermed. Spike és Rió ijedten összenéznek, de válaszolni egyikük sem mer. Bobby izomból belerúg a fűfejű lábába, de tekintve, hogy mind a ketten acélbetétest hordanak, egyiknek sem fáj túlságosan. Monroe védekezőn maga elé emeli a két kezét.
- Nem én voltam!
Gilbert konkrétan rámorog, az arca merő vicsor. Rió megköszörüli a torkát.
- Hogy őszinték legyünk – kezdi – egyikünk sem gondolta komolyan.
- Így van! – helyesel Spike sebesen bólogatva. – Tökre nem volt komoly. A fasz se gondolta, hogy tényleg egymásra fanyalodtok!
- Akkor hogyan a retekbe fogadtatok? – kérdezi Bobby.
- Mondom, hogy nem volt komoly! – válaszol Monroe. – Csak hülyültünk, ahogyan szoktunk, meg sem fordult a fejemben, hogy be fog jönni! Már nem azért, de nem véletlenül Norman Bates Gilbert második neve, honnan a pöcsömből kellett volna tudnom, hogy vannak érzései?
- Ja – bólint Rió. – Meg nem mintha gondoltuk volna, hogy… - Felfelé tartott tenyérrel általános irányunkba mutat.
- Szóval, nem számítottatok rá? – kérdezem értetlenül.
- Hát, kurvára nem! – feleli méltóságteljesen Spike.
Gilbert egy ideig még méregeti a két srácot. Bár a szavaik látszólag megnyugtatták egy kicsit, még mindig úgy néz ki, mint aki bármelyik percben készen áll a falba verni a fejüket. Engem egy másik gondolat foglal le.
- És… - kezdem esetlenül – nem zavar titeket?
- De, undorítóak vagytok – horkant fel Spike. – Húzz is innen, Sam, gilbertes lettél.
Rió megvonja a vállát és ismét a telefonjának szenteli a figyelmét.
- A nagybátyámnak férje van.
Ezzel le van zárva a téma.
Tadaco nem szólal meg.
***
A héten megérkezik apámék esküvői meghívója. Anya kedden délután dobja oda nekem a szó szoros értelmében: Gilberttel a kanapén ülünk a tévét bámulva, amikor mogorva arccal az ölembe ejt egy rózsaszín borítékot. Azonnal tudom, mi van benne, mert az elején cikornyás aranybetűkkel rajta áll a nevem. Nem bontom ki, helyette fáradt sóhajjal a dohányzóasztalra rakom. Gilbert rögtön utánanyúl és egyetlen durva mozdulattal feltépi.
- Feljelenthetnélek – mondom. Gilbert rám sem néz. – Sérted a szabadságjogaimat.
- Jelents fel.
Elhúzom a számat. Gil elmélyült arccal tanulmányozza a meghívót. A dohányzóasztalra néz, felkapja az egyik rajta heverő golyóstollat, aztán keresztbe tett lábakkal firkálni kezd. Kíváncsiságból odanézek és még éppen látom, hogy pedáns ikszet rak a „Plusz egy fő” felirat rubrikájába. Enyhén vörös arccal tovább figyelem, ahogyan a felsorolt ételek közül rendre kiválaszt egyet-egyet, és nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy megdöbbentő pontosággal jelöli be azokat, amiket én választottam volna.
Amikor végez, visszarakja a kártyát a megkínzott borítékba és hanyagul visszadobja az asztalra.
- Május kettő, délután három – szól.
A konyhából éktelen csattanás hallatszik. Hallom, hogy anya kinyitja a hűtő ajtaját, aztán finomkodás nélkül be is bassza azt. Nyílik utána a konyhaszekrény is, csörömpöl egy sort a poharakkal, végül a konyhapult lapjára kúrja az egyiket. Kihúzza a fiókot, kibontja a borosüveget és vakon is pontosan jól tudom, hogy teletölti a poharat.
A kezembe temetem az arcomat.
Ez megint egy jó este lesz.
***
Május másodikán délután három órakor a templom bejárata előtt állunk Gilberttel öltönyben, a tűző napon. Gilt látszólag egyáltalán nem zavarja a negyven fok, mivel rezzenéstelen arccal és hibátlan tartással áll a napsütés kellős közepén, mint egy kurva gyík. Egy ízléses gyík: a haját laza lófarokba fogta, a lagymatag szél a szemébe fújja a tincseket, amik túl rövidek még. A mellényében azt az ezüst zsebórát hordja, ami az apjáé volt.
Én haldoklom. Nem elég, hogy az elkövetkezendő órákban vidám arcot vágva végig kell néznem, ahogyan apám elveszi a harmadik feleségét, de még szakad is rólam a víz. Az egyetlen reményem, hogy a templomban talán nem lesz ennyire borzasztóan meleg, de túlságosan ezt az élményt sem várom.
- Sammy! – hallok egy ismerős hangot.
Thomas és Flo, a két másik féltestvérem apám első házasságából megindulnak felénk.
Tom annyi idős, mint Drake, csak egy-két hónap választja el őket. Rettentőmód hasonlít apám fiatalkori énjére, de hála égnek a retró csemegebajuszt ő kihagyta. Mióta elvégezte az egyetemet Angliában él, így évente nagyjából kétszer látom, akkor is csak egy-egy órára. Annak ellenére, hogy majdnem kétezer kilométer választ el minket, még mindig többet kommunikálok vele Flónál.
Flót a válás óta egyetlen egyszer láttam, akkor is azért, mert Tom elrángatta magával, amikor hazajött Bristolból. Mentségére legyen szólva, hogy Flótól egy harmincperces autóút választ el – nyilván neki sokkal nehezebb megoldani a találkákat.
Furcsa ismét látni őket, együtt. Furcsa belegondolni, hogy nyolc évvel ezelőtt még egy házban éltünk és minden nap láttam őket.
Tom kezet ráz velem és Gilberttel. Flo puszit nyom az arcomra és int egyet Gil felé. Semmitmondó beszélgetésbe kezdünk, amíg gyülekezik körülöttünk a tömeg. Pár perccel később megjelenik apám, fekete öltönyben és nyakkendőben, szemüveggel az orrán. Ő is kezet fog Tommal, Gilberttel és velem, aztán üdvözlésképpen megszorítja Flo vállát. Egyáltalán nem izgul – két életre való tapasztalata van már az esküvők terén.
Kínos csend áll be a beszélgetésbe. Gyerekes dac és sértettség uralkodik bennem, hiába tudom, hogy el kéne engednem. Itt állok Gillel az oldalamon csinosba vágva apám és annak a nőnek az esküvőjén, akivel nyolcéves koromban apám anyámat csalta úgy, hogy közben én a másik szobában játszottam a csaj velem egyidős fiával.
Mennyire elbaszott már ez?
- Sammy – kezdi apám. – Örülök, hogy el tudtál jönni. Hogy van anyád?
Anyád. Tiéd.
- Jól.
Nem közlöm vele, hogy valószínűleg épp most bontja meg a második üveg bort a mai nap folyamán. Azt sem mondom el neki, hogy holnap délelőtt kurva élet, hogy egy rendetlen, piaszagú házba fogok hazatérni pusztán csak azért, hogy anya rajtam vezesse le minden olyan gondolatát, ami éppen ezekben a pillanatokban és az elkövetkezendő órákban suhan át az agyán.
- Hogy megy az iskola?
Jaj, a faszom.
- Jól – ismétlem. Apa kényelmetlenül átrakja a súlyát a másik lábára és megigazítja a nyakkendőjét. Kicsit megszánva helyesbítek. – Szarul. Gilbert az egyetlen ok, amiért nem húztak még meg matekból.
- Meg fizikából – teszi hozzá Gil készségesen, aztán folytatja. – És kémiából, földrajzból és olaszból.
Elbaszott családom maradék tagjai felnevetnek. A hangulat kicsit felenged és a bájcsevej némileg könnyedebben folytatódik. Egy idő után apám beterel minket a templomba, elfoglalja helyét az oltár előtt, én pedig odaállok mellé. Thomas és Flo pár sorral arrébb leülnek, de Gilbert először nem csatlakozik hozzájuk. Helyette elém lép és összeráncolt homlokkal a nyakkendőmért nyúl. Megigazítja és meghúzza, precízen középre rakja, végül határozott mozdulatokkal az öltönyöm ujját is kiegyenesíti.
- Kösz – mondom.
Nem válaszol. Az ujjai közé fogja a csuklómat és kissé megszorítja, aztán leül Flo mellé.
Körülbelül tíz perccel később a násznép minden tagja helyet foglalt már. Idegesen nyelek egyet, amikor meghallom a zenét és látom, hogy a templom ajtajában megjelenik Tiffany és az apja. Gyomorgörcsöm van. Az agyam teljes egészében képtelen feldolgozni a helyzetet, folyamatosan azon kattogok, mennyire kurvára nem akarok itt lenni, és hogy mennyire rohadtul nincs semmi kedvem ahhoz a hisztihez, amit holnap anyától kapni fogok.
Gilbertre nézek. Minden bizonnyal nagyon jól tudja, milyen gondolatok és érzések kavarognak éppen bennem, mert a szájáról tisztán le tudom olvasni, amit mond: „Szard már le!”
A ceremónia hátralevő részében minden erőmmel azon vagyok, hogy megfogadjam a tanácsát. Egészen addig viszonylag jól is megy, amíg el nem hangzik a kötelező kérdéskör, és apám rendre magabiztos hangon azt válaszolja:
- Igen.
Elgondolkozom, vajon az ember harmadik esküvőjén mennyit ér a „jóban-rosszban”.
***
Apámék egy négycsillagos szállodában tartják a fogadást ugyanott, ahová éjszakára szobát foglaltak a vendégeknek. A terem esküvőhöz illően teljesen csicsába lett rázva: az asztalokon hatalmas virágcsokrok és díszek sorakoznak a falakhoz és ablakokhoz hasonlóan. Thomasszal, Flóval és Gilberttel együtt apámék asztalától nem messze kapunk helyet. Testvéreimmel szemközt Gil kifejezéstelen arccal ül le mellém, miután mind a ketten ledobjuk magunkról a zakót.
Az asztal alatt nekinyomom a lábamat az övének. Egy pillanatra lefagy. Készülnék elhúzódni tőle, de hirtelen magához tér és nekitolja a combját az enyémnek. Megkönnyebbülten fújok egyet.
Tommal és Flóval jelentéktelen beszélgetésbe kezdünk. Ők tovább kérdezősködnek az iskoláról, arról, hogy mi a tervünk a jövőre nézve, és hogy van-e már barátnőnk. A kérdés nem ér meglepetésként, úgyhogy egészen normális hangon válaszolok egy szimpla „nincs”-csel. Amikor Gilbertet is letámadják ugyanezzel a kérdéssel, ő lerendezi egy szimpla vállrándítással.
- Ejnye, srácok! – szól Tom viccelődve. – Hát hogyan fogtok így tapasztalatot szerezni, ha?
Gilbert hidegen néz vissza rá.
- Megoldjuk.
Lazán kortyolva egyet a kólájából meglöki a lábával az enyémet. A combja meleg az enyémnek tapadva, talán túlságosan is a májusi meleghez képest, de ezúttal eszem ágában sincs arrébb rakni a lábam.
A beszélgetés ezek után Tomra és Flóra terelődik. Két anekdota között kihozzák az első fogást, de még mielőtt bárki nekiállna enni, a vendégsereg nagy vehemenciával kocogtatni kezdi a poharakat. A szokásos kántálás is csapódik hozzá, amibe Thomas és Flo úgy csatlakoznak be, mintha kurvára természetes lenne az egész. Amikor látom, hogy apám Tiffany felé hajol, elkapom a tekintetemet. Belekanalazok a levesbe. Nem foglalkozok vele, hogy kapásból le is égetem vele a fél nyelvemet.
Az elkövetkezendő másfél óra tömény zabálásból áll. A zenekarnak alig csúfolható részeges társaság az esküvők elengedhetetlen retró slágereit tolja. Még én is hallom, hogy az énekes hangja olyan hamis, mint a kurva élet, de cserébe a banda többi tagja sincs a toppon. Két szám között valamikor apámék felvágják a tortát, és a cukormázzal bevont, fogrohasztó édesség a mai este egyetlen jó pontja.
Amikor az asztalnál nagyjából mindenki végzett a kajálással, az ifjúnak nem éppen nevezhető pár kézen fogva kisétál a tánctérre. Gilbert a vállamra teszi a kezét. Feláll és a fejével a nyitott teraszajtó felé bök, én pedig azonnal felpattanok.
- Mindjárt jövünk – mondom, bár kizárt, hogy az üvöltő zenétől bárki bármit is hall.
Odakint sokkal jobb. Abban a pillanatban, hogy becsukódik mögöttünk az ajtó, a zene eltompul, és végre újra hallom a gondolataimat. Az este beálltával az idő egészen elviselhetővé hűlt, de ennek ellenére Gil azonnal gondosan feltűri az ingének ujját. Követem a példáját én is, de egyáltalán nem olyan odaadással, mint ahogyan ő csinálta. Gil kigombolja a nyakánál lévő gombot, majd a nadrágjának zsebébe nyúlva elővesz egy doboz cigit. Kivesz egy szálat és felém nyújtja a dobozt. Némán veszek egyet én is és a számba tolom. Gilbert meggyújtja az öngyújtóját és felém tartja a lángot.
A terasz kerítésének támaszkodva egy ideig nézzük az előttünk nem sokkal lévő termetes tavat. Gil úgy áll mellém, hogy a vállát az enyémnek támasztja. A cigarettafüstben érzem a kölniének az illatát. Ránézek. Nem veszi észre, csak a szájához emeli a cigit és mélyen beleszív. Enyhén lecsukja a szemeit, a pillái sötétek és hosszúak. Kósza tincsek szállingóznak a homlokán, miközben az alkarjának izmai enyhén kidudorodnak.
- Tetszik, amit látsz? – kérdezi önelégült mosollyal.
- Igen – válaszolom egyszerűen.
Gil meglepődik az őszinteségemen, de igyekszik nem mutatni. Végigmér, a szemei csillognak a sápadt lámpafényben. Van valami furcsa a tekintetében, amitől libabőrös leszek és kiszárad a szám, valami éhes és mohó, amitől akaratlanul is megmozdul bennem valami. Elfog a kényszer, hogy megragadjam és megcsókoljam. Szinte már fájdalmas magamba folytani az ingert. Az arcát elnézve Gilbert is hasonlóan érezhet.
Mögöttünk kinyílik a teraszajtó. Két olyan ember lép ki rajta, akikről fingom sincs, kicsodák, de egyikük sem foglalkozik velünk. Gil a biztonság kedvéért ellép tőlem és újabb slukkra emeli a kezét, én meg próbálom lenyelni azt a hirtelen jött haragot és felháborodást, ami elönt.
Nem Gilbertre haragszom. A világra haragszom, amiért nem érhetek hozzá Gilhez akkor és úgy, amikor és ahogyan akarom. A családomra haragszom, amiért miattuk nem csókolhatom meg kedvemre azt, akit szere...
Megdermedek. Kidülledt szemekkel, lesokkolva bámulom a tó fodrozódó víztükrét. Lehet, hogy ténylegesen nem fejezem be a gondolatot a fejemben, de ez még nem jelenti azt, hogy nem jár végig pánik, amikor rájövök, hogy igaz.
Szívok egy slukkot a cigiből, de füst nem jön ki belőle. Valamikor az elmúlt két percben kialudt a parazsa, és a lábam alatt kis szürke halomban áll a hamu. Gil kiveszi a kezemből az elhasznált szálat, az ujjának hegyével a tenyeremet súrolja, és kidobja a filtereket az egyik kukába. Megigazítja ingjének gallérját, az ádámcsutkája fel-le ugrik egyet, én meg legszívesebben ráharapnék.
Honnan a francból jön ez?
Gilbert kérdőn rám néz és ismét a teraszajtó felé bök a fejével. Csendben sétálunk vissza az ordenáré hangzavarba és ülünk le a kiüresedett asztalhoz. A táncparkett tele van, mindenki kézen fogva táncol valakivel, apámmal és Tiffanyval a középpontban. Az önfeledten nevetgélő idősebb és fiatalabb párok, valamint az izgatottan szaladgáló gyerekek között Thomas és Flo is ott van. Az egész asztalnál egyedül Gilbert és én nem táncolunk. A terítő takarásában Gil összekulcsolja az ujjainkat.
Kábé félórával később Tom és Flo visszaülnek az asztalhoz. Gil azonnal elveszi a kezét, miközben bátyám lerak elénk egy-egy üveg sört, aztán a szája elé emeli a mutatóujját. Az este hátralevő részében Thomas folyamatosan hozza az asztalhoz az alkoholt, amíg végül minden kellemesen zsibbadt nem lesz.
***
Hajnali kettő körül, amikor a násznép még mindig túlzott odaadással tombol, céltudatosan felkelek a helyemről. Gilbert rám néz és szintén talpra áll, a székének háttámlájáról leveszi a zakóját és a vállára dobja azt.
- Jó éjszakát – mondom magyarázkodás nélkül Tomnak és Flónak. Nem marasztalnak minket.
Letudom apámmal és Tiffanyval a kötelező köröket, nyilvánvaló őszintétlenséggel további sok boldogságot kívánok nekik, hasonló átérzéssel gratulálok a gyerekhez, aztán Gilberttel megindulunk a szobánk felé.
A liftre várva elönt a türelmetlenség. A lábammal idegesen dobolva nézem, ahogyan a lift feletti kijelzőn váltanak a számok, és nagyot sóhajtok, amikor az ajtó végre kinyílik előttünk. Belépünk, Gil hátat fordít és benyomja a gombot, majd visszafordul felém. Valami megint elkattan bennem.
A lift falának tolom és megcsókolom. Ezúttal nem lepődik meg rajtam: az egyik kezével azonnal megragad a derekamnál, a másikkal pedig a tarkómnál fogva, és közelebb húz. Az enyémhez hasonló türelmetlenséggel és durvasággal csókol, az ajkaim zsibbadnak és sajognak Gil éhes fogaitól. A mellkasára nyomom a tenyeremet és érzem, hogy a bordái alatt a szíve ugyanúgy dübörög, mint az enyém.
Kinyílik az ajtó.
A folyosó üres és csendes. Gilbert gondolkodás nélkül megfogja a kezem, kihúz a liftből, és megindul a szobánk felé. Amikor elérjük az ajtót, ő lök neki engem a falnak, de a kezével mindvégig szorít, mintha azt hinné, ha elenged, elfutok. Levegőért kapkodva figyelem, ahogyan a nadrágjának zsebéből előhúzza a mágneskártyát. A zár nem fogadja el elsőre, ő pedig idegesen káromkodik egyet. A kezére nézve látom, hogy remegnek az ujjai.
Harmadjára felcsipog a zár. Gil puszta erőből belöki az ajtót és utána lök engem is, miközben fél lábbal finomkodás nélkül a helyére rúgja azt. Azonnal előttem terem. Ugyanolyan vehemenciával kapja az alsó ajkamat a fogai közé, mint a liftben, a kezeivel pedig ellenkezést nem tűrve kihúzza az ingemet a nadrágomból. Alá nyúl, a tenyere forró a bőrömön, az agyam meg sikít a frusztráltságtól, mert nem tudom eldönteni, hova nyúljak.
Eltolom magamtól. Rögtön nem tetszik a hiánya, de kifulladva, kivörösödött arccal és kalapáló szívvel a szemébe nézek. Próbál nyugodtnak tűnni, de keserves kudarcba fullad a próbálkozása, mert a nadrágjának az elején nem elhanyagolható dudor lüktet. Hátrébb lép, talán, hogy a megszokott semlegességbe tudja rendezni az arcvonásait. Megfogom a kezét, és hátrálva a két méretes ágy egyike felé húzom.
Gil alig érzékelhető bizonytalansággal újra megcsókol, miközben a térdem az ágy lábához ér. Lassan és alaposan mozgatja a száját az enyémen, a kezével az állkapcsomat szorítja. Visszacsókolom és a hajába túrok. Kibontom a copfját és hagyom, hogy a hajgumi a földre essen. Gilbert haja az arca köré hullik én pedig belemarkolok, a tincsei selymesek az ujjaim között.
Gil a két lábam közé nyomja a combját. Nekem dörzsöli magát, érzem a teljes hosszát és keménységét. Belenyögök a csókba. Gilbert felém hajol és lenyom az ágyra, a hátam alatt a matrac rugózik és nyikorog, ahogyan fölém hajolva kitámaszkodik két kezével a fejem mellett. Átkulcsolom a nyakát. Közelebb húzom, egészen addig, amíg rajta kívül semmi mást nem érzek, amíg a haja a vállamra omlik és az illatán és a csókján kívül nem marad semmi más a világból.
Nem gondolkodok. Életemben először nem vagyok hajlandó belegondolni abba, hogy mit csinálok éppen. Csakis és kizárólag arra tudok gondolni, hogy nem elég, hogy ennél több kell, és hogy lehetőleg most azonnal. Csak arra tudok gondolni, hogy Gilbertet akarom, ennél sokkal közelebb, ennél sokkal jobban.
Az övének csatjához nyúlok. Gil egy pillanatra megáll, de nem szól semmit, még akkor sem, amikor az ujjaim esetlenül kicsatolják azt. Tovább csókolva akaratosan kirántom a nadrágjából az ingét és feltolom a mellkasán. Gilbert kérdőn rám néz, a haja kócos és a szemei egészen sötétek, a levegőt zihálva veszi. A szó a torkomban akad. Ha bármennyi kétely is volt bennem eddig, az most végleg elszáll. Gil látványától, ahogyan fölöttem térdel kicsatolt nadrággal és az én kezemmel a csupasz mellkasán, összefut a nyál a számban. Megnyalom az ajkamat és újra megmarkolom az ingét. Gilbert szemébe nézve határozott mozdulattal feljebb tolom azt.
Gil könnyedén lehúzza magáról és a földre dobja. A szememmel követem minden egyes mozdulatát: nézem, ahogyan sápadt bőre alatt az izmai megfeszülnek és ellazulnak, ahogyan a mellkasa fel-le ugrál, ahogyan a szája vörösen és duzzadtan enyhén szétnyílik. Feltámaszkodok a könyökömön és utána nyúlok, a fülem cseng, a szívem őrülten zakatol, és az ujjaim hegye bizsereg az izgalomtól.
Gil visszanyom az ágyra. Megragad, a nyakamhoz hajol, és a bőrömbe harap azon az érzékeny részen, amitől libabőrös leszek és a józan eszem maradéka is elhagy. Csupasz vállába markolok, a bőre az ujjaim alatt puha és forró. Az egyik kezével befurakszik az ingem alá, a fogaival újra a nyakamba harap, és ismét felnyögök. Ösztönösen mozdulok a csípőmmel, magamon kívül megkönnyebbülést keresve, és amikor Gilberttel összeérünk, a torkából felszakadó mély morajtól kiráz a hideg. Gilbert galléromnál fogva felhúz az ágyon és lerántja rólam a felsőt.
A mellkasomra tapasztja a száját. Nedves csókokat hagyva a bőrömön lassan lefelé halad, a haja az oldalamat csikálja, a kezeivel pedig úgy szorít, hogy szinte már fáj. A köldököm alá érve megragad a nadrágomon keresztül. Élesen beszívom a levegőt és Gilbert haját markolva érzem, hogy ismét megáll. Nem tudja, hogy meddig mehet el, hogy mi az a pont, aminél leállítom. Próbálnám szóra nyitni a szám, hogy elmondjam neki, nincs az az isten, amiért nemet mondanék, de minden hang a torkomon akad. Megszorítom az öklömet a hajában és remélem, hogy ebből megért.
Azonnal kicsatolja az övemet. Lerántja rólam a nadrágot és az ingéhez hasonlóan ezt is a háta mögé dobja. Újra lehajol, a boxeremen keresztül a lehelete szinte éget, ahogyan rám nyomja a száját. Az enyémet szégyentelen hang hagyja el.
A pánt alá dugja az egyik ujját, lassan és bizonytalanul, kísérletezve. Amikor nem ellenkezek, a nadrágom után dobja a boxeremet is. A másodperc tört részéig irdatlan zavar fog el, de aztán megérzem Gilbert nedves ajkait magam körül. A nyelvével tapogatózva a szájába vesz, az ujjai körém fonódnak, és a szemeim előtt apró pontok táncolnak az érzéstől.
A lepedőt markolászva ívbe hajlik a gerincem. Gil végighúzza a nyelvét rajtam és a világ egy pillanatra elsötétül, nem marad semmi más, csak a szájának nedves forrósága. Ismét az ajkai közé vesz és lassan, kínzóan lassan lehajtja a fejét.
A számra tapasztom az egyik kezem. A belőlem előtörni akaró obszcén hangok elvesznek a bőrömben. Gilbert felmordul és elrántja a tenyeremet az arcomtól. A csuklómnál szorítva tart elfehéredett ujjakkal, a feje fel-le mozog, a nyelvével pedig olyan dolgokat művel, amiktől a lábujjaim összekunkorodnak.
A hajánál fogva felrántom magamhoz. Hevesen megcsókolom, a nyelvén érzem saját magamat, és türelmetlenül megmarkolom lehúzott sliccén keresztül. Belesóhajt a számba, a tenyerem alatt Gilbert lüktet, vadul és sürgetően. A fenekénél fogva benyúlok a boxere alá és ingerülten lejjebb húzom azt nadrágjával együtt. Gilbert dühödten lerántja magáról mindkettőt, újra fölém helyezkedik, én pedig nem bírom levenni a szememet az előttem kibontakozó látványról.
Tapasztalatlan kezekkel megérintem. Gil a vállamra ejti homlokát, a bőrömbe sóhajt, és belém harap. Oldalra fordítom a fejemet, a másik kezemmel Gilbert állkapcsa alá nyúlok, és a nyakára szorítom a számat. Gilbert ismét felmordul, mélyen és egészen pajzánul, amikor köré font ujjaimmal remegve mozdulok. Még mindig fölöttem hajolva látom, hogy a karjaiban megfeszülnek és remegnek izmai.
Egyik kezével a lábaim közé nyúl. Nem ott ér hozzám, ahol számítok rá – az ujjai sokkal lejjebb állnak meg, és a hirtelen érzéstől furcsa hang szakad ki belőlem.
Gilbert megint megfagy. Nagyot nyel. Amikor megszólal, a hangja mélyebb, mint valaha.
- Megállhatunk – mondja rekedten.
A tarkójánál fogva a hajába túrok és durván megcsókolom.
- Felejtsd el.
Gil elhúzódik és az ágy mellé nyúl. Sietve kinyitja a táskáját és frusztráltan kotorászni kezd benne. Nem sokkal később két dolgot, egy kis dobozkát és egy átlátszó tubust dob az ágyra. Látom a szemein, hogy megint szólni akar, hogy megint meg akar állni, de nem hagyom neki. Kapkodva a tubusért nyúlok, és egyik kezét megfogva a tenyerébe nyomok egy adagot. Megcsókolom, a szívem olyan erővel dübörög, hogy a fülem sípol, és a testem minden egyes része folytatásért könyörög. Tudom, mit akarok.
Gilbert lassan és óvatosan hozzám ér. Az ujja hegye megfontolt köröket ró az izmon, egyre beljebb tör. Minden apró rezzenésemre figyel, és az érintése szokatlan és furcsa, de semmiért sem cserélném el. Addig nyomul előre őrjítően lassú tempóban, amíg meg nem érzem az ujjpercét. Hasonlóan idegőrlő, ahogyan vontatottan, majdnem teljesen visszahúzódik. Hosszú percek telnek el így, mire Gilbert szépen lassan egyre több ujját használja.
- Biztos vagy benne? – kérdezi feleslegesen, és a válasszal egy másodpercet sem habozok. A közelsége egy olyan drog, amire valamikor nagyon régen, még gyerekkoromban szoktam rá, és most már levegőt venni is fájdalmas a csókja nélkül.
Nem olyan, mint amit az ember filmekben és romantikus regényekben lát. Mikor Gilbert remegő kezekkel magára húzza az óvszert és átkarolva megérzem őt, az érzés égető és fájdalmas. Minden egyes milliméter egy újabb tűszúrás, egy újabb feszítő lüktetés, amit egyedül Gil bocsánatkérő csókjai és kezének engesztelő ritmusa csillapít.
Gilberttel olyan közel vagyunk egymáshoz, mint még soha. Akárhová nézek, akárhová nyúlok, őt találom, és a tudat, hogy mindez valóságos, hogy mindez tényleg megtörténik, akármennyire fájdalmas is, mindent megér.
Gil sokáig nem mozdul. Engem figyel, a kétségkívül gyötrelmes kifejezést az arcomon. Percek telnek el talán, mire a fájdalom alábbhagy, és Gilbert mindvégig egy tapodtad sem mozdul, pedig látom rajta, hogy ölni tudna egyetlen apró csípőmozdulatért.
Megkapja.
A fájdalom szinte egyik pillanatról a másikra múlik el, és amikor Gil még mindig nem mer mozdulni, átölelem a derekát a lábaimmal. A mozdulattól beljebb csúszik. A szájával éhesen az enyém után kap, aztán az ujjai könnyed ritmusra találnak körülöttem, és a világ hirtelen megint csak Gilbertből és belőlem áll. A haját markolva, hátradöntött fejjel és lehunyt szemekkel csókolom, a bőre forró és izzadtságtól gyöngyözik, a mozdulatai mélyek és egyre gyorsabbak.
Az egyik lökésnél eléri azt a pontot. Azt, amelyiket nem túlozzák el a filmekben és könyvekben, amitől azonnal megfeszülnek az izmaim és szinte már zavarbaejtő erővel élvezek Gil mellkasára egy olyan nyögés kíséretében, amibe normális esetben belepirulnék. Gilbert újult erővel megcsókol, aztán egyetlen utolsó, precíz lökéssel ő is követ.
Nem húzódik el. A homlokomnak hajtja a homlokát és levegőért kapkodva ölel. A számra nyomja az ajkait és ráérősen, majdhogynem nyugodtan csókol, aztán bizonytalanul a szemembe néz. Tudom, hogy attól fél, most fogok kiakadni és elrohanni, szóval határozottan közelebb húzom és addig csókolom, amíg a rajtunk száradó fehér foltok kényelmetlenné nem válnak.
Később, Gilberttel közösen állva a zuhany alatt olyan boldogságot érzek, amit összehasonlítani sem lehet semmivel. Gil nem hajlandó levenni rólam a kezét, a hideg vízsugár alatt közel húz magához és a nedves csempének nyomva már tudom, hogy ez a zuhany lesz életem leghosszabbja.
Igazam van.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia
Ezt a hozzászólásomat már harmadjára írom le... remélem most már jó lesz. ( tegnap este kétszer próbálkoztam, de miután rányomtam a küldésre átdobott arra az oldalra, ahonnan a fejezeteket lehet elérni és miután visszaléptem ide nem küldte be a rendszer) Na majd most!
Először is ne aggódj, csodásan írsz! Régebben is azért szerettem tőled olvasni, mert szerintem rettentően jó az írói stílusod és tudod is használni. Külön öröm számomra, hogy látom a fejlődást az írásmódodban és a történetedben, ahogy haladunk előre a történetben. Imádtam az előző részben, ahogyan Sam leleplezi magukat a társaság előtt. Nem is ők lettek volna, ha csak úgy odaállnak aztán csak úgy közlik a tényeket! Nagyon illet hozzájuk ez az egész. Örülök, hogy jól fogadták... kivéve egy valakit, de remélem nem fog bajt okozni nekik. Amiatt is lett az egyik kedvenc jelenetem, mert Sam tette meg ezt a lépést. Szegény Gilbert tapasztalta már Sam visszavonulásátés így jókorát bizonyított ezzel a lépésével Sam.
Egyszerűen imádtam, amikor Gilbert eltulajdonította Samtől a meghívót és kitöltötte helyette. Nagyon aranyos volt az a pillanatuk.De te még tudtad fokozni!
Nem tudom mennyire tartottál attól, hogy megírd nekünk az erotikus jelenetet, de igazán kár lett volna, ha kimarad. Nem volt egyáltalán tulzó vagy erőltett. Jól esett a lelkemnek, hogy ezt a fajta gyengédséget/intimitást együtt élték át.
Köszönöm a részeket! Puszi
u.i.: Nagyon szívesen elolvasnám az új történetedet! :)