Ezek ut�n m�g arra sincs id�m, hogy �gy igaz�n zavarba j�jjek, mert mire egy�ltal�n felfogn�m, hogy m�gis mi t�rt�nik, Gilbert m�r a csukl�mn�l fogva r�ngat vissza a nappaliba, minden sz� n�lk�l. Figyelmen k�v�l hagyja az ut�nunk kiab�l� Spike-ot �s Ri�t, szerencs�tlen Bobbyt meg tulajdonk�ppen f�lrek�ny�kli, amikor a l�ny megpr�b�l ism�t a nyakamba csimpaszkodni �t k�zben. Mindegy, majd csak t�l�li.

Gilbert lekapja a fogasr�l a kab�tomat meg a s�lamat, �s a kezembe nyomja. A saj�tj��rt ny�l, mik�zben �n veszem a c�lz�st �s felh�zom a magam�t, majd amikor � is v�gzett az �lt�zk�d�ssel megint megragad, �s kir�nt a szabadba. N�m�n t�r�m a vonszol�st.

Halvore h�tra sem n�z, �gy vezet v�gig a kerten, ki az utc�ra. S�t�t van �s hideg, a k�rny�k teljesen kihalt. Ha nem vil�g�tan�nak a l�mp�k, val�sz�n�leg �sszeszarn�m magam, b�k�s szomsz�ds�g ide vagy oda. De a k�zvil�g�t�s a hely�n van, �s r�ad�sul egy magasan funkcion�lt szociopata szolg�l t�rsamul, ami egy�bk�nt �gy v�giggondolva nem hangzik t�l biztat�an. Seg�z. A l�nyeg az, hogy kibaszottul sz�r a t�d�m, mert Gilbert olyan �r�lt temp�ban trappol v�gig a j�rd�n, hogy alig tudom tartani vele az iramot.

- Gilbert, �llj m�r meg! – pr�b�lkozok leveg� ut�n kapkodva, de a bunk�ja nem v�laszol. Mi�rt is siet annyira? – Gil, hallod?

Hallja. Egy pillanatra megtorpan, aminek k�vetkezt�ben �n st�lusosan a h�t�nak �tk�z�k, azt�n retard�ltakat megsz�gyen�t� m�don le is pattanok r�la. Nyitn�m a sz�mat, hogy neki�lljak panaszkodni, de Halvore-nak m�s �tlete t�mad. Minden el�jel vagy figyelmeztet�s n�lk�l az egyik �tmenti fa t�rzs�hez nyom, �s a sz�mra tapasztja az ajkait.

Ok�, ez meglepett.

Gilbert ez�ttal nem finomkodik. Azonnal nekem esik, persze nem mintha b�nn�m vagy hasonl�k. Nem k�r enged�lyt a cs�k elm�ly�t�s�hez, egyszer�en csak megteszi: durv�n �ttolja a nyelv�t a sz�mba, �n pedig m�r k�szen is vagyok. Felny�g�k. A cs�k hihetetlen, de a tudat, hogy maga Gilbert Kicseszett Halvore az, aki ilyen �hesen tapad a sz�mra, szimpl�n csak t�l sok. �s m�gsem el�g.

Nem agg�dok az�rt, hogy megl�tn�nak. B�r Brad�k h�za k�rny�k�n elsz�rtan m�g mindig lehet l�tni n�h�ny tin�dzsert, de azok nincsenek olyan �llapotban, hogy �gy igaz�n �szrevenn�nek b�rmit is. �s k�l�nben is, a nagy r�sz�knek a mi�nkhez hasonl� dolga van, sz�val �szint�n k�tlem, hogy �rdekeln� �ket az, hogy mit csin�l k�t sr�c az �jszaka kell�s k�zep�n egy fa t�v�ben, annyira eldugottan, hogy m�g a l�mpaf�ny is alig �r el hozz�juk.

De mindegy. Ez most t�nyleg kurv�ra nem �rdekel. Csak az a fontos, amit Gilbert csin�l, �s hogy mennyire kib�rhatatlanul im�dom.

Megragadom a kab�tj�n�l fogva, �s k�zelebb h�zom. Gil egyik kez�t a nyakamra teszi, a m�sikkal meg �tfogja a derekamat, �s az �rz�s elk�peszt�, mert ak�rmit csin�lok, Gilbert ott van: a nyelve a nyelvemen, a lehelete a sz�mon, az illata az orromban, a kezei meg a testemen, �s �gy remegek, mintha minimum Parkinson-k�ros lenn�k. �s kurv�ra �lvezem.

Gil megszak�tja a cs�kot. A homlokomnak t�masztja a homlok�t, mik�zben mind a ketten kifulladva kapkodunk a leveg��rt, �s nincs az az isten, ami�rt elengedn�m a kab�tj�t. Nem mintha panaszkodna a k�zels�gre. S�t.

- Menj�nk haza – suttogja a sz�mra.

- Remek �tlet – b�lintom.

Gilbert l�p egyet h�tra, el t�lem. �n m�g mindig a f�nak d�nt�tt h�ttal b�mulok r� d�b�rg� sz�vvel, m�g � beharapott sz�jjal figyeli, ahogyan nagy nehezen r�j�v�k, hogyan kell a l�baimat haszn�lni. Mikor ez megvan, t�relmetlen�l a csukl�mra markol, �s ism�t elkezd maga ut�n h�zni, de m�r nem olyan gyilkos temp�ban, mint alig t�z perccel ezel�tt.

***
 

A v�ltozatoss�g kedv��rt Gilbert�khez megy�nk, mert Kate �s Rylan m�g mindig �zleti �ton van. Halvore t�relmetlen�l babr�l a z�rral hosszas m�sodperceken kereszt�l, de valami�rt m�g mindig nem siker�l kinyitnia azt a rohad�k ajt�t, pedig a seggem t�nylegesen befagy�ssal fenyeget. Mindenesetre a jelenet el�gg� vicces, f�leg enyh�n benyomott �llapotban, mivel kett�nk k�z�l �n vagyok az �gyeletes balfasz. Sz�val az ideiglenesen topa Gilbert m�g�tt �llva hangosan felr�h�g�k.

- Fogd be! – sz�l r�m Gil h�trapillantva a v�lla f�l�tt. Haragosnak hangzik, de a szem�ben l�tom, hogy egy�ltal�n nem az. Ez�rt megint felr�h�g�k.

- B�na vagy.

- Any�d!

- � is az.

Halvore ezt a pillanatot v�lasztja ahhoz, hogy v�gre sikerrel j�rjon. T�relmetlen�l bel�ki az ajt�t, �s �tl�pve a k�sz�b�n felkapcsolja a villanyt az el�szob�ban. K�vetem. Gil leh�zza a cip�j�t, kibontja a s�l�t, majd nekil�t a kab�tj�nak. Felemelem a jobb l�bamat, �s hozz�fogok, hogy leim�dkozzam magamr�l a bakancsomat. F�l l�bon egyens�lyozva megpr�b�lom leh�zni.

Val�sz�n�leg nem a legjobb �tlet n�gy �veg s�r ut�n.

Kecsesen leverem a v�z�t a szekr�nyr�l.

Upsz.

Gilbert nem sz�l egy sz�t se, amikor f�lve r�pillantok. Mellkas�n �sszefont kezekkel �ll a k�sz�b�n t�maszkodva, �s csak megforgatja a szem�t. S�hajt. B�r nem t�nik �gy, mintha robbanni k�sz�lne, az�rt m�gis magamra �lt�m a legbocs�natk�r�bb arcomat.

Ha eddig nem �reztem magam zavarban, akkor most b�ven bep�tolom.

- Hopp� – h�zom el a sz�mat sajn�lkoz�n. – K�rlek, ne �lj meg.

Halvore m�g mindig n�m�n v�gign�z rajtam. Val�sz�n�leg felett�bb j� l�tv�nyt ny�jthatok egy darab cip�vel a kezemben, a p�rj�val a l�bamon, kab�tban �s s�lban, a hidegt�l – meg m�s nyilv�nval� okokb�l kifoly�lag – kipirult arccal.

A zoknis l�bammal lassan, nagyon-nagyon lassan r�l�pek a m�sik sark�ra, �s leh�zom a cip�t. F�lve Gilbert szem�be meredek, am�g millim�terenk�nt arr�bb l�k�m a l�bbelit a l�bujjaimmal. Mindv�gig sajn�lkozva b�mulok Halvore arc�ba, hogy l�ssam, mennyire van kiakadva.

- Sajn�lom? – pr�b�lkozok k�ts�gbeesetten.

Nem t�rhetn�nk vissza a sm�rol�s r�szre…?

- Csak fogd m�r be – morogja a pszichopata.

Elrugaszkodik a f�lf�t�l, �s megindul fel�m. L�legzetvisszafojtva v�rom, hogy m�gis mi k�vetkezik, �s kit�gult szemekkel nyelek egyet, amikor Gil meg�ll el�ttem. Annyira k�zel van, hogy a l�bunk tulajdonk�ppen �ssze�r.

Belen�z a szemembe, majd egyetlen pillanat erej�ig a s�lamra. Kiny�jtja a kez�t. Az eg�sz olyan, mintha lass�tva l�tn�m: ahogyan beleakasztja a mutat�ujj�t a vastag bog�ba, �s finoman kibontja. Leemeli a s�lat a nyakamr�l, �s a szekr�nyre dobja az egykori v�za hely�re. Azt�n ism�t a nyakamhoz ny�l, de ez�ttal a cipz�r�rt. Hagyom, hogy a kab�tot is levegye r�lam, �s a s�lra haj�tsa. Beharapott sz�jjal �s kisz�radt torokkal figyelem minden mozdulat�t.

M�g mindig k�ptelen vagyok felfogni, hogy mindez t�nylegesen megt�rt�nik.

K�zelebb l�p, amivel arra k�nyszer�t, hogy a falhoz h�tr�ljak. Tov�bbra is �t b�mulva nekifesz�l�k a tap�t�nak, mik�zben �jb�l �tkarol, �s a k�vetkez� pillanatban m�r ism�t �t cs�kolom. �gy l�tszik, ezt sosem fogom megunni.

Az eg�sz nem tart tov�bb n�h�ny m�sodpercn�l. Gilbert hamarosan arr�bb l�p, az arc�n valami eg�szen �j kifejez�ssel, amit m�g nem igaz�n tudok hova tenni. Nem kimondottan kedves, de egy�ltal�n nem is mogorva. Tot�lisan ismeretlen, �s valahogy m�gsem az.

Fura. Vagy csak kibaszottul filozofikus hangulatban vagyok.

- Helyes – mondja semlegesen hangon, majd ezzel a lend�lettel h�tat ford�t, �s megindul az emeletre.

- Aha – s�t�lok m�g�tte. – Mi is?

Gilbert g�nyos mosollyal az arc�n, �m felett�bb sz�rakozott tekintettel r�m n�z a v�lla f�l�tt, ahogyan r��r�sen tov�bb halad a l�pcs�n.

- Befogtad – feleli egyszer�en.

Felhorkantok.

- Bekaphatod.

***
 

Nem mondom, hogy a ma este t�rt�ntek ut�n nem furcsa egy �gyban aludni Gilberttel. Mert az. Kibaszottul. Az agyam meg�ll�s n�lk�l p�r�g, �s nem tudom csukva tartani a szemeimet. Sz� szerint �lmatlanul forgol�dok mellette, �s a hangokb�l �t�lve � is �bren van m�g, ami egy�ltal�n nem seg�t ellazulni. F�leg az�rt, mert tudom, hogy percek k�rd�se, �s valamit be fog sz�lni. Meg az�rt is, mert eg�szs�ges tin�dzser sr�choz ill�en sz�vesebben csin�ln�k az alv�s helyett valami m�st.

A h�tamra fordulok. Magamban �sszegzem a mai nap esem�nyeit. Pr�b�lom lek�zdeni a l�nyos zavart, ami el�nt az eml�kekt�l.

Tulajdonk�ppen halv�nylila g�z�m sincs, hogy m�gis mi t�rt�nt ma. M�rmint ok�, ny�lv�n tiszt�ban vagyok azzal, hogy konkr�tan mi t�rt�nt, de hogy mi�rt? Azzal m�r probl�m�k vannak. Egy�ltal�n mi lesz ezut�n? Vagy mi van most?

S�hajtok. Az oldalamra v�ltok.

Nem j�runk vagy ilyesmi. Nem is vagyunk belez�gva egym�sba. Azt hiszem. De valami van, nem? A legjobb bar�tok nem szoktak csak �gy random sm�rolni egym�ssal. Legal�bbis m�r amennyire �n azt tudom.

Ism�t a h�tamra fordulok. Megd�rzs�l�m a szemeimet, �s sz�nd�kosan nem pillantok Gilbert ir�ny�ba. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem gondolkodn�k ezeken a dolgokon. Vagy �gy egy�ltal�n semmin se. �gyse jutok vel�k semmire. Csak �sznom k�ne az �rral.

Ok�, az tal�n menni fog. Nem gondolok bele semmibe semmit, csak… teszem, ami j�l esik. Ja, t�k�letes. Mhm, m�gis mi baj lehet bel�le? Majd foglalkozok a probl�m�kkal akkor, ha j�nnek. Nem nagy dolog.

- K�ny�rg�m, maradj m�r nyugton! – sz�l fenyeget�n Gilbert �sszeszor�tott fogakkal. – Le foglak l�kni az �gyr�l, ha m�g egyszer megmozdulsz.

- Bocs – mondom sajn�lat n�lk�l.

- Csak fogd be – s�hajt Halvore.

B�lintok, b�r a s�t�tben nem t�l val�sz�n�, hogy �szrevenn�. M�ly leveg�t veszek �s �sszekulcsolom az ujjaimat a hasamon. Becsukom a szemem, mik�zben igyekszek annyira mozdulatlan maradni, amennyire csak lehet.

Eszembe jut valami. Musz�j kimondanom. �sszeszor�tom a szemh�jamat, �s ism�t elh�zom a sz�m. Az ajkamba harapok.

- Gilbert? – k�rdezem suttogva.

- Mi van m�r?! – mordul fel bossz�san.

Elk�r�dz�k m�g n�h�ny m�sodpercig a sz�mon, miel�tt folytatn�m. Amikor �jra megsz�lalok, pr�b�lom �gy int�zni, hogy a hangom min�l semlegesebb �s �rdektelenebb legyen.

- Ha holnap azt mered mondani, hogy felejts�k el az eg�szet, esk�sz�m, hogy megfojtalak – ny�g�m ki egy szuszra.

�rzem, hogy Gil megfesz�l mellettem az �gyon �s ledermed. Nem v�laszol. P�r pillanat m�lva k�nyelmetlen�l mocorogni kezd, majd v�g�l az oldal�ra fordul nekem h�ttal. A f�lhom�lyban l�tom, hogy megvakarja a homlok�t.

- Maradj kussban �s aludj, Sam – v�laszolja �lmosan.

Ism�t eszembe jut valami. Ez�ttal gondolkod�s n�lk�l b�k�m ki.

- Ha nem fogom be, akkor megint elhallgattatsz?

Halvore sietve fordul egyet, �s arccal nekem megt�masztja a fej�t a kez�n. A besz�r�d� f�nyben l�tom, hogy �sszevont szemekkel engem b�mul, ahogyan leesik neki, m�gis mir�l hadov�lok. Felvonja a szem�ld�k�t, mire elvigyorodok.

- Ha val�ban olyan paraszt lenn�l, hogy m�g ezek ut�n sem hallgatsz el, akkor igen – feleli sz�rakozottan.

B�lintok.

Hajnalok-hajnal�n, Gil �gy�ban fekve orden�r� hangon �nekelni kezdek.

Ok�, egyel�re menni fog az �rral �sz�s.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s