Suli ut�n az utam �rtelemszer�en egyb�l Gilberthez vezet. Elfagyott ujjal nyomom meg a cseng�t, a t�sk�mban minden jegyzettel, amit csak �ssze tudtam kaparni. A legrosszabb az, hogy a d�lut�ni �r�k k�z�l egyikre sem tudtam bemenni, bele�rtve az olaszt is, ez�rt v�g�l m�giscsak Tada seg�ts�ge kellett. Oszt�lyf�n�ki ut�n bement a t�bbi �r�ra, �s � volt az, aki jegyzetelt Gilnek, �s rohadtul nem tudom felfogni, hogy mi�rt d�h�t ez engem ennyire.

Gilbert p�r perc k�s�ssel nyitja ki az ajt�t, ami legjobb esetben is csoda. M�r csak az�rt is, mert egy�ltal�n k�pes j�rni – a gum�ba z�rt herny� �gy n�z ki, id�k�zben sz�rnyet halt, de az�rt visszaj�tt holt�b�l. A sr�c haja m�g mindig sz�naboglya, a szemei m�g�l ki sem l�t, alattuk meg rohad�k t�sk�k. A v�lla k�r�l szigor�an ott van a takar�ja. Zombi-herny� lett. Kurv�ra sajn�lom szeg�nyt.

- Gyere m�r be – mondja f�radtan. A hangja csak �ppen egy fokkal jobb a reggelin�l, de m�g mindig k�zelebb van egy s�pol�s gumikacsa �s a S�t�t Nagy�r fura k�lyk�hez. Megteszi.

- Hoztam jegyzeteket – mutatom fel neki a t�sk�mat, mik�zben beljebb l�pek mellette. Gil b�lint. – Hogy �rzed magad?

- Soha jobban.

Sietve ledobom a kab�tomat a fogasra, �s r�n�zek. Szarul n�z ki, alig �ll a l�b�n. Nyelek egyet, �s k�zelebb l�pek hozz�. �rtetlen�l r�m pillant, ami rohadt nagy h�lyes�g, mert elm�letileg j�runk, �s azok, akik j�rnak, ilyet is szoktak csin�lni. Legal�bbis ezzel nyugtatom magam, mert ha �szint�n belegondolunk, Gilbert meg �n nem mindig viselked�nk �gy, mint a megszokott p�rok. Ezt �n is tudom, �s szerintem neki sem maradt ki.

Megint a homlok�ra teszem a kezemet. Forr�, mint a rohadt �let.

- Vett�l be l�zcsillap�t�t? – k�rdezem agg�dva.

- Nincs r� sz�ks�gem – feleli makacsul, �s t�ntet�legesen megindul a l�pcs� fel�. M�g le sem vettem a cip�met.

- Halvore, l�ngol a ki-bebaszott homlokod! – �v�lt�m ut�na, mik�zben pr�b�lom leer�szakolni a l�bamr�l a cip�met. – Ha nem veszel be valamit, �n fogom lenyomni a torkodon, hallod?

Kurv�ra nem �rdekli. Az el�szob�b�l l�tom, ahogyan megfontoltan fell�pdel az emeletre, a h�t�n a takar�j�val, aminek a v�ge lel�g a f�ldre. Idegesen ut�na b�mulok. Az eg�sz napom szar volt, �s most m�g � sem k�nny�ti meg a dolgomat, csak az�rt, mert t�ls�gosan nagyk�p� elismerni, hogy rosszul �rzi mag�t. Makacs szem�tl�da.

Ahelyett, hogy egyb�l k�vetn�m, felkapom a t�sk�mat a h�tamra �s a konyh�ba megyek. K�tlem, hogy Zombi-herny� legal�bb egy rohadt te�t csin�lt volna mag�nak a tork�ra, sz�val jobb alternat�va h�j�n csin�lok neki �n. M�zzel, mert az j� a toroknak. �s mert Gilbert ut�lja.

Csak ezut�n vagyok hajland� ut�na menni. Felegyens�lyozom magamat meg a g�z�lg� te�t az emeletre, �s k�ny�kkel bel�k�m az ajt�t. Gil ism�t az �gy�n �l, nagyj�b�l ugyanolyan b�bszer� poz�ci�ban, mint reggel. Az �jjeliszekr�nye �s a kuk�ja k�rny�ke tele van pap�rzsepivel, ami nagyon-nagyon ijeszt�, mert pontosan tudom, hogy mennyire k�nyes a rendre. Ha ennyire nem k�pes tartani mag�t, akkor most m�r t�nyleg tutibiztos, hogy Gilbert kifejezetten ramatyul �rzi mag�t. Amit egy�bk�nt eddig is tudtam.

- Hoztam neked te�t – sz�lok, ahogyan leteszem a forr� b�gr�t az �jjeliszekr�ny�re.

- Nincs r� sz�ks�gem – v�laszolja. S�p�tja, ink�bb.

- Olyan a hangod, mintha Darth Vader megdugott volna egy s�pol�s gumikacs�t! – Kezdek kicsit m�rges lenni. – Idd meg, mert ha �gy folytatod, holnapra minden hangsz�lad �t�ll a s�t�t oldalra.

A kezembe fogom a b�gr�t, �s az orra al� dugom. Nem hajland� elvenni. M�rgesen f�jok, �s megpr�b�lok min�l hat�rozottabban r�n�zni. P�r m�sodpercig farkasszemez�nk, mire Gil v�gre megadja mag�t, �s kelletlen�l kikapja a kezemb�l. Haboz�s n�lk�l belekortyol. A kurv�ra forr� te�ba. Ez m�g mindig egy rohad�k s�rk�ny, de nem is �rtem, mi�rt lep�d�k meg. H�rom m�sodperc alatt kiissza az eg�szet, azt�n visszarakja a szekr�nyre a b�gr�t.

- K�rem a jegyzeteimet – k�veteli kinyitva a mark�t.

- Gy�k vagy.

Lekapom a v�llamr�l a t�sk�mat. Kizipz�razom �s el�veszem bel�le azt a f�zetet, amit direkt Gil miatt raktam f�lre. Minden, amit ma vett�nk, benne van – ugyanezt a sal�t�t adtam oda Tad�nak is. Odany�jtom a S�t�t Herny�nak, � meg csak �ppen, hogy nem h�vja dr�gas�gnak. Azonnal kikapja a kezemb�l, �s olyan kritikus szemmel kezdi el lapozgatni, hogy �gy �rzem magam, mintha ez lenne �letem legnagyobb megm�rettet�se.

- Ezt te csin�ltad? – k�rdezi zavartan. Fel�m ford�tja lapokat, �s a matekfeladatokra b�k a mutat�ujj�val. B�lintok, mire felh�zza a szem�ld�k�t �s h�mm�g egyet. – Ha egyetlen sz�m�t�st is elbaszt�l, sz�tr�gom a segged.

- Ink�bb nyald ki – ford�tok neki h�tat.

Ledobom a t�sk�mat az �r�asztal�nak a sz�k�re, �s felkapcsolom a villanyt. Odakint m�r er�sen kezd s�t�tedni.

- Mi a bajod?

H�trafordulok. Gilbert engem m�reget �sszeh�zott szemekkel. Megvonom a v�llamat, �s a zsebembe dugom a kezeimet.

- Csak szar volt a nap.

- Mi van, ilyen mag�nyos volt�l n�lk�lem? – k�rdezi vissza. A besz�l�s�t�l k�t teljes m�sodpercig meggy�gyul, �s valahogyan tal�l el�g er�t mag�ban ahhoz, hogy a sz�ja sz�l�be odak�sszon az a f�l�nyesked� mosolya.

T�ls�gosan elegem van ahhoz, hogy zavarba j�jjek.

- Ha ennyire tudni akarod – kezdem –, akkor elmondom, hogy Mrs. Dolan kurv�ra engem jel�lt ki, hogy megcsin�ljam a dekor�ci�t erre a rohad�k b�lra.

- Felt�telezem, �nk�nt jelentkez� volt�l – mondja k�r�rvend�en.

- H�t hogy is persze. – Lerogyok az �gyra. – Eg�sz nap ezt a szart csin�ltam. A p�cs�m tele van.

- Te szeg�ny – mondja g�nyosan. – �n meg azt hittem, hogy �n sz�vtam meg.

Tus�. Igaza van. Az �n bajom az �v�hez k�pest semmi: � eg�sz nap egyed�l haldoklott itthon, mik�zben �n elmen�t kaptam az �sszes �r�mr�l, hogy alig csin�ljak b�rmi �rtelmeset.

- Ne haragudj – v�laszolom. Hirtelen elsz�gyellem magam.

� is megvonja a v�ll�t. Kisim�tja a szem�b�l a homlok�ra tapadt hajsz�lait, azt�n ism�t a kez�be veszi a jegyzeteket. Az asztala fel� b�k a fej�vel.

- Adj egy tollat meg egy cerk�t – utas�t.

- Mi�rt? – n�zek r� �rtetlen�l.

T�relmetlen�l f�j egyet.

- H�zit kell csin�lnom – mondja, mintha egy retard�ltnak magyar�zna.

- Te nem vagy norm�lis – felelem csod�lkozva, de az�rt megcsin�lom, amit k�rt. – �llni nem b�rsz.

- H�zi �r�shoz nem is kell – v�laszolja.

Az �l�be veszi a f�zetet, �s kinyitja a legelej�n. V�gigfut rajta a tekintet�vel egyszer-k�tszer, azt�n �gy d�nt, egyel�re �gy n�z ki, nem k�vettem el semmif�le hatalmas hib�t. B�lint egyet, csak �gy mag�nak, �s a fogai k�z� csippenti a ceruz�ja v�g�t. Beletelik p�r pillanatba, mire r�j�v�k, hogy val�sz�n�leg semmit nem l�t a szem�vege n�lk�l.

- Nem is l�tod – �llap�tom meg az egy�rtelm�t.

- De l�tom – er�sk�dik.

Felveszem a szem�veg�t az �r�asztal�r�l, �s a f�zetre dobom. Nem sz�lok semmit, csak le�l�k a sz�kre az asztal el�, �s jobb h�j�n �n is neki �llok tanulni. Egy�rtelm�, hogy Gilbert eg�szen addig teljess�ggel haszn�lhatatlan lesz, am�g meg nem nyugtatja a lelk�t, hogy igenis megtanult mindent, amit m�g minimum h�rom h�tig senki sem fog sz�mon k�rni. Sz�val sz�pen sorj�ban �n is el�pakolom a k�nyveimet meg a f�zeteimet. Azt�n negyed �r�n kereszt�l meredten bambulok r�juk, mire siker�l valahogyan r�j�nn�m, hogy melyik az, amelyiknek a megold�s�ra a legt�bb es�lyem van. S�hajtva el�veszem az irodalmat, �s kinyitom a sz�veggy�jtem�nyt. Olvasni legal�bb m�g tudok.

Valahol f�l�ton j�rok Antigon� szenved�sei k�z�tt, amikor Gil neki�ll kr�kogni. A sr�c tork�b�l-t�dej�b�l olyan hangok j�nnek el�, hogy egy kis id�re m�g a szar is meg�ll bennem. Perceken kereszt�l csak k�h�g, de �gy, hogy � k�zben �gy tesz, mintha ez egy rohadtul term�szetes dolog lenne, �n meg s�padtan figyelem �t a sz�kb�l. Nem n�z r�m, m�g csak f�lre sem pillant a f�zetb�l. Amikor csillapodik a k�h�g� rohama, egyet-kett�t m�g pr�szk�l, azt�n f�j�san a tork�ra teszi a tenyer�t. L�tom, ahogyan kellemetlen�l elh�zza a sz�j�t, de sz�v� persze nem tenn�. Gy�gyszert sem venne be. Minek? Ha rajta m�lna, belefulladna a b�szkes�g�be.

Felkelek a sz�kb�l. Zombi-herny� nem reag�l, akkor sem, amikor odaballagok az �gy�hoz, �s leemelem az �res b�gr�t a szekr�ny�r�l. Hangtalanul kis�t�lok a szob�b�l, �s megint a konyha fel� veszem az ir�nyt, hogy csin�ljak neki m�g egy b�gre te�t. Am�g v�rom, hogy felforrjon a v�z, odamegyek a kab�tomhoz az el�szob�ba, �s h�rom perc szenved�s ut�n sikeresen kih�mozom az ujj�ba gy�rt s�lamat. Fekete-feh�r cs�kos. K�t�tt. T�k j�.

Amikor k�sz a tea, a s�lammal egy�tt felviszem Gilbertnek. El�bb a b�gr�t ny�jtom neki. A szeme sark�b�l �szleli az arc�hoz k�zel�t� azonos�tatlan t�rgyat, majd miut�n felismeri, s�hajtva elveszi. M�r �ppen k�sz�lne az eg�szet egyben meginni, amikor m�g idej�ben hozz�teszem:

- Lassan idd. Raktam bele m�zet.

Nem v�laszol. A szemembe n�z, fura tekintettel nyel egyet, azt�n kortyol a te�b�l. L�tom, ahogyan az �d�mcsutk�ja fel �s le ugr�l. A homloka gy�ngy�zik a l�zt�l, �s a szemei is furcs�n csillognak a szem�vege m�g�l. Gilbert nagy gy�gyszer-ellenes, de egy�ltal�n nem �rzem magam rosszul, ami�rt a te�j�ba l�zcsillap�t�t is tettem.

A tekintete a kezemben szorongatott s�lra t�ved. K�rd�n felvonja a szem�ld�k�t, azt�n ism�t belesz�rcs�l a b�gr�be. Habozva a s�lat is odatartom neki, mire a szem�ld�kei csak magasabbra sz�llnak a homlok�n, amir�l m�r kezdtem azt hinni, hogy k�ptelens�g. Ezt is az �l�be dobom, de Gilbert nemhogy nem ny�l �rte, m�g csak r� sem n�z. Egy�rtelm�, hogy nem fogja elfogadni, �s hirtelen annyira zavarba j�v�k �s olyan h�ly�nek �rzem magam, hogy felkapom a szart �s visszaveszem a s�lat. Megint h�tat ford�tok Gilnek, �s visszarogyok az asztal el�. M�rgesen olvasni kezdem az Antigon�t.

Hallom, hogy a Harci Herny� fic�nkolni kezd a gum�j�ban, de nem vagyok hajland� odan�zni. Nem vagyok kifejezetten m�rges, ink�bb csak enyh�n bossz�s. Id�nk�nt igenis ideg�rl� tud lenni Gil term�szete, f�leg akkor, amikor tudom �s l�tom, hogy szarul van, �s seg�teni akarok rajta, de nem engedi.

Megk�sz�r�li a tork�t. M�g mindig nem n�zek r�. �jra pr�b�lkozik. S�hajtok, de a pillant�som tov�bbra is a sz�veggy�jtem�nyt fix�rozza.

- F�j a torkom – hallom azt�n a s�pol�s�t.

Inger�lten megp�rd�l�k a sz�kben, �s bossz�san r�n�zek. Azzal a lend�lettel fel is adom a haragomat. Gilbert a mellkas�n �sszefont kezekkel �l, de �gy, mintha rajtakapt�k volna valami iszonyatosan sz�gyellni val� dolgon. Lassan feln�z r�m, azt�n a pillant�sa az asztalon fekv� s�lra v�ndorol. �rtem a c�lz�s�t.

Ism�t a kezembe veszem, �s f�radtan s�hajtva odal�pek Gilhez. El�sz�r �gy helyezkedek, hogy le�ljek a l�ba mell� az �gyra, de azt�n m�s �tletem t�mad. Eltemetem a zavaromat, �s nyugodts�got er�ltetve magamra Gilbert �l�be �l�k. �rzem, hogy kisz�rad a sz�m, �s azt is hallom, ahogyan egy pillanatra Gil t�dej�ben reked a leveg�. R�m pillant.

- Meg ne merj sz�lalni – s�gom neki oda remeg� hangon. Nem v�laszol.

A szem�be n�zve a kezeimbe fogom a s�l k�t v�g�t, �s a feje m�g�tt �tny�lva lassan a nyak�ra tekerem. Hossz�, ez�rt beletelik p�r percbe, mire az eg�szet siker�l Gilbert k�r� vonnom. Nevets�ges a jelenet, mert m�g mindig el�g csak ennyi ahhoz, hogy a sz�vem a torkomban dobogjon. Az egyetlen vigaszom az, hogy �t sem hagyja hidegen a jelenet. Helyes.

D�b�rg� mellkassal nyugt�zom, hogy j�l v�geztem a dolgom. K�sz�l�k, hogy felt�p�szkodjak Gilbert �l�b�l �s visszat�rjek a tanul�shoz, de amint az els� l�bam le�r a f�ldre, Gil megragadja a csukl�mat. Minden marad�k erej�t �sszeszedve visszar�nt az el�z� helyemre.

Vigyorra h�zom a sz�mat. �tkarolom a nyak�t – amin az �n s�lam van, �s nem tudom megmagyar�zni, de hihetetlen nagy �r�m �s b�szkes�g t�lt el, ami�rt Gilberten az �n s�lam van. Mintha � is az eny�m lenne, �s a gondolatra olyat csin�l a sz�vem, hogy lassan t�nyleg kit�ri a bord�mat. Gondolkod�s n�lk�l cs�k�rt hajolok. Az utols� pillanatban elh�zom a fejem.

- Mi van, ha �n is elkapom? – k�rdezem.

Gil meg�ll egy pillanatra. S�hajt, az ujjainak hegy�vel a hajamat babr�lja a tark�mon.  Mindv�gig a sz�mat b�mulja.

- Leszarom – mondja azt�n, ahogyan m�gis r�m n�z. R�markol a nyakamra, �s az arc�hoz h�zza a fejemet.

Megcs�kol. Megk�nnyebb�lten kif�jom a t�d�mben tartott leveg�t. Az egyik kezem ujjai a haj�ba markolnak, �s a m�sikkal beny�lok a s�l al� a nyak�hoz. A b�re ijeszt�en forr� a l�zt�l, �s �rzem, ahogyan a nyelve az ajkamon j�r, hogy mennyire nehezen tud l�legezni. A haja nedves a verejt�kt�l, �s a tark�mon a mark�nak fog�sa olyan gyenge, hogy szinte alig veszem �szre.

Most has�t bel�m igaz�n a felismer�s, hogy mennyire beteg is. Nem �gy �rtem, hogy eddig nem tudtam, �s nem is �gy, hogy eddig nem sajn�ltam – persze, hogy sajn�ltam. De ahogyan az �l�ben �l�k �s cs�kolom, r�j�v�k, hogy ez a cs�kja a leggyeng�bb, legpuh�bb �s er�tlenebb, amit eddig adott.

A sz�ja alig �r az eny�mhez. A nyelve nem fesz�ti sz�t az ajkaimat, hogy minden�ron utat t�rj�n mag�nak, hanem csak t�relmesen �s r��r�sen k�stolgat. Nem k�r t�bbet ann�l, amit adok, �s nem is k�vetel�zik �gy, ahogyan szokott. Volt m�r hasonl�, lusta cs�kunk Gillel, de az egy�ltal�n nem ilyen volt.

A k�t tenyerem k�z� fogom Gilbert arc�t, �s elhajolok a sz�j�t�l. M�g egy utols� puszit nyomok r�, azt�n a szem�be n�zek. R�mosolygok.

- Ma ne bunk�zzunk egym�ssal, j�? – k�rdezem azt�n. – Beteg vagy, �gy nem j�.

Elvigyorodok, mert l�tom rajta, hogy mennyire er�lk�dik, hogy ne sz�ljon vissza. Helyette vesz egy nagy leveg�t, �s feljebb biggyesztve a sz�j�nak sark�t b�lint. El�gedetten �n is b�lintok, mert mi�rt ne.

- Ok� – nyugt�zom. A jegyzetekre n�zek az �gy�n. – �s ma m�r nincs t�bb tanul�s se.

- Na, nem – ellenkezik azonnal. Reflexb�l a f�zet ut�n ny�l. – Musz�j tanulnom.

- Nem, nem musz�j – v�laszolok. – Tudod, mit musz�j? Pihenned.

- J�l vagyok.

Kikapom a leck�t a kez�b�l. Ut�na kap, de addigra m�r a h�tam m�g� dugom, hogy ne �rje el. Nem adja fel: kit�masztja a tenyer�t maga mellett, �s k�szk�dve feljebb tolja mag�t az �gyon, hogy jobban hozz�f�rjen. A mellkas�ra nyomom a tenyeremet, �s m�rgesen visszanyomom az �gyra.

- Gilbert – mondom nyugodts�got er�ltetve magamra.

- Add ide! – folytatja.

Ezzel a lend�lettel a szoba m�sik v�g�be dobom a nyavaly�s f�zetet. Gil olyan szemeket mereszt r�m, hogy ha nem lenn�k ennyire hozz�szokva, biztosan betojn�k t�le. Csakhogy hozz� vagyok szokva, arr�l nem is besz�lve, hogy m�r ekkora er�fesz�t�st�l is �gy piheg, mintha maratont futott volna.

- A faszomat bel�d, Gilbert! – bukik ki bel�lem.

- M�ris?

R�meredek. �rzem, hogy szarr� v�r�s�dik a fejem, ahogyan felfogom, mit is mondott. Nyelek egy nagyot, �s a meglepetts�gt�l m�g p�r m�sodpercig �rtelmesen b�mulok r�. Egyszerre t�r ki bel�l�nk a nevet�s.

Lefordulok r�la, mell� az �gyra. M�g mindig nevetve feln�zek r�. Komolys�got sz�nlelek, �s halkan s�hajtva felny�lok az arc�hoz. Nem tehetek r�la, de megint a homlok�n k�t ki a tenyerem. Hi�ba tudom, hogy l�za van, valah�nyszor l�tom a hajsz�lait a b�r�hez tapadni, musz�j leellen�riznem, hogy biztosan nem fog-e felforrni az agya.

- Komolyan mondom – sz�lalok meg ism�t. A szem�be n�zek. – Pihenned kell. Legal�bb csak ma, hogy a rohad�k l�zad lemenjen.

- Nem akarok pihenni.

- Ezt pedig �n szarom le – z�rom le a t�m�t.

Felkelek az �gyr�l, �s odamegyek a f�ld�n kuporg� jegyzetekhez. Lehajolok �rt�k, azt�n belegy�m�sz�l�m �ket a t�sk�mba. Ezut�n a k�nyveim�rt �s a f�zeteim�rt ny�lok, �s sz�pen sorj�ban ezeket is beleer�szakolom a hely�kre. Beh�zom a zipz�rt, �s cs�p�re tett kezekkel, felh�zott szem�ld�kkel Gilbertre n�zek.

- K�t lehet�s�ged van – kezdek bele. M�g az ujjaimmal is illusztr�lom.

- M�gpedig? – k�rdezi vissza durc�san.

- Egy: alszol egyet, mik�zben csin�lok neked m�g te�t meg valami kaj�t, mert tudom, hogy baszt�l ma odafigyelni magadra – mondom az els� opci�t.

Sz�netet hagyok. Gilbert arc�n l�tom, hogy m�rlegeli az aj�nlatomat p�r m�sodpercig, de azt�n a von�sai v�ltanak, �s fintorogva megr�zza a fej�t.

- Kett�? – k�rdezi.

- Kett�: lecuccolunk a nappaliba, bel�j�k a t�v�t �s Doctor Who-t n�z�nk.

El�sz�r kap�sb�l b�lint, majd kis gondolkod�s ut�n oldalra billenti a fej�t.

- Tennant, Smith vagy Capaldi?

- Ebben a sorrendben.

Ism�t b�lint. Azt�n megint k�rd�se t�mad.

- �s Eccleston?

- Csak ha musz�j.

Lel�ki mag�r�l a takar�t. A haj�ba t�r, kisim�tja a szem�be l�g� tincseket, �s a parkett�ra nyomja a l�bait. A h�ta m�g� ny�l, azt�n r�vid tapogat�z�s ut�n megmarkolja a takar�j�t. F�lig m�r a v�ll�n van, amikor ism�t k�telkedni kezd.

- �s csin�lsz nekem kaj�t?

Vigyorra h�zom a sz�mat. Felkapom a b�gr�j�t az �jjeliszekr�nyr�l, �s k�rd�n felmutatom neki.

- Megiszol legal�bb k�t liter te�t estig? – k�rdezem.

Megad�n s�hajt egyet. Kiss� imbolyogva felt�p�szkodik az �gyr�l, �s maga ut�n h�zva a takar�t megindul az ajt� fel�.

- Pir�t�st k�rek – mondja rekedten. – �s van�li�s te�t.

***

Megkapja.

Amint le�r�nk a f�ldszintre, le�ltetem a kanap�ra, �s a kez�be nyomom az �sszes Doctor Who DVD-t, hadd d�ntse el, melyiket akarja. Am�g teljesen d�nt�sk�ptelen�l, �sszezavarodott tekintettel vacill�l, �n be�llok a konyh�ba, �s neki�llok a pir�t�snak meg a te�j�nak.

Eleget csin�lok mind a kett�nknek. El�sz�r a te�t viszem neki oda egy nagy kancs�ban, k�t b�gr�vel k�s�rve. Leteszem el� a k�v�z�asztalra, mik�zben � m�g mindig a DVD-ket forgatja a kezei k�z�tt. A tekintete minden egyes m�l� perccel egyre k�ts�gbeesettebb. Visszafordulok a konyh�ba, �s f�l perccel k�s�bb egy felp�pozott t�ny�r pir�t�ssal j�v�k ki, dzsemmel meg mogyor�kr�mmel. Ezt is leteszem az asztalra, majd belepr�sel�d�k mell� a kanap�ba.

- Azt ne mondd, hogy m�g mindig nem tudsz d�nteni – n�zek r� ijedten.

- Nincs kedvem Eccleston doktor�hoz – mutat r� az asztalon hever� lemezre. – �s most Capaldi�hoz se. – Ezzel egy m�sik elvetett DVD-re mutat. – De nem tudok d�nteni Tennant �s Smith k�z�tt.

- Majd �n seg�tek - kapom ki a kez�b�l a m�sodik �vadot.

Otthagyom a kanap�t, �s beteszem a lemezt a lej�tsz�ba. Kezembe veszem a t�vir�ny�t�t, �s r�vid nyomkod�s ut�n elind�tom az els� r�szt. Mikor vissza�l�k a helyemre, Gil m�g mindig a megmaradt dobozokat szorongatja, mik�zben megindul a bet�tdal. Elveszem �ket a kez�b�l, �s az asztalra dobom.

- Hol van Kate �s a tusk�? – �rdekl�d�k.

Gil megvonja a v�ll�t. A takar�ba dugja a kezeit, �s a piercingj�t kezdi babr�lni a nyelve hegy�vel. Az orr�n ott vir�t a szem�vege, a lencs�n visszat�kr�z�dik a tv f�nye.

- A szok�sos – feleli. – �zleti �t.

G�rcsbe r�ndul a gyomrom. Szeg�ny Gilbertet itthon hagyt�k t�k egyed�l eg�sz napra, betegen. Lehet, hogy velem nem t�rt�nt ilyen, de att�l m�g pontosan el tudom k�pzelni, hogy milyen lehet.

- Mikor j�nnek haza?

Elh�zza a sz�j�t, �s megr�zza a fej�t. �gy csin�l, mintha a sorozatot n�zn�.

- Valamikor ma �jjel. Nem mondt�k.

Lenyelem a m�rgemet. Gil v�ll�ra teszem a tenyeremet, olyan nyugtat�sk�ppen.

Az asztalhoz hajolok, te�t t�lt�k mind a k�t b�gr�be, �s odany�jtom neki az egyiket. Egyetlen szabadon maradt kez�vel elveszi. M�lyet l�legzik a meleg g�zb�l, azt�n lassan kortyol. Az �lembe veszem a t�lnyi pir�t�st, �s megkenek egyet dzsemmel �s mogyor�kr�mmel. Azt is Gilbertnek ny�jtom, de csak felh�zott szem�ld�kkel, h�mm�gve r�m n�z.

- Mi van? – k�rdezem �rtetlenkedve.

- Egy kezem van – mondja.

- Nem igaz, kett� van – harapok bele a neki k�sz�tett pir�t�sba. – Az egy dolog, hogy a m�sikkal ki tudja, mit csin�lsz a takar� alatt.

Halkan felnevet. Nem sz�l vissza. Leteszi a b�gr�t az asztalra, �s a meggyal�zott szeletre emeli a tekintet�t. K�n�l�n az orra al� tolom, hogy vegye v�gre el. Gilbert gyanakodva megszagolja, azt�n akkor�t harap bel�le, hogy a fogai az ujjam v�g�t s�rolj�k. Kir�z t�le a hideg, �s nem felt�tlen�l a rossz �rtelemben.

Nem veszi el a pir�t�st, ellenben megeszi az eg�szet. A kezemb�l. Kell egy p�r perc, mire felfogom: k�zb�l etetem Gilbert Halvore-t. Wow.

- K�rek m�g – k�veteli h�trad�lve, beletemetkezve a halomnyi p�rn�ba. Hogy minden k�rd�semet megv�laszolja, az eddig kint maradt kez�t is visszadugja a takar� al�, �s szorosabbra h�zza azt maga k�r�l.

- Egy elk�nyeztetett diszn� vagy, ugye tudod? – k�rdezem, mik�zben sz�fogad�an megkenek m�g egy darabot.

- Beteg vagyok – vonja meg a v�ll�t.

A sz�j�ba t�m�m a pir�t�st, �s m�r csak az�rt sem veszem ki. Hagyom, hadd cs�ngj�n csak kifel� Gilbert sz�j�b�l, mik�zben a herny� felh�borodott h�mm�g�sek k�zepette gonoszan n�z r�m. Nem hat meg, amikor pedig erre r�j�n, legy�z�tten kih�mozza a kez�t a takar�b�l, �s megragadja a kenyeret. Harap bel�le, lenyeli, �s m�rgesen tov�bb m�reget.

R�vigyorgok, azt�n a t�v� fel� fordulok, hogy v�gre t�nylegesen n�zzem is. Gilbert m�g egy kicsik�t szugger�l, majd megunja, �s � is k�veti a p�ld�mat. Id�k�zben m�g arra is k�pess� v�lik, hogy mind a k�t kez�t kih�mozza a gum�j�b�l. Lehajtja a v�ll�r�l a takar�t, �s hagyja, hogy az hanyagul a dereka m�g� hulljon. Az �l�be veszi a t�ny�rt, �s f�l� hajolva r��r�sen falatozni kezd.

Tot�lis cs�ndben n�zz�k a sorozatot, am�g teljesen be nem s�t�tedik. Egy id� ut�n a lak�s is kezd h�v�s�dni, �n meg f�zni, mivel egyetlen v�kony p�l� nem ad t�ls�gosan sok meleget. F�z�san a karjaimra tapasztom a tenyeremet. Gilbert �szreveszi.

- F�zol? – k�rdezi �sszevont szem�ld�kkel.

Felmehetett a l�za, mert n�h�ny r�sszel ezel�tt lekanyar�totta mag�r�l a takar�t, �s maga mell� gy�r�gette a kanap�ra. A homloka csillog a t�v� f�ny�ben, �s a p�l�ja enyh�n r�tapadt a h�t�ra, arr�l nem is besz�lve, hogy j�l �rzem, mennyire forr� a b�re mellettem.

- Egy kicsit – mondom.

Nem csin�lok bel�le nagy �gyet. Visszat�rek a Doktorhoz, �s er�sen koncentr�lva igyekszek eml�kezni, mi fog t�rt�nni. Azt�n meg�rzem Gilbert takar�j�t a v�llamon-h�tamon, �s vele egy�tt a huzatb�l �rad� illat�t is. Akaratlanul is m�ly leveg�t veszek. Mikor k�rd�n r�n�zek, � csak laz�n v�llat von, mintha teljesen term�szetes volna. Szerintem neki is ugyanannyira �j �s szokatlan m�g a dolog, mint nekem.

K�zelebb hajolok hozz�, �s puszit nyomok a sz�j�ra.

- K�sz�n�m.

Nem felel. Az arcomra teszi az egyik kez�t, �s �jra megcs�kol. A piercingje hideg az ajkaim alatt, de nincs el�g id�m ahhoz, hogy felmelegedjen. Gil elh�z�dik.

 - Nincs mit – v�laszolja.

 A t�v�ben megsz�lal S�t�n. M�rmint t�nyleg. A m�sodik �vad kilencedik r�sz�t n�zz�k – az egyik olyan epiz�dot, amit�l hal�lra rettegtem magam, amikor el�sz�r l�ttam. Az �rd�gr�l sz�l. Megk�sz�r�l�m a torkomat. Minden idegsz�lammal az Ood-okat n�zem, a fura vil�g�t� g�mbbel a fura cs�pos fej�k�n, ahogyan megsz�llja �ket a S�t�n.

A r�sz megy tov�bb, �s k�zben Gilbert ism�t beb�jik a takar� al�. Csakhogy most m�r �n is ott vagyok. Gil term�szetesnek veszi az eg�szet, vagy legal�bbis �gy csin�l, am�g �n m�r megint zakatol� mellkassal, ledermedve v�rom, hogy mit fog tenni. A k�perny�re tapasztott tekintettel, a szemem sark�b�l figyelem, ahogyan egyszer�en felemeli a takar�t, �s k�zelebb araszolva hozz�m mag�ra h�zza. �ppen, hogy �ssze�rnek a v�llaink. Csal�dottnak �rzem magam.

Gilbert elt�volodik egy kicsik�t, �s �sszeh�zott szemekkel r�m pislog.

- Fek�dj le – parancsolja �lmosan.

- Mi�rt?

Lenyom a kanap�ra. A h�tamon fekve, t�d�ben rekedt leveg�vel n�zem, mik�nt megragadja a takar�t, �s a h�t�ra ter�tve azt el�re hajol. R�m. Gilbert teljes nyugodts�ggal a mellkasomra fekszik, �s �sszekulcsolja a l�bainkat. Oldalra billenti a fej�t, �s �gy n�zi tov�bb a r�szt.

- Nyugodj m�r meg – mondja vontatottan. – Fej a fejem, ahogyan d�b�r�g a sz�ved.

- Bocs, hogy mindj�rt infarktust kapok.

Ny�g�sen f�jtat egyet, �s a kezeivel megt�maszkodva eltolja mag�t t�lem.

- El is mehetek, ha gondolod – feleli.

Remeg� kezekkel �tkarolom a nyak�t, �s visszah�zom magamra. Reflexb�l �t�lelem.

- Agyon is �tn�lek.

- Akkor meg pofa be – mondja.

Megfogadom a tan�cs�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s