- Any�dat, Samuel!

Gilbert.

M�snap hajnal. Vas�rnap. Kibaszott kor�n.

F�jdalmasan felny�g�k az �gyban. Halvore k�romkod�s�ra – aminek ok�t mellesleg nem v�gom – azonnal f�lig �ber �llapotban tal�lom magamat, meleg takar�ban meg f�lkem�ny p�rn�n. Furcsa, mert eddig �gy eml�keztem, hogy a h�zis�rk�ny p�rn�i puh�k. De ez a legkisebb gondom. Val�sz�n�leg csak t�l �lmos vagyok, hogy norm�lisan tudjak �rz�kelni, sz�val ezen a probl�m�n nem is agyalok tov�bb.

Teh�t most mit is csin�ltam – �ntudatlanul –, amivel felbasztam Gilbertet?

- Mi van m�r? – k�rdezem k�m�san, mik�zben �t�lelem a p�rn�mat, �s beletemet az arcomat. Gilbert illata van. M�lyen bel�legzem.

- Megr�gt�l, te �llat – morogja bossz�san Gil. A besz�d�t�l berezeg a p�rna, olyan m�ly a hangja.

- Bocs – v�laszolom a huzatba.

- Seg�z – s�hajtja. – Csak ne mozgol�dj annyit, j�?

- Aha.

Szorosabban �lelem magamhoz a p�rn�t. Megmarkolom a huzat�t, �s belenyomom a homlokomat. M�g egy utols�t igazodok, k�szen a tot�l mozdulatlans�gra.

- Sam?

- Ha? – ny�g�m a p�rn�ba.

- Kiszor�tod bel�lem a leveg�t.

***
 

Amikor legk�zelebb fel�bredek Gilbert nincs sehol. Ler�gom magamr�l a takar�t, azt�n fel�l�k az �gyon. Hunyorgok egy sort, megvakarom a fejemet. F�lelek, mik�zben azon agyalok, hogy az el�bbi szitu�ci�t csak �lmodtam-e.

V�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutok, hogy nem, kurv�ra nem �lmodtam, �s ha m�r itt tartunk, akkor a m�lt �jjel is el�gg� val�szer�nek t�nik, sz�val… ja. �rral �sz�s, igaz? Ha eltekintek att�l, hogy a sz�vem megint �r�lten ver, �s fogalmam sincsen, hogyan viselkedjek Gilberttel ezek ut�n, akkor menni fog. Sim�n. Vagy nem.

Szedd m�r �ssze magad, Samuel!

Na j�, ok�, ennyi volt.

Felkelek. Leh�zom a pizsamagaty�t �s felh�zom a farmeremet, amit tegnap este Gilbert szekr�ny�re dobtam. Kinyitom a balt�sgyilkos kom�dj�t, �s kiszolg�lom magamat egy tiszta p�l�val, mert az m�g ok�, hogy a haszn�lt gaty�t hordom, de a saj�t fels�mh�z a buli ut�n m�r nincsen se merszem, se gusztusom. Se gyomrom, nem mellesleg. B�zlik a pi�t�l.

Cs�r�mp�l�st hallok lentr�l. Rendbe rakom a pof�mat a f�rd�ben, azt�n megindulok a hang fel�. A l�pcs� alj�n �llva egy felett�bb zaklatott Darth Vadert tal�lok – szerencs�re csak a macskaverzi�j�t, b�r jobban belegondolva nem tudom eld�nteni, melyik a hal�losabb.

Felkapom a termetes j�sz�got, Ez el�g nagy h�siess�gnek sz�m�t tekintve, hogy finoman sz�lva is kurva dagadt. Darth azonnal dorombolni meg d�rg�l�zni kezd, mik�zben t�z karommal kapaszkodik a v�llamba. Tov�bbra is a kezemben tartva Vadert folytatom az exped�ci�t, minek k�vetkezt�ben r�bukkanok Gilbertre. Az el�szob�ban. �s a tegnap �ltalam levert v�za maradv�nyait sepergeti b�jos precizit�ssal.

Meg�llok a k�sz�b�n. Amint Darth megpillantja a gazd�j�t, orden�r�n k�p �s f�j egyet, majd teljes bele�l�ssel addig kap�l�zik �s karmol�szik, ameddig egyszer�en csak elengedem. Vader lepottyan a kezeim k�z�l, azt�n lesunyt f�lekkel, morogva kirohan a szob�b�l.

- �szint�n, m�gis mi a faszt csin�lt�l vele, hogy ennyire ut�l? – k�rdezem Gilbertt�l, lenyelve a torkomban terpeszked� gomb�cot, amit a pszichopata puszta l�tv�nya k�pes volt el�id�zni.

Ez most m�r mindig �gy lesz? Ak�rh�nyszor egy l�gt�rbe ker�l�k a sr�ccal, azonnal remegni fogok, mint egy idi�ta tinipicsa, �s elmegy a hangom, mint a filmekben? Mert �szint�n, ez el�gg� sz�nalmas. Nem k�ne ekkora hat�ssal lennie r�m annak a rohad�k cs�knak! Illetve cs�koknak. Mert t�bb volt egyn�l. Sokkal. Sokkal-sokkal t�bb.

Pics�ba!

Halvore felemeli a fej�t a munk�ss�g�b�l �s r�m n�z, de a kez�ben m�g mindig ott a sepr� meg a kislap�t, �s olyan h�ly�n �ll neki a szobal�ny szerep, hogy akaratlanul is elvigyorodok. Ami meg egy�bk�nt zavarbaejt�, mert Gil meg lehet, hogy f�lre�rti �s azt hiszi, hogy az�rt van ilyen h�dej� kedvem, mert meg vagyok r�la gy�z�dve, hogy minek ut�n sm�roltunk most egy�tt vagyunk, m�rmint �gy, igaz�n egy�tt, pedig nem vagyunk, mert tulajdonk�ppen nem t�rt�nt semmi nagy dolog, ilyesmi megesik, �s…

Abba kell hagynom a gondolkod�st. Komolyan, nem tesz ez j�t nekem. �s a sz�vem se b�rja.

Gilbert nem v�laszol, csak f�j egyet, majd vissza is fordul a s�pr�get�shez. Eg�szen elfog a b�ntudat. Sajn�lkoz� arcot v�gok, �s nekit�maszkodok az ajt�f�lf�nak.

- Ne haragudj a v�z��rt – mondom.

Gil felhorkant.

- Tizenhat �ve ismerlek, te szerencs�tlen – magyar�zza. – Nem most fogok kiakadni azon, hogy balfasz vagy.

V��. H�t, ha eddig azon t�n�dtem, vajon megv�ltozik-e a viselked�se fel�m a tegnap este miatt, akkor most kaptam egy hat�rozott nemleges v�laszt. Ami j�! Nem? Nem v�ltozott semmi. Minden ugyanolyan. Ez j�, nem?

Aha, baromira. �s most m�gis mit k�ne kezdenem magammal? Vagy �gy egy�ltal�n a helyzettel. Hozzam sz�ba a sm�rol�st? Lesz m�g sm�rol�s? Vagy ennyi az eg�sz: tegnap cs�kol�ztunk, �s most meg mind a ketten hivatalosan is eml�ksz�nk r�, de nem t�rt�nik meg soha t�bb�; vagy mostant�l b�rmikor odamehet egyik�nk a m�sikhoz �s lekaphatja, ha �ppen kedve van hozz�? Ha odal�pn�k Gilberthez �s megcs�koln�m, hagyn�? Vagy k�z�ln�, hogy kopjak le? M�gis mi a szart k�ne csin�lnom?! Hogyan k�ne viselkednem Gilberttel?!

A jelek szerint ugyan�gy, mint eddig.

Rendben, akkor legyen ez. Minden vissza a norm�lis ker�kv�g�sba. Am�g Gil nem pr�b�lkozik be ism�t, addig �n sem csin�lok semmit. �s ha soha nem pr�b�lkozik be, akkor… az is rendben van. Gondolom.

Att�l eltekintve persze, hogy kibaszottul azt akarom, hogy megint megcs�koljon. De ezt a gondolatot nagyon b�tran most sz�pen figyelmen k�v�l is hagyom, �s l�nyos zavaromban megpr�b�lok valami �rtelmes visszasz�l�st tal�lni az engem �rt s�rt�sre. Nem j�n �ssze.

- �n is t�ged, baromarc – mondom helyette, �s ezzel fordulok is a konyha ir�ny�ba.

A torkomban dobog� sz�vemet term�szetesen szint�n ignor�lom �gy, ahogyan a mellkasomban gubbaszt� hangyafasznyi csal�dotts�got is.

Igyekszem magamat azzal gy�zk�dni, hogy nem v�gytam arra, hogy Gilbert megint megcs�koljon. Ez sem j�n �ssze.

Bel�pek a konyh�ba. C�lba veszem a k�v�f�z�t �s megt�lt�m, azt�n t�relmesen v�rok, am�g lef� az adag. V�gok n�gy szelet kenyeret �s kettes�vel bedobom a keny�rpir�t�ba, majd ism�telten v�rok. Amikor elk�sz�l a k�v�, el�veszek k�t b�gr�t �s belet�lt�m. Nem sokkal ezut�n megvan az els� adag pir�t�s is, sz�val t�ny�rra teszem �s megkenem �fonyadzsemmel, miut�n a m�sik k�t szeletet szint�n bedobtam a k�ty�be. Mindek�zben k�nosan �gyelek arra, hogy m�g v�letlen�l se agyaljak a m�lt �jszak�n.

Tejet t�lt�k a saj�t k�v�mba, �s le�l�k az asztalhoz. Kortyolok egyet az it�k�b�l, �s direkte h�lyes�geken fil�zok, mert tudom, hogy semmi j� nem sz�rmazna abb�l, ha �n most megpr�b�ln�m megfejteni az �n �rz�seimet, �s m�g nagyobb katasztr�fa s�lne ki abb�l, ha megpr�b�lkozn�k Gilbert�ivel. Teh�t maradok az �let nagy dolgain�l.

Kipattan a m�sik k�t pir�t�s is. Vele egy�tt pattanok �n is, mert olyan m�lyen lementem alf�ba, de mindegy, seg�z, Samuel Evans sosem a b�tors�g�r�l volt h�res. Meg �gy �ltal�noss�gban semmir�l se. Na mindegy. Sz�val kiveszem a kenyeret �s megkenem a szeleteket.

M�g mindig elm�ly�lten kenegetek, amikor Gilbert belibeg a konyh�ba, kez�ben a szemeteslap�ttal meg a t�rmel�kkel. Ki akarja dobni, �rtelemszer�en. Csakhogy a kuka abban a pultban van, ami el�tt �ppen �llok, sz�val nem f�r oda t�lem, ez�rt m�r k�sz�tem is fel magam a k�vetkez� besz�l�sra, mert ki van z�rva, hogy Gil sz�p sz�val k�rne b�rmit is.

�s pont nem.

Halvore valami eg�szen m�st gondolt ki. Ugyanis fogja mag�t, �s be�ll a h�tam m�g�. Szorosan a h�tam m�g�. Kurv�ra szorosan – annyira, hogy a v�llamba szuszog, nekem pedig ett�l elakad a l�legzetem, mert Gilbert tulajdonk�ppen hozz�m simul! �s Istenem, de j� �rz�s… �s cseszett�l zavarbaejt�. Mert… m�gis mit reag�ljak erre?

�s akkor, amikor azt hinn�m, hogy enn�l jobban m�r nem k�pes d�b�r�gni a sz�vem, Gilbert megint tesz valami v�ratlant. A szabad kez�vel �tfogja a derekamat, �s k�zelebb hajol a nyakamhoz, �s ez az a pillanat, amikor minden relat�ve �rtelmes gondolatom ott helyben taccsra v�g�dik, mert Gil az orr�val v�gigsim�t a nyakamon �s �rzem a lehelet�t a b�r�m�n, �s az izgalomt�l nem csak a kezeim remegnek, de �gy cakompakk az eg�sz testem, �s nincs-el�g-leveg�.

Kiesik a k�s a kezemb�l. Cs�r�mp�lve a t�ny�rba �rkezik, �n pedig lehunyom a szememet �s hangosan nyelek egyet, mert Gilbert imm�ron teljesen biztosra tudja, hogy milyen hat�ssal van r�m, �s term�szetesen ez n�veli az eg�j�t �s nevetni kezd. Bele a nyakamba. Ami nem seg�t a remeg�semen.

Ekkor Halvore �gy d�nt, megk�ny�r�l rajtam meg a gyenge idegrendszeremen, �s ell�p t�lem. De annyira az�rt m�gsem k�m�l, mert nemhogy nem veszi le r�lam a kez�t – nem mintha akarn�m vagy ilyesmi –, de m�g szorosabban is markol a derekamra, �s finoman – finoman! – arr�bb l�k az �tb�l, hogy ki tudja dobni a szemetet. A remeg�semet csillap�tand� kit�masztom a k�t kezemet a pulton, �s beharapott sz�jjal koncentr�lok a norm�lis l�gz�sre. Mondanom se kell, sikertelen�l.

�s m�g mindig nincs v�ge. Minek ut�n Gilbert megszabadult a szerencs�tlen�l j�rt v�za korpusz�t�l, leteszi a sepr�k�j�t meg a lap�tk�j�t a hely�re. Nos, nyilv�nval�an nem ez az a r�sz, amit�l nagyon-nagyon j� �rtelemben libab�r�s leszek. Hanem sokkalta ink�bb az, amikor ez�ttal k�t k�zzel fog �t, �s szemk�zt ford�t mag�val. Na, itt van az, amikor ism�t leveg� ut�n kapkodok.

M�r csak ennyit�l is olyan izgatotts�g �s zavar fog el, hogy k�ptelen vagyok a szem�be n�zni. Les�t�tt szemekkel b�mulom a mellkas�t, mik�zben a saj�tom vadul fel-le ugr�l, �s a ki-bebaszott gomb�c megint ott van a torkomban, �s nem-megy-le, ak�rmilyen s�r�n nyeldekelek. Ami �rthet�, hiszen Gil itt �ll velem szemk�zt, �s annyira k�zel van, hogy j�form�n az eg�sz test�vel a pultnak szor�t, �s tulajdonk�ppen meg sem tudok moccanni, mert mindenhol � van.

Kisz�radt a sz�m.

Megnyalom.

Gilbert meg lehajol, �s megcs�kol. A meglepet�st�l felny�g�k, de azonnal becsukom a szemem. Megk�nnyebb�lten s�hajtok, mert igen, ezt akartam ami�ta felkeltem �s megl�ttam ezt az idi�t�t; �s az�rt is k�nnyebb�ltem meg, mert m�r t�nyleg kezdtem azt hinni, hogy a tegnapival be is fejez�d�tt az eg�sz. �s ez a cs�k most m�s. Tal�n csak az�rt �rzem �gy, mert mind a ketten teljesen j�zanok vagyunk, vagy tal�n csak az�rt, mert Gil nem m�ly�ti el azonnal, nem tudom, de nem is igaz�n fontos, mert az eg�szt�l pillang�k r�pk�dnek a gyomromban, ak�rmilyen sablonosan �s idi�t�n hangzik is.

Hagyom, hogy Gilbert m�g enn�l is k�zelebb vonjon, amir�l am�gy nem hittem volna, hogy lehets�ges. De valahogyan m�gis siker�l neki, �s k�t l�legzetel�ll�t� cs�k k�z�tt a l�baim k�z� l�p �s szorosabban karol �t, �s ez�ttal nem csak a meglepetts�g az, ami ny�g�sre k�sztet.

�tkarolom a nyak�t, �s l�bujjhegyre �llva tov�bb mozgatom a sz�mat a sz�j�n. Gil viszont nem b�rja sok�ig a monoton nyelv n�lk�li verzi�t. V�gignyal az als�ajkamon, �n pedig abban a pillanatban m�r nyitom is sz�t a sz�mat neki, hogy beengedjem, de nem, � m�g tov�bb k�noz, �s ahelyett, hogy rendesen megcs�kolna, beleharap az ajkamba. Fels�hajtok, mik�zben Gilbert tov�bb t�pkedi a sz�mat: a foga k�z� csippenti a b�r�met annyira, hogy m�r majdnem f�j, de nem el�gg� ahhoz, hogy t�nylegesen f�jjon, azt�n meg v�gignyal a nyelv�vel ott, ahol �ppen ostromolt a fogaival. Perceken kereszt�l harapd�lja a sz�mat, lassan �s m�dszeresen, mire m�r nem b�rom tov�bb, �s �n vagyok az, aki enged�lyt k�r. �s � megadja.

�ttolom a nyelvem a sz�j�ba. Gilbert el�z�kenyen hagyja egy ideig, hogy �n domin�ljak, �s engedelmesen t�ri, hogy olyan alaposs�ggal t�rk�pezzem fel a sz�j�reg�t, amire a m�lt �jjel nem voltam j�zan el�gg�. Sz�val f�lredobom minden idi�ta zavaromat, �s kihaszn�lom a lehet�s�get. Persze Gil nem hagy sok�ig j�tszadozni, hamarosan megunja a viszonylag passz�v szerepk�rt, �s �tveszi az ir�ny�t�st. Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy nem szeretem.

Hossz�-hossz� ideig �llunk a konyh�ban, cs�kol�zva, �n teljesen a pult �s Gilbert k�z� �kel�dve, az �n kezeim a v�llain, az �v� meg m�r a h�tamon �s tulajdonk�ppen b�rhol, ahol �r. De term�szetesen egyszer minden j� v�get �r. Gil megszak�tja a cs�kot ugyan, �m nem megy messzire, s�t. M�g mindig engem �lel, mik�zben a homlok�t a homlokomnak nyomja, �s a sz�ja csup�n millim�terekre van az eny�mt�l, ahogy leveg� ut�n kapkodunk mind a ketten.

Nem sokkal k�s�bb azt�n Gilbert h�tr�bb l�p egy kicsit, de el m�g nem enged teljesen. Engem n�z, �s ha csak feleannyira l�tszik rajtam, hogy mennyire izgulok, m�r akkor is f�jdalmasan nyilv�nval�, hogy kicseszett�l im�dok Gilbert Halvore-ral sm�rolni b�rhol �s b�rmikor.

Feln�zek a s�rk�nyra. Annak arc�n �nel�g�lt mosoly ter�l el, �s Istenem, az ajkai teljesen v�r�sek �s duzzadtak, �s egyszer�en csak musz�j m�g egy utols� cs�kot lopnom t�le. Sz�val megteszem. Csak egy r�vid, szinte m�r t�lont�l apr� cs�k, de akkor is el�g ahhoz, hogy szikr�t se kapjak m�g legal�bb k�t percen kereszt�l.

Azt�n t�nyleg v�ge. Egy csal�dott s�hajjal nyugt�zom, amikor Halvore ez�ttal t�nylegesen ell�p t�lem, �s az el�gedetlens�gemet l�tva az eddigi �ntelt mosolya komplett vigyorr� sz�les�l. Az agybajom csak m�g egy�rtelm�bb� v�lik, amikor bossz�ss�g helyett boldogs�got �rzek, ami�rt legal�bb k�pes voltam Gilbertet mosolyra b�rni – egy igazi, h�s-v�r mosolyra, nem pedig a megszokott g�nyfintor�ra. �s ekkor j�n a pillanat, amikor a viszonylag norm�lis agykapacit�ssal rendelkez� �nemet megint el�nti a teljes, tot�lis zavar, �s v�r�s�d� fejjel visszafordulok az egy szem dzsem n�lk�l maradt pir�t�shoz.

A h�tam m�g�l hallom, hogy Gilbert kih�zza a sz�ket �s le�l az asztalhoz. Gyorsan v�gzek a pir�t�ssal, azt�n leteszem az egyik t�lat meg a m�sik b�gre k�v�t Gil el�. A sr�c k�sz�netk�ppen csak b�lint egyet, azt�n hozz� is l�t a kaj�l�shoz. Fogom a saj�t h�belevancomat �s helyet foglalok a h�zis�rk�nnyal szemk�zt, �s nem, m�g csak v�letlen�l sem n�zek a szem�be.

Csakhogy a csendet meg nem nekem tal�lt�k ki. Megk�sz�r�l�m a torkom. Halvore felvont szem�ld�kkel, m�g mindig fels�bbrend�en mosolyogva r�m n�z.

- Sz���val – kezdem elny�jtva. – Mikor is j�nnek haza?

Gilbert azonnal lev�gja, hogy Kate-r�l meg Rylanr�l besz�lek. Lenyeli a falatot, azt�n megvonja a v�ll�t. Felt�telezem, m�r felett�bb v�rja a viszontl�t�st.

- Valamikor ma d�lut�n – feleli.

B�lintok, �s iszok egy kortyot. Kibaszott fingom sincs, hogy m�gis hogyan k�ne viselkednem, azt meg v�gk�pp nem tudom, hogy most konkr�tan mi a franc folyik k�zt�nk, ez�rt nagyon feln�ttesen �s �retten �gy d�nt�k, maradok a r�gi bev�lt m�dszern�l: v�rok, ameddig r� nem j�v�k, �s addig is �gy csin�lok, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga. Ennek megfelel�en pedig igyekszem olyan norm�lisan viselkedni Gil k�zel�ben, amennyire csak lehets�ges ez t�lem.

Teh�t: ha Halvore nem baszkur�zta volna �ssze mindenf�le h�lye cs�kokkal meg simul�ssal az agyam, mit csin�ln�k most? A v�lasz felett�bb egyszer�, �s m�r-m�r aggaszt�an al�t�masztja azt a Spike-�k �ltal felvetett te�ri�t, miszerint a vil�gom egy bizonyos pszichopata k�r�l forog. Ez�rt nem is foglalkozok vele.

- �s mi a program m�ra? – k�rdezem, miut�n lenyeltem az els� szelet pir�t�s utols� falatj�t is.

- Mondan�m, hogy menj�nk a romokhoz – v�laszolja Gil t�n�d� hangon –, de moment�n semmi kedvem a ment�s�kkel szarakodni, ha kit�rn�d a nyakad.

Kedvesen elmosolyodok, �s felmutatom neki a k�z�ps�ujjam.

- Ha-ha – mondom, azt�n megvonom a v�llam. – Am�gy sincs hozz� kedvem.

- A nyakt�r�shez?

Les�jt� pillant�st vetek a g�r�nyre.

- Igaz�n frapp�ns.

Gilbert befejezi a kaj�j�t, �s a mosogat�ba teszi a t�ny�rt meg a poharat. Megiszom a k�v�m marad�k�t. Kit�masztom a fejemet az egyik kezemen, a m�sikkal meg megmarkolom a b�gr�met, �s finomkod�s n�lk�l Gil h�t�ba nyomom. A sr�c megfordul �s morogva kikapja a kezemb�l, azt�n visszafordul a mosogat�hoz, �s neki�ll megtiszt�tani az ed�nyeket.

- Nem vagyok a h�zvezet�d, te par�j – pufog Halvore, mik�zben felt�ri a ruh�ja ujj�t, �s mosogat�szert nyom a szivacsra.

- Ne riny�lj m�r! – mondom k�t �s�t�s k�z�tt. – Csin�ltam neked reggelit – motyogom a kezembe. P�r m�sodperc ut�n hozz�adom: - Sz�vesen, egy�bk�nt.

Felhorkant, m�g a cs�p�gtet�re teszi az egyik t�ny�rt.

- �n meg feltakar�tottam a v�z�t, amit te t�rt�l �ssze.

- Az teljes m�rt�kben a te hib�d volt.

Gilbert hevesen megfordul, �s �gbe sz�k� szem�ld�kkel b�mulni kezd. Az egyik kez�ben egy f�lig elmosogatott t�ny�r fityeg, a m�sikban pedig a szivacs, de a cs�ka m�g k�ny�kig habban is r�miszt�. Lenne, ha nem ismern�m jobban. �gy csak szimpl�n h�ly�n n�z ki. Elvigyorodok.

- Elmondan�d k�rlek, hogy m�gis mif�le kifacsart logika alapj�n az �n hib�m minden, amihez semmi k�z�m nincs? – k�veteli bossz�san.

Mi van? Hirtelen �tletem sincs, m�gis mire gondol. Azt�n leesik. �, hogy tegnap este is valami ilyesmit mondtam Brad bulij�n…!

- �… - felelem rendk�v�l eszesen. – Csin�ltam neked reggelit.

 Gil besz�vja a sz�ja sz�l�t, �s egy ideig tov�bb m�reget �sszeh�zott szemekkel. P�r m�sodperc erej�ig nagyon-nagyon bossz�snak t�nik. Azt�n a von�sai ell�gyulnak, �s hitetlenkedve felnevet, v�g�l pedig visszafordul a mosogat�shoz.

Az asztalra hajtom a fejem.

- N�zhetn�nk filmet – motyogom a f�ba. – Tarthatn�nk Bossz��ll�k-maratont, ha m�r meg�g�rt�k Spike-nak a h�ten.

- Ki van z�rva – sz�l hat�rozottan Halvore. – Nem akarok ma senkit sem a h�zamban.

Felkapom a fejem. Hosszasan szugger�lom a sr�c h�t�t, rem�nykedve abban, hogy hozz�tesz valami olyasmit, hogy „kiv�ve t�ged”, de nem t�rt�nik semmi eff�le. S�hajtok, �s kib�mulok az ablakon.

Ok�, akkor erre most mit reag�ljak? Honnan a fen�b�l k�ne tudnom, hogy m�gis mit �rtett ez alatt? Menjek haza? A nap tov�bbi r�sz�ben nem is k�v�ncsi r�m?

H�t ezek szerint nem.

A gondolatra valami�rt �sszeszorul a mellkasom. Megk�sz�r�l�m a torkomat, azt�n enyh�n leforr�zva b�lintok egyet csak �gy, nem mintha Gilbert l�tn� vagy valami. Felkelek a sz�kr�l, �s minden sz� n�lk�l megindulok az el�szob�ba. A legjobb esetben Halvore ut�nam j�n �s elmondja, hogy r�m nem vonatkoznak az antiszoci�lis hajlamai �s maradhatok, a legrosszabban meg… H�t, nos, a legrosszabb esetben legfeljebb m�g ki is r�g a lak�s�b�l.

Meg�llok a t�k�r el�tt. Fogom a s�lamat �s a nyakamba tekerem, azt�n hajolok a cip�mh�z. A falnak t�masztom a h�tamat, mik�zben a f�z�vel szerencs�tlenkedek, mert a mozg�skoordin�ci�s-zavaraim nem csak att�l f�ggnek, mennyire iszom le magam. R�viden-t�m�ren: alapj�raton b�na vagyok.

A m�sik cip�mn�l tartok, amikor Darth teljesen kikelve mag�b�l a szob�ba ront, �s nagyra t�gult, p�nikban �g� szemekkel meredni kezd r�m a k�sz�br�l. Az �llatot rendk�v�l felkavarja k�zelg� t�voz�som, ez�rt minden piszkos m�dszert bevet: el�sz�r megpr�b�l engesztel�n dorombolni, de helyette csak olyan hal�lh�rg�s j�n ki a tork�n, amit�l komolyan agg�dni kezdek, hogy egy�ltal�n t�l�li-e az elk�vetkezend� h�rom m�sodpercet. Amikor elm�lik a v�szhelyzet �s Vader r�j�n, hogy ezzel aligha tud marad�sra b�rni, j�n a m�sik opci�: teljes er�b�l a t�rdembe fejel b�j�s gyan�nt, amit�l meg ism�telten majdnem hasra v�g�dok.

Darth beismeri a veres�g�t. Felugrik a szekr�nyre, r� a kab�tomra, �s teli torokb�l ny�vogni kezd. Minek ut�n sikeresen bef�ztem a cip�t, engesztel�sk�ppen megsimogatom a fej�t. Egy ideig lenyugszik, azt�n ism�telten kezd�dik a vil�gf�jdalom, mert kih�zom al�la a kab�tomat. Imm�ron szikr�z� szemekkel k�veti nyomon, ahogyan beleb�jok.

A m�sodik kab�tgombn�l tartok, mire Gilbert megjelenik a k�sz�b�n. Nagy val�sz�n�s�ggel nem az �n hi�nyomat vette �szre, hanem Darth Vader orden�r� ricsaj�t hallotta, de tulajdonk�ppen teljesen t�kmindegy. A piszho-sr�c a m�sodperc t�rtr�sze alatt h�zza fel mag�t a v�gtelens�gig.

- Te meg mi a faszt csin�lsz?! – k�rdezi sz�monk�r�n. A hanglejt�s�t�l – meg �gy alapb�l a puszta jelenl�t�t�l – Darth morogva kirongyol a szob�b�l. Megengedek magamnak egy megk�nnyebb�lt s�hajt, mert a k�rd�sb�l felt�telezem, hogy az �n t�rsas�gom ellen nincs akkora kifog�sa a sr�cnak.

- Hazamegyek? – adom az �rtetlen, mik�zben pr�b�lom pal�stolni az �r�m�met, de aligha j�rok eml�t�sre m�lt� sikerrel. A s�r�s� keresztbefonja a kezeit a mellkas�n, amit�l az eg�sz jelenet k�s�rteties d�ja vu-t �breszt bennem, ebb�l pedig egy�rtelm�en k�vetkezik, hogy a gondolataim tov�bb terel�dnek valami… m�sra.

- Mi�rt? – faggat�zik tov�bb Gilbert egy rend�rtiszt minden bele�l�s�vel.

- Nem ezt akartad?

- M�gis mit?

Ez idi�ta.

- Egyed�l lenni – s�hajtom, ez�ttal t�relmetlen�l. – Tudod: senkit a h�zadban.

�sszevonja a szem�ld�k�t, �s megforgatja a szemeit.

- Azt mondtam, hogy az idi�t�kat nem akarom a h�zamban – magyar�zza. – Vagyis te maradsz.

B�rmennyire is �r�l�k a v�lasznak, az�rt magamba megjegyzem, hogy itten semmif�le k�r�s vagy netal�nt�n k�rd�s nem hangzott el a marad�somat illet�en. A tah� egyszer�en csak kijelentette, hogy m�rpedig �n ma n�la fogok lenni.

Amit�l m�ris kisz�radt a sz�m.

- � – mondom. – Ok�.

- Akkor?

- Akkor mi?

- Minek �lt�z�l, te istencsap�sa?!

- El�sz�r is: any�d – v�laszolom. – M�sodszor meg haza kell mennem bejelentkezni. Meg �t�lt�zni. Azt�n... ha v�geztem, visszaj�v�k?

Gil el�gedetten b�lint, �s eleg�nsan visszabattyog a konyh�ba.

- Sherlockot n�z�nk – veti m�g oda nekem a v�lla f�l�tt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s