Gomb�ccal a torkomban �llok Gilbert�k ajtaja el�tt. Beharapom a sz�mat, �s feln�zek a sr�c ablak�ra. Nem l�tok semmit, mert a f�gg�ny be van h�zva. M�ly leveg�t veszek, �s �gy d�nt�k, nem foglalkozok a szor�t� �rz�ssel a mellkasomban. El�szedem minden megmaradt b�tors�gomat, �s megnyomom a cseng�t.

Eltelik egy-k�t perc, mire Kate ajt�t nyit. Amikor megl�t, az arc�ra azonnal ki�l az a sajn�lkoz� mosoly, ami m�r h�rom napja fogad, valah�nyszor megjelenek a k�sz�b�k�n. De nem k�ld el, hab�r lehet, hogy kev�sb� �rezn�m magam szarul, ha azt tenn�. Mindenesetre � csak s�hajt egyet, �s megr�zza a fej�t.

Gil h�tf� d�lut�n �ta nem besz�l velem. Miut�n Bobby el�adta a sz�nj�t�kot Tracy el�tt, �s Gilbert elh�zott a fen�be, megpr�b�ltam megkeresni �s besz�lni vele, de minden sz� n�lk�l a k�pembe v�gta az ajt�t. H�vtam telefonon, �rtam neki �zenetet, m�g az anyj�t is megk�rtem, hogy besz�ljen vele, mint valami h�lye kisiskol�s, de semmi. Az iskol�ban m�g csak arra sem m�ltat, hogy r�m n�zzen. Amint bel�pek a terembe vagy meg�rkezek a k�nyvt�r el�, � fogja mag�t �s otthagy.

A sr�cok is �szrevett�k, term�szetesen. El�gg� h�ly�k lenn�nek, ha ez elker�ln� a figyelm�ket. �s mivel Gil ker�l – nem csak engem, hanem a t�bbieket is –, ez�rt �n vagyok az, akit �lland�an k�rdezgetnek, hogy m�gis mi t�rt�nt. Csakhogy fogalmam sincs, hogy mi t�rt�nt. �tletem sincs, hogy mit csesztem el, ami�rt �gy viselkedik velem. Nem csin�ltam semmi rosszat.

Elk�sz�n�k Kate-t�l �s hazas�t�lok. A konyh�ba megyek, t�lt�k magamnak egy poh�r narancslevet, �s le�l�k az asztalhoz. Anya m�g dolgozik, Drake pedig valahol elvan, �gy teljesen egyed�l vagyok a h�zban. �s ez rohadtul furcsa. Sosem kellett egyed�l lennem itt, legal�bbis nem huzamosabb ideig, mert ilyenkor mindig Gilberttel vagyok. Arr�l nem is besz�lve, hogy ma szerda van – Oda�tot k�ne n�znem azzal az idi�t�val, nem pedig falra ken�d�tt �letkedvvel sz�rcs�lgetnem a gy�m�lcslevet a kihalt h�zban.

H�trad�l�k a sz�ken. S�hajtok egyet, a kezembe temetem az arcomat. Pr�b�lom megfejteni, hogy mi a fen�t rontottam el, mik�zben igyekszem figyelmen k�v�l hagyni, hogy mennyire szarul esik Gilbert viselked�se. �s hogy mennyire visszas�rom a h�tv�g�t.

Az asztalra k�ny�k�l�k, �s a homlokomat a tenyeremnek t�masztom. Az eszem �jra meg �jra Gilberten j�r, a legrosszabb az eg�szben meg az, hogy valah�nyszor a sr�cra gondolok, cseszett�l furcs�n �rzem magam. Mint az elm�lt k�t �s f�l h�tben �lland�an. �s az eg�szt�l kezd egy lehetetlen gyan� form�l�dni bennem, amit igyekszek nagyon-nagyon m�lyre el�sni magamban, csakhogy kurv�ra nem j�rok sikerrel.

Valakivel musz�j besz�lnem err�l az eg�szr�l, mert ez �gy nem mehet tov�bb. Ha m�g egy napot magamban kell tartanom ezt az �tmilli� k�rd�st, fel fogok robbanni. Sz�val el�veszem a mobilomat, �s emelked� p�nikkal a mellkasomban t�rcs�zom az egyetlen szem�lyt, akihez fordulhatok.

***

A Pegazus el�tt tal�lkozunk. Bobby a bej�ratt�l n�h�ny m�terre �ll, ac�lbet�tesben, cs�kos vastag harisny�ban �s miniszokny�ban, sz�vetkab�tban �s a hidegt�l remegve. F�z�san �sszefont karokkal �s l�bakkal mered r�m, amikor megl�t, �s az arca azonnal aggodalmas �br�zatot �lt, ahogyan k�zelebb �rek. Vaks�t�t van �s rohad�k hideg, az utca pedig kihalt �s n�ma.

- Sam! – �lel �t Bob, amikor megl�t, �n meg zavart mosollyal az arcomon viszonzom a gesztust. – A sz�vinfarktust hoztad r�m!

- Bocs, Bobby – paskolom meg a v�ll�t.

- Mi a baj, t�kfej? – k�rdezi komolyan, amikor elv�lunk.

F�jok egyet, �s az el�ttem fesz�t� r�zsasz�n, vil�g�t� sz�rnyas l�ra n�zek. El sem merem hinni, hogy t�nyleg itt vagyok. El sem merem hinni, hogy t�nyleg ki fogok t�lalni Bobnak. Az eg�sz annyira abszurdnak t�nik.

- Sam, j�l vagy? – k�rdezi a csaj �sszevont szem�ld�kkel. – Nem akarsz bemenni?

A b�r fel� int, de megr�zom a fejem.

- Nem – mondom, de hogy az els� vagy a m�sodik k�rd�s�re v�laszolok-e, azt egyik�nk sem tudja. – Menj�nk valami csendesebb helyre, j�?

- Ok�, te tudod – felel.

Megvonja a v�ll�t, �s bel�m karol. S�t�lni kezd�nk, az utc�n lefel�, az erd� meg a romok ir�ny�ba, lassan, kom�tosan. Nem sz�lok egy sz�t sem, mert annyira ideges vagyok. A sz�vem a torkomban dobog, de most egy�ltal�n nem �gy, mint ahogyan akkor szokott, amikor Gilbert k�zel�ben vagyok. Ez az idegess�g kellemetlen, nincsen benne semmi j�. Legsz�vesebben elszaladn�k el�le a francba.

Bobby sem er�lteti a t�rsalg�st, ami�rt k�l�n h�l�s vagyok. Szimpl�n csak belekarol a kezembe, �s minden tov�bbi n�lk�l hagyja, hogy vezessem. Nagyj�b�l h�sz perc, mire az erd� sz�l�hez �r�nk, de jobboldalt helyett, amerre a romok vannak balra fordulok egy t�gasabb s�t�l�utc�ra. Onnan m�r csak n�h�nysz�z m�ter a park.

Megfogom a r�csot, �s bel�k�m a kaput. Megindulunk a park belsej�hez, ahol a t� van, �s le�l�nk egy padra a partj�n�l. Alig l�tok az orromig, mert a vil�g�t�s fele ki�gett.

Bob s�hajt egyet, azt�n �sszed�rzs�li a tenyer�t, hogy egy kicsit felmeleg�tse az ujjait. A kab�tom zseb�be ny�lok, �s kihal�szom bel�le a keszty�met. Az �l�be dobom. R�m n�z, �lvigyorral az arc�n megk�sz�ni, azt�n sietve felh�zza. Felrakja a l�bait a padra, majd �t�leli �ket a kez�vel. T�relmesen v�r, hogy v�gre elmondjam neki, mi a fen��rt r�ngattam ide az �jszaka k�zep�n, a m�nusz �tsz�z fokban.

S�hajtok. A hajamba t�rok �s feln�zek az �gre. A holdat sem l�tom a felh�kt�l, nemhogy a csillagokat. Nyelek egy nagyot, azt�n lassan Bobbyra n�zek. �tletem sincs, hogy mit mondjak vagy hol kezdjem. Nem tudom, hogy hogyan fog reag�lni az eg�szre, ez�rt piszkosul f�lek att�l, hogy meg fog ut�lni, ha elmondom neki azt, amit akarok.

M�ly leveg�t veszek, �s lassan kif�jom. A s�lammal babr�lok, mik�zben megpr�b�lom �sszeszedni a gondolataimat. F�zik a kezem.

- Most m�r t�nyleg agg�dok, Sam – mondja Bob nagy szemeket meresztve r�m. – Mi a baj?

A k�rd�st�l akaratlanul is elfintorodok, de egy�bk�n j�l esik. Ez az egyik dolog, amit b�rok Bobbyban: igaz, hogy az esetek t�bbs�g�ben egy nagysz�j� liba, de j�l tudja, hogy az embernek mikor van sz�ks�ge a komolyabbik �nj�re. Lehet, hogy az egy�tt t�lt�tt id�kben �ltal�ban besz�logat meg sz�vatja a n�pet, de att�l m�g j� bar�t.

- K�ze van Gilberthez? – folytatja a csaj.

Felnevetek, nem teljesen �szint�n.

- Minek nincs? – s�hajtom.

Len�zek a cip�mre. A h� alatt egy centit sem l�tok bel�le, �s r�ad�sul kezdenek zsibbadni az ujjaim. K�vetem Bobby p�ld�j�t, �s felh�zom a mellkasomhoz a l�bamat. R�hajtom a t�rdemre a fejemet. Megnyalom a sz�mat �s nagy leveg�t veszek. Ki kell mondanom, k�l�nben t�nyleg meg�r�l�k.

- Gilbert megcs�kolt – ny�g�m ki keservesen.

Bob megdermed mellettem. Nem merek r�n�zni, helyette ink�bb csak meredten b�mulok a t� befagyott viz�re, de att�l m�g a szemem sark�b�l l�tom, hogy engem figyel. Nem mozdul, csak a szem�ld�k�t r�ncolja enyh�n elt�tott sz�jjal, hosszasan �s n�m�n.

Beharapom a sz�mat. Kif�jom a leveg�t, egyszerre megk�nnyebb�lten �s hal�lra r�m�lve, mert fogalmam sincs, hogy ezut�n mi k�vetkezik. Visszafojtott l�legzettel v�rom Bobby reakci�j�t.

Megkapom.

Nevet�sben t�r ki.

Idegt�l remegve n�zem, ahogyan a l�ny hahot�zva el�re g�rnyed, �s a t�rd�t kezdi csapkodni. Kibaszott hossz� percekig csak r�h�g, olyan er�vel �s bele�l�ssel, hogy m�g a szemei is bek�nnyeznek t�le, mik�zben az �n torkomban akkora gomb�c van, hogy egy pillanatra leveg�t sem kapok. Bobby csak tov�bb nevet, egy id� ut�n h�traveti a fej�t �s becsukja a szemeit, de abba nem hagyja, csak nagyon-nagyon sok�ra, amikor m�r annyira ideges vagyok, hogy azt sem veszem �szre, hogy a kezeim teljesen elzsibbadtak. Begy�m�sz�l�m �ket a kab�tom zseb�be.

- Menj az any�dba, Sam! – kacag, egy kicsivel higgadtabban. – Szem�t �llat, komolyan azt hittem, hogy valami bajod van! – folytatja. – De j� vicc volt, egy pillanatra t�nyleg elhittem.

A kab�tja ujj�ba t�rli a szemeit, �s r�m n�z. M�g mindig vigyorog.

Egy pillanatra elgondolkodok azon, hogy kihaszn�lom a helyzetet �s �gy teszek, mintha val�ban csak egy h�lye po�n lett volna, de v�g�l ellene d�nt�k. Ha most nem mondom el Bobnak �s tiszt�zom a helyzetet legal�bb magammal, akkor soha a b�d�s �letben nem fogom. Sz�val komolyan Bobbyra n�zek, �s megism�tlem:

- Gilbert megcs�kolt, Bob – mondom. – K�t h�ttel ezel�tt, miut�n leestem a romokr�l. – Habozok egy sort. Az ujjaimat t�rdelem a t�rdemen. – Azt�n Brad bulij�n is, �s... a h�tv�g�n is.

A csaj szemei elkerekednek, �s p�r pillanatig sz�tlanul b�mul r�m.

- T-t�nyleg? – k�rdezi habogva. B�lintok. – De… M�rmint…

Meg�ll. M�ly leveg�t vesz, gondolom hogy lenyugtassa mag�t vagy �sszeszedje a gondolatait, azt�n feltartja a mutat�ujj�t �s m�g mindig nem mond semmit. R�ncolja a szem�ld�k�t, sz�ra nyitja a sz�j�t, becsukja. R�m n�z. M�sodpercek alatt rendezi mag�ban a dolgot, �s amikor �jra megsz�lal, teljesen m�s embernek t�nik, mert a hangja nyugodt �s meg�rt�, az arc�nak von�sai pedig komolyak.

- Elmondtad valakinek? – k�rdezi halkan.

Megr�zom a fejem. Nagyot nyelek, �s a t�ra n�zek.

- Csak neked.

B�lint. Megvakarja a fej�t.

- H�t, ez sok mindent megmagyar�z – s�hajtja egy halv�ny mosollyal a sz�ja sz�l�n.

�rtetlen�l r�n�zek.

- Mit?

- El�sz�r is azt – kezdi –, hogy mi�rt n�zett r�m eg�sz h�ten �gy, hogy �jjelente nem mertem t�le elaludni. Meg hogy mi�rt t�nt �gy, mintha Tracyt m�g n�lam is jobban fel akarn� boncolni – mondja. Megvonja a v�ll�t. – A f�lt�kenys�g m�r csak ilyen, mi?

Elfintorodok.

- Mi… - Elakadok. – Mi nem… j�runk, Bobby.

- De azt mondtad, cs�kol�ztatok. T�bbsz�r is – felel. – Ha nem j�rtok, akkor mit csin�ltok?

- Ez… - Megvakarom a fejem. – Ez nem olyan. M�rmint… �gy �rtem, � Gilbert!

- Igen, �s?

S�hajtok.

- Csak nem �rtem az eg�szet.

- Mit nem �rtesz ezen? – k�rdezi, k�t oldal�n sz�lesen kit�rt karokkal.

- Hogy mi t�rt�nik, mondjuk – v�laszolom, de Bobby �gy l�tszik, nem �rti, hogy mir�l besz�lek. – Bob, k�t h�ttel ezel�ttig fel sem mer�lt bennem a gondolat, hogy Gilbert meg �n valaha is sm�rolni fogunk!

Felvonja a szem�ld�k�t.

- Biztos?

- Igen!

- Hazudsz.

- Nem!

Keresztbe teszi a l�bait, �s �sszefonja a mellkas�n a kezeit. Elh�zza a sz�j�t.

- De, mint a v�zfoly�s – er�sk�dik teljes meggy�z�d�ssel. – Valld be!

- Nem hazudok! – v�gom r� azonnal, mire megrov�n b�mulni kezd. S�hajtok. – Ok�, tal�n egyszer-k�tszer voltak fura gondolataim, de nem…

- Bele vagy z�gva Gilbertbe! – �v�lt fel.

- Nem vagyok! – mondom, a kellet�n�l sokkalta hangosabban. A sz�mba harapok, �s nyugodts�got er�ltetek magamra. – Nem vagyok, �rted? Nem lehetek, ez nem �gy megy!

- De igen! – nevet. – Ez pontosan �gy megy.

A kezembe temetem az arcomat. Kit�masztom a k�ny�k�met a t�rdemen, �s el�rehajolok. Pr�b�lom lenyugtatni magam.

- Rendben – sz�lok. – Tegy�k fel, hogy esetleg, esetleg tetszik Gilbert Kibaszott Halvore. Akkor most mi a fasz van?

Megint �rzem a gomb�cot a torkomban. Any�ra gondolok meg Drake-re, �s arra, hogy mi a fen�t fognak sz�lni, ha r�j�nnek. Az ok�, hogy Bobby ilyen j�l fogadta, az m�s – az interneten el�gg� sok dolgot l�t meg olvas az ember, amit�l ny�ltt� v�lik rengeteg mindenre. De az �n csal�dom nem tartozik ide, �s ezt nagyon j�l tudom. Ha r�j�nnek, hogy Gilbert meg �n cs�kol�ztunk – m�g ha nem is j�runk vagy ilyesmi –, akkor ki fog t�rni a balh�, �s egy �letre meg fognak ut�lni. K�ts�gem sincs efel�l, a tudat meg el�gg� betesz a j�kedvemnek.

- Sam? – legyinti meg Bob a kez�t el�ttem.

�sszerezzenek. R�n�zek.

- Szerintem t�lagg�dod – sz�l. – Ez nem egy trag�dia, h�lyegyerek. Csak sm�roltatok, nem d�lt �ssze a vil�g.

- Anya meg Drake nem �gy fogja gondolni, amikor megtudj�k – mondom ki hangosan is. – �s… Gilbert a legjobb bar�tom, mi�ta az eszemet tudom, �s egyszer�en csak nem �rtem, hogy mit mi�rt csin�l, tudod? – k�rdezem. – Honnan a pics�b�l k�ne tudnom, hogy akkor ez most mi, ami k�zt�nk van, ha? Amennyire Gilbertet ismerem az is lehet, hogy csak unatkozott, vagy ez is csak egy �jabb m�d arra, hogy velem baszakodjon!

Bobby gyan�s szemeket meresztve b�mul r�m. H�traf�s�li a haj�t az ujjaival, azt�n ism�t rosszall�n keresztbefonja a kezeit a mellkas�n, �s besz�vott sz�jjal h�trad�l a padon.

- Mi van? – k�rdezem.

- Nem besz�lt�tek meg, igaz? – s�hajt f�radtan. – Err�l van sz�? Mind a ketten a form�tokat hozt�tok �s �gy csin�ltatok, mintha t�k �tlagos dolog lenne az eg�sz, csak az�rt, mert f�ltetek att�l, hogy mit fog mondani a m�sik – magyar�zza elm�ly�lten. – T�nyleg ennyire barmok vagytok? Mi a h�t szents�gnek kell ennyire t�lbonyol�tanotok mindent?

Nem v�laszolok, ink�bb a tavat kezdem b�mulni. Igaza van, nan� hogy.

- Sam – kezdi ism�t. Csak akkor folytatja, amikor r�n�zek. – Az emberek �ltal�ban azt sm�rolj�k le, aki bej�n nekik. Ez dupl�n igaz Smaugra is, �s most felejtkezz�nk meg a tavalyi ribanc�r�l, ok�? – El�rehajol. – Te vagy a legjobb bar�tja, s�t az � felfog�s�b�l az is lehet, hogy az egyetlen. Nem cs�kolt volna meg, ha nem jelentett volna valamit a sz�m�ra, �s f�leg nem ism�telte volna meg t�bbsz�r�sen.

B�lintok.

- Ok�, akkor mi a szarnak b�nik velem �gy, mintha lepr�s lenn�k?

Megvonja a v�ll�t.

- Felt�telezem, hogy a tracys dologhoz van k�ze – sz�l. – Szerintem f�lt�keny.

Felhorkantok.

***

M�g �gy egy �r�ig besz�lget�nk Bobbyval, azt�n megindulunk haza. A csajnak siker�l lenyugtatnia legal�bb erre a kis id�re. J�l esik tudni, hogy legal�bb egy bar�tom van, aki nem akad ki azon, ha k�t sr�c ledugja a nyelv�t egym�s tork�n.

Nem sokkal kilenc ut�n �r�nk a mi h�zunkhoz. Bobby s�hajt egyet, a lehelete l�tszik az utcai l�mpa f�ny�ben, ahogyan a csaj �sszecsapja a tenyer�t, �s fel�m fordul. R�vigyorgok.

- Biztos, hogy ne k�s�rjelek haza? – k�rdezem m�r vagy sz�zadszorra.

- Biztos – feleli. – Nagykisl�ny vagyok.

- Ok�.

K�nosan �llunk egym�ssal szemben. Bobra n�zek, a h�zunkra, az �tra, azt�n vissza a csajra. � vigyorogni kezd, azt�n hars�nyan felnevet, �s a v�llamba bokszol. Abbahagyja a kacag�st, r�m n�z, a tekintete ell�gyul, majd a nyakamba borul. Meglep�dve megpaskolom a v�ll�t.

- Jaj, Sam, te akkora egy szerencs�tlens�g vagy – mondja.

- K�sz, Bob, �n is t�ged – v�laszolok szemet forgatva, b�r m�g mindig engem �lelve nem val�sz�n�, hogy l�tn�. Mindegy, nem ez a l�nyeg.

Lev�lik r�lam. �sszecsapja a tenyereit, el�re meg h�tra billeg a l�bain, majd komolyan a szemembe n�z.

- T�nyleg ne agg�dd t�l a dolgot, ok�? – k�rdezi. – Minden rendben lesz. Anyud�kkal is meg a Jokerrel is.

Beharapom a sz�mat. B�lintok.

- Ok� – mondom. – K�sz, Bobby, t�nyleg. �s bocs, hogy elr�ngattalak ma.

- Ugyan m�r! – legyint. – Csak k�ny�rg�m, besz�ld meg a dolgokat azzal az idi�t�val, j�? �s ne szard �ssze magad! – r�zza fel�m a mutat�ujj�t. – Legal�bb tettesd, hogy f�rfib�l vagy, rendben?

- Rendben – v�laszolom. �lel�sre t�rom a karjaimat, �letemben tal�n m�sodszorra �nsz�ntamb�l, Bob meg k�szs�gesen el is fogadja. – �s bekaphatod.

A mellkasomba nevet.

- Azt Gilbertre hagyom.

�rzem, hogy f�lig v�r�s�d�k a gondolatra, de nem tudom meg�llni, hogy ne nevessek.

Azt�n az utca t�loldal�n valami �ktelen hangzavar t�mad, mintha f�m csap�dna a betonra �s kezdene gurulni rajta. Bobby arr�bb h�z�dik �s velem egy�tt a hang ir�ny�ba n�z.

Ledermedek.

Gilbert.

Gilbert, olyan d�h�s �s haragos tekintettel, amilyent m�g soha nem l�ttam t�le. A h�zuk el�tt �ll a j�rd�n, mellette a kuka, a kez�ben egy fekete szemeteszs�kkal. Engem n�z, tiszt�n a szemembe b�mul, �s a tekintet�t�l remegni kezd a l�bam.

Bobby teljesen ell�p mell�lem.

Agg�dva r�m pillant, f�loldalas mosolyra h�zza a sz�j�t, azt�n int egyet, �s halkan elk�sz�n t�lem. Mire siker�l elszak�tanom egy m�sodpercre a tekintetemet Gilbertt�l �s felfogom, hogy mi t�rt�nt, a l�ny m�r az utca v�g�n j�r. P�r pillanat m�lva elt�nik a sarkon, �n meg ott �llok tov�bbra is a h�zunk el�tt, teljesen ledermedve, mik�zben Gil �sszeszor�tott �llkapoccsal, tiszta er�b�l a kuk�ba v�gja a szemet, �s r�csapja a fed�t, ami a l�ba el� esett kor�bban. Az eg�sz jelenet k�zben v�gig a szemembe n�z, �s a tekintete olyan s�rt�d�tt, hogy a t�d�mben reked a leveg�.

Kif�jom. M�ly leveg�t veszek, egyr�szt az�rt, mert olyan sok�ig tartottam bent, hogy majdnem megfullasztottam saj�t magam, m�sr�szt meg az�rt, hogy Bobby tan�cs�t megfogadva megembereljem magam, �s er�t gy�jtsek a Gillel val� besz�lget�shez. Nem teljesen siker�l a feladat, mert mire elhat�roz�sra jutok m�r annyira remeg a l�bam, hogy majdnem �sszeesek, de az�rt kocsony�s t�rdekkel lel�pek a j�rd�r�l, �s m�g mindig a balt�s gyilkos arc�ba meredve megindulok fel�.

�s akkor Gilbert fogja mag�t �s minden sz� n�lk�l h�tat ford�t nekem, �s visszatekint�s n�lk�l bemegy a h�zba. Olyan er�vel csapja be maga ut�n az ajt�t, hogy tiszt�n hallom, ahogyan beleremegnek az ablakok �s a sr�c mostohaapja d�h�sen ut�na �v�lt.

�ucs.

Sokkoltan �llok az �t k�zep�n, mik�zben Gilbert ablak�t n�zem. Nem �rtem az eg�szet. Nem �rtem, mi�rt ilyen. Semmi oka nincs arra, hogy �gy viselkedjen, �s ezt tudnia k�ne neki is.

Addig �csorgok egyhelyben, m�g meg nem l�tom, hogy Gil szob�j�ban felkapcsol�dik a villany. A sr�c az ablak�hoz l�p, k�t kez�vel d�h�sen megmarkolja a f�gg�nyt k�toldalt, azt�n meg�ll a mozdulatban. Engem n�z, �n meg �t. Nem tudok tenni ellene, de kibaszottul s�rtetten �rzem magam, higgyen � ak�rmit is. Legsz�vesebben a k�p�be �v�lten�k �s j�l fel is pofozn�m, ami�rt ekkora barom, ami�rt ekkora seggfej, ami�rt ilyen… gilbert.

A sr�c egy hat�rozott mozdulattal �sszeh�zza a f�gg�nyeit.

�sszeszorul a mellkasom. Egyszerre vagyok hihetetlen�l m�rges �s szomor�.

***

M�snap sem jobb a helyzet. Reggel Gilbert m�g nagyban alszik, mikor �n m�r megindulok a suliba – �gy l�tszik, sz�vesebben k�sik el, minthogy velem kelljen t�ltenie egy kev�ske id�t. Sz�val m�rges-keser� hangulattal, egyed�l baktatok v�gig az �ton a nyomordomb fel�, az �letkedvem valahol a b�ka segge alatt, a r�gt�nz�tt h�vihar meg nem igaz�n seg�t rajta. Mire be�rek a suliba m�r teljesen �tfagyok, az ujjaimat meg szinte egy�ltal�n nem �rzem, mivel a keszty�m tegnap este Bobbyn�l maradt. Hurr�.

�rz�ketlen kezekkel kigombolom a kab�tomat, de mivel v�rkering�sem konkr�tan nincs, ez�rt el�gg� lassan haladok a dologgal. Nagyj�b�l t�z perc telik el, mire az els� gombbal v�gzek, viszont innen m�r viszonylag k�nnyebben megy. Csakhogy minden egyes kicseszett gombbal egyre d�h�sebb �s inger�ltebb vagyok, �s nem teljesen �rtem, mi�rt. D�h�t Gilbert viselked�se, istentelen�l. A m�lt esti jelenete betette a kaput: sosem hittem volna, hogy egyszer k�pes lesz ennyire felh�zni, de a makacs �rtetlens�g�vel �s indokolatlan s�rtetts�g�vel egy �j fokra emelte a bunk�s�got. Kibaszottul nem adtam neki okot arra, hogy �gy viselkedjen, m�g akkor sem, ha m�soknak esetleg �gy t�nt, mintha �rdekelne Tracy – de ez nem sz�m�t, mert neki ismernie k�ne annyira, hogy tudja, nem szok�som egyszerre k�t embert h�ly�teni. Meg most �szint�n: Tracy?!

V�gzek a kab�tommal. D�h�sen bedobom a szekr�nyembe – Gilbert �s az �n szekr�nyembe –, azt�n a h�tamra kapom a t�sk�mat �s feltrappolok a k�nyvt�rhoz. Tadaco �s Ri� m�r ott �lnek, az el�bbi k�miak�nyvet olvas (tipikus), a m�sik meg a mobilj�n j�tszik (nagyon meglep�). M�rgesen a padra dobom a h�tizs�komat Ri� mell�, mire a sr�c ijedten �sszerezzen, de nem k�rek bocs�natot. Lev�g�dok mell� �s besz�vott sz�jjal meredek magam el�. El�bb-ut�bb fel fogom pofozni Gilbertet.

Oldalra kapom a fejem. Ri� �s Tada engem n�znek aggodalmas tekintettel, a l�ny m�g a k�nyv�t is becsukta. Eg�szen meghat� – volna, ha nem teperne annyira Gilbert ut�n. B�r… ahogyan a seggfej mostan�ban viselkedik, az is lehet, hogy lepasszolom neki. Vagy nem.

- Mi van? – k�rdezem mogorv�n, �sszefont kezekkel.

Ri� kil�p a j�t�kb�l. A zseb�be s�llyeszti a mobilj�t. Ism�t megfontolom a k�nnyekig hat�d�s lehet�s�g�t, de v�g�l megint elvetem.

- Neked is j� reggelt – sz�l a sr�c felh�zott szemekkel.

S�hajtok. Megpr�b�lom lenyugtatni magam.

- Bocs – mondom neki meg Tad�nak is. A hajamba t�rok, �s a fal hideg csemp�j�nek nyomom a fejem.

- Valami baj van, Sam? – k�rdezi Tadaco halkan. R�n�zek.

- Semmi, Tada, k�sz – mondom neki mosolyogva, mire halv�nyan viszonozza, azt�n �jra el�veszi a k�nyv�t, �s buzg�n olvasni kezdi.

- Besz�lt�l m�r Gillel? – k�rdezi Ri� semleges hangon, �n meg keser�en elh�zom a sz�m.

A szemem sark�b�l l�tom, hogy Tadaco hegyezni kezdi a f�l�t. Megpr�b�lom nem felh�zni magam rajta.

- Pr�b�ltam, de hozz�m se sz�l – felelem visszagondolva a tegnap est�re. – Lassan m�r kij�r neki egy pofon.

- Hm – h�mm�gi Ri� elgondolkodva. – Nagy lehet a g�z, ha m�r te is ennyire nem b�rod.

Megvonom a v�llam.

- De mi�rt viselkedik �gy? – k�rdezi Tadaco olyan halkan, hogy szinte meg sem hallom. – H�tf� reggel m�g nem volt semmi baja, nem?

S�hajtok. A szemk�zti ablakot b�mulva v�laszolok Tad�nak.

- M�gis ki tud rajta kiigazodni?

- Neked eddig eg�szen j�l ment – sz�l a csaj.

Fel� fordulok. Nagy szemeket meresztve n�z engem, a sz�ja sz�l�ben enyhe mosollyal. Valami�rt viszonzom, b�r el�gg� sil�nyan.

M�r �ppen mondan�k valamit, amikor valaki becsap�dik mellettem, olyan er�vel, hogy majdnem oldalra d�l�k. Odakapom a fejem. Spike vigyorogva a hajamba markol �s �sszek�colja azt valami k�sz�n�sf�le k�zepette, majd odahajol Ri�hoz �s lepacsizik vele, v�g�l h�ly�lve dob egy cs�kot Tadac�nak. A l�ny elpirul kiss�, �s ink�bb visszafordul a k�nyv�hez. Spike r�h�gni kezd. D�l bel�le a cigiszag, de nem teszem sz�v�.

- J� a hangulat – mondja vid�man a k�kfej� –, ki halt meg?

- Tedd magad tartal�kra, Monroe – s�hajtom.

Spike �sszevont szem�ld�kkel m�reget egy sort. Figyelmen k�v�l hagyom, csak tov�bb b�mulok ki az ablakon, kegyetlen�l idegesen �s f�radtan egy id�ben. Azt�n Monroe hirtelen �tkarol, �s a mellkas�ra h�z, olyan gyorsas�ggal, hogy es�lyem sincs ellenkezni. Ijedten felki�ltok, mire a k�rny�ken minden di�k r�nk n�z, de Spike pont leszarja. Az egyik kez�vel a hajamat kezdi simogatni, a m�sikkal meg a h�tamat, mik�zben �n k�ts�gbeesetten pr�b�lok szabadulni, de nem igaz�n megy.

- Kicsi Sammynek rossz a kedve – d�nny�gi Spike, mintha egy bab�hoz besz�lne. Ide-oda kezd d�l�ng�lni �s kit�masztja az �ll�t a fejemen, folyamatosan engem simogatva �s g�gy�gve.

- Any�dat, Spike, engedj m�’ el! – �v�lt�m r�h�gve n�h�ny megh�kkent perc ut�n, de tot�lisan sikertelen�l.

Megpr�b�lom ell�kni magamt�l, mire belemarkol a p�l�mba �s mag�hoz r�nt m�g jobban, �n meg vele egy�tt elter�l�k a padon. Meglep�dve felny�g�k. Ri� �s Tadaco hitetlenkedve figyelnek minket, de hamarosan m�r csak nevetnek. Nem seg�tenek.

- Monroe, menj a b�s pics�ba, engedj el! – pr�b�lkozok megint, tettetett haraggal a hangomban. Egy pillanatra se veszi be a sr�c, csak szorosabban �lel mag�hoz.

- Soha! – ki�ltja. – �r�kk� egy�tt lesz�nk, Don Samuel! Senki sem v�laszthat el minket egym�st�l! A szerelm�nk…

- Mi a fasz?! – ki�ltom k�zbe.

- …ma �jjel beteljesedik �s akkor te is v�mp�rr� v�ltozol �s nemz�nk…

- Spike, te r�gagy� t�rpefasz, engedj el azonnal!

- …egy csom� v�rfarkask�lyk�t akiknek Jacob lesz a nev�k �s egy�tt csill�mlanak a holdf�nyben…

- Te beteg vagy – s�hajtom belet�r�dve, m�g mindig a k�kfej� �ltal �lelve.

- …�s akkor boldogtalanul halunk m�g meg nem �l�nk �s te �tkeresztelkedsz B�l�ra �s �n leszek Edu�rd…

- Bella. �s Edward – sz�l k�zbe Ri� r�h�gve.

- T�kmindegy – mondja Monroe. – �s akkor… - Megakad. T�n�dve a plafonra mered, mik�zben �n a mellkas�nak nyom�dva megpr�b�lom ism�t eltolni magam t�le. Nem megy. – Baszd meg, Ri�, most elvesztettem a fonalat.

- Hallel�ja! – �v�lt�m. – Akkor most m�r elengedsz v�gre, te elmefogyott?

- Ja, menj is, ha ennyire nem kellek neked! – Ell�k mag�t�l.

Megk�nnyebb�lten fel�l�k a padon. Kif�jom magam. Spike-ra n�zek, �s kiny�jtom neki a kezem, hogy fel tudjon �lni.

- Te elmebeteg vagy – nevetem ism�t.

Spike megvonja a v�ll�t. M�g mindig vigyorog.

- De m�r nem vagy olyan b�val baszott.

- Ja – vakarom a fejem. – K�sz.

Ri� �s Tada ism�t nevet�sben t�r ki. M�g mindig a hasukat fogva kuncognak Spike-kal meg velem egy�tt, amikor Bobby sz�pen betipeg az ac�lbet�tes�ben. Azonnal � is vigyorogni kezd, amint megl�t minket, majd minden tov�bbi n�lk�l belev�g�dik az �lembe. M�r meg sem lep�d�k rajta. A vicc az, hogy m�g csak halov�ny �rzelmet sem v�lt ki bel�lem.

- Hali! – k�sz�n a csaj, a haja az arcomban. Lel�k�m magam meg Spike k�z�, mire sz�r�s szemeket mereszt r�m �s belebokszol a v�llamba. – Mi ilyen vicces?

Ri� elmes�li neki Spike �k�rs�g�t. Bobby felnevet, �lesen �s hars�nyan, ahogyan szokta. F�j�san megnyomkodom a f�lemet.

Mikor Bob nevet�se al�bbhagy, a t�bbiek mindenf�l�r�l kezdenek besz�lgetni, k�l�n�sebb tartalom n�lk�l. Legink�bb a tavaszi b�l a t�ma – mint kider�lt, k�t h�t m�lva esed�kes, �s a mi oszt�lyunk rendezi, r�szv�tel meg k�telez�. Fenomen�lis. M�r alig v�rom.

Bobby a v�llamra hajtja a fej�t. �s�t egyet. R�n�zek. Azt hittem, hogy sz�v� fogja tenni a tegnap est�t, de semmi ilyet nem csin�l.

 A sr�cok elhallgatnak. Felkapom a fejem, hogy megn�zzem az ok�t. Gilbert az, term�szetesen: talpig feket�ben, Bullet For My Valentine-os pul�verben, szem�be l�g� hajjal l�pked fel�nk, �s nem tudom eld�nteni, hogy a fels�je c�lz�s-e vagy sem. Mindenesetre azonnal elfog az ideg, �s sz� szerint nyelnem kell egy nagyot, hogy lenyugtassam magam, mik�zben a sr�c az arcomba meredve, d�h�s tekintettel s�t�l fel�nk, �s az arca csak m�g gyilkosabb von�st �lt, ahogy �szreveszi Bob v�llamon nyugv� fej�t.

Gilbert sz� n�lk�l leteszi Tadaco mell� a t�sk�j�t, �s le�l. A l�ny izgatottan elrakja a k�nyv�t �s a f�le m�g� t�ri a haj�t, majd kedvesen Gilre k�sz�n. M�r �pp forrni kezdene bennem a f�lt�kenys�g, csakhogy Gilbert egy�ltal�n nem t�r�dik a l�nnyal. N�m�n b�lint fel�, hogy az�rt tot�lisan ne legyen paraszt, azt�n el�kotorja a mobilj�t, �s azon kezd nyomkodni valamit. Csal�dottan-m�rgesen fels�hajtok. Egy eg�szen hangyafasznyit m�g sajn�lom is szeg�ny l�nyt.

- Sz�val tegnap nem j�tt �ssze a besz�lget�s? – suttogja nekem Bobby a s�rk�nyra tekintve. N�m�n b�lintok. – Berezelt�l, mi?

Beharapom a sz�mat, �s megr�zom a fejem. K�rd�n n�z r�m.

- Majd k�s�bb elmondom, j�? – s�hajtok megint.

- Ok� – feleli halkan, azt�n norm�l hanger�vel hozz�teszi: - �, t�nyleg! Tegnap n�lam maradt a keszty�d.

Reflexszer�en Gilbertre kapom a tekintetemet. A sr�c baltaarccal r�m n�z egy pillanatra, azt�n szimpl�n csak elfordul, olvashatatlan von�sokkal. Bobby k�zben kutatni kezd a t�sk�j�ban, aminek k�vetkezt�ben a kezembe nyom tolltart�t, p�nzt�rc�t, telefont, kulcstart�t, jegyzetf�zetet, parf�m�t, fekete r�zst, szemcerk�t, hullafeh�r alapoz�t, fekete k�r�mlakkot, hajcsatot, h�rom darab m�csingg� h�gult matekdolgozatot, egy halomra t�pett fizika t�maz�r�t, �s v�g�l egy r�zsasz�n unikornis pl�sst meg egy Pegazusos poh�ral�t�tet, rajta egy telefonsz�mmal. Spike-kal meg Ri�val egy�tt felh�zott szem�ld�kkel figyelj�k, ahogyan tov�bb folytatja a pakol�st, de a kacatok m�g mindig �mlenek a t�sk�ja m�ly�r�l.

- �, itt van! – ki�lt fel diadalittasan Bob p�r perc m�lva, kez�ben az �n p�r keszty�m, rajta pap�r meg ceruzadarabk�kkal. – Mi van? – k�rdezi a csaj, amikor megl�tja a fej�nket. – Ok�, tudom, egy kicsit koszos lett, de semmi olyan nincs rajta, amit a mos�g�p ne tudna megoldani – magyar�zza. Nekem adja, mik�zben f�l k�zzel a t�sk�j�ba kotorja az �lemben gy�lt kupacot. – �s m�g egyszer k�szi sz�pen.

- Sz�vesen – v�laszolom elk�pedve. A t�sk�ja hely�n egy kibaszott feketelyuk van.

�vatosan leporolom a keszty�t, de tulajdonk�ppen t�k f�l�slegesen. A padhoz csapom egyszer-k�tszer, de m�g mindig semmi. Spike taraj�val is megpr�b�lkozom, de a k�kfej� arr�bb �ti a kezemet �s megfenyeget, hogy ha a haj�hoz merek �rni, akkor kit�pi az eny�met, sz�val megh�tr�lok. A v�g�n csak feladom, �s belegy�m�sz�l�m a t�sk�mba.

A sr�cok megint a b�lr�l kezdenek besz�lni. �gy t�nik, mindenki teljesen be van t�le zsongva: m�g Ri� is �rdekl�dve sz�l hozz� n�ha-n�ha, a l�nyokr�l nem is besz�lve. Csak Gil meg �n nem folyunk bele a dologba, k�l�n-k�l�n meg hasonl� okok miatt egyar�nt.

- Id�n a term�szet a t�ma – mondja Tadaco nagybuzg�n. – Mr. Donovan azt mondta, az eg�szet az udvarban fogjuk tartani. M�g lovak is lesznek.

- Lovak? – horkant Spike. – Ez most komoly? B�n�bbat nem tal�ltak?

- Nem lesz hideg? – k�rdezi Ri�. – Eg�szen a j�v� h�tig havat mondanak.

Tada megszeppenve lehajtja a fej�t. Zavartan habog egyet.

- H�t… - kezdi –, v�g�l is ezek m�g csak �tletek.

- Akkor most m�gsem a term�szet a t�ma? – k�rdezi Bobby �rtetlenkedve.

- De, de, az – v�laszolja a m�sik l�ny. – De a t�bbi m�g nincs eld�ntve.

- Aha – mondja Spike minden �rdekl�d�s n�lk�l, de azt�n az arca felragyog. – T�nyleg, Sam! – fordul fel�m. – Most akkor te t�nyleg Bobbyt viszed a b�lba?

A csajra n�zek. Bob s�r�n pislog r�m, mik�zben h�ly�lve a haj�val j�tszik, �s b�josan keresztbe teszi a l�bait. Mosolyog.

- Persze, hogy engem visz – feleli magabiztosan a l�ny. – Ki m�st vinne, Tracyt?

- J�zus, ne emlegesd azt a csajt – mondom neki sz�rny�lk�dve, Ri� meg Spike pedig velem egy�tt undorodik.

- Aha, �rtem – sz�l Spike ism�t. – De az�rt t�ncolsz egyet velem, ugye?

- Persze, ne agg�dj – nyugtatgatja Bob azonnal.

- Nem te, asszony! – mondja Monroe. – Sammyt k�rdeztem.

- Ne h�vj �gy – v�gom r� azonnal an�lk�l, hogy leesett volna, mit mondott. – Mi van?!

Spike felr�h�g. Bobby elkerekedett szemekkel felvis�t.

- Lemaradtam valamir�l? – k�rdezi.

Ri� f�radtan s�hajt, �s el�kapja a telefonj�t.

Gilbert agyfaszt kap.

Megsz�lal a jelz�cseng�.

Felkelek, Bobbyval a nyakamban. A t�bbiek is szedel�zk�dni kezdenek, �s egy�tt megindulunk a termeink fel�. Kiv�ve Gil. � sz� n�lk�l el�rev�gt�zik, m�g csak r�m sem n�z. Ellenben h�tulr�l el�sz�r m�g j�l bel�m is j�n – sz�nd sz�nd�kkal.

- H�! – �v�lt�k ut�na a v�llamat nyomkodva, de h�tra sem pillant, csak elh�z a francba.

Bobby s�hajtva r�m n�z. Agg�d� pillant�st vet Gilbert ut�n.

- Sam, ezt m�r musz�j rendeznetek – sz�l. – M�g ma.

- Tudom.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s