Esik az es�. Nem nyitom ki a szemem, csak hallgatom, ahogyan az es�cseppek koppannak az ablakon, �s csurog a v�z az ereszb�l, ki az utc�ra meg az �tra. Az �gyon fekve hallgatom a kinti sz�l moraj�t meg az elhajt� aut�kat, mik�zben ny�gve a h�tamra fordulok. Kinyitom a szemem �s a plafonra b�mulok. A szoba olyan sz�rke, mint k�t nappal ezel�tt, ahogyan az es�felh�k ott tr�nolnak a v�ros felett, mint holmi dagadt balerin�k.

A v�llam Gilbert�nek fesz�l, �rzem a b�re meleg�t a karomon. Mivel nem akarom felkelteni, a balommal ny�lok, hogy megvakarjam az orrnyergemet, de belenyilall a f�jdalom. Bossz�san felszisszenek, n�h�ny m�sodpercig nem is r�mlik, honnan a fen�b�l szereztem azt a kegyetlennagy horzsol�st, v�g�l bevillan. Elh�zom a sz�mat, amikor visszaeml�kezek �nn�n szerencs�tlens�gemre.

Azt�n meg�ll bennem az �t�.

A leveg� a t�d�mben reked.

A kurva �letbe.

Ilyen nincs.

�s m�gis van.

Behunyom a szemem, �sszeszor�tom a szemh�jaimat, �s fesz�l� �llkapoccsal pr�b�lom magam meggy�zni, hogy csak �lmodtam. Hogy Gilbert nem cs�kolt meg, hogy nem hagytam, hogy megcs�koljon. Csak �lmodtam az eg�szet, kital�ci� volt minden – egy furcsa, zavar� t�vk�pzet, ami olyannyira lehetetlen, mint Bikinifen�k.

Bassza meg!

Nem volt �lom. Siet�sen fel�l�k az �gyon, �s a padl�ra dobom a l�baimat. A k�ny�k�met a t�rdemre t�masztom �s a fejemet a tenyerembe hajtom, mik�zben pr�b�lok lenyugodni. Nem megy. A p�nik elbor�t, olyan hirtelen �nt el, hogy m�g norm�lisan gondolkodni sem tudok, b�r ez nem meglep�, az �ltal�ban nyugodt lelki �llapotban sem megy. De akkor is. �k�llel homlokon v�gom magam, egyszer, k�tszer, h�romszor, sokszor - h�tha akkor meg nem t�rt�nt� v�lik vagy valami, esetleg j�n a J�t�nd�r keresztanya �s egy p�lcaint�ssel elint�z mindent.

De az a ringy� csak nem j�n, �n meg ott �l�k az �gyon – Gilbert �gy�n – egy m�terre a sr�ct�l, tot�l kik�sz�lve �s �sszezavarodva. � meg csak b�k�sen horpaszt m�g�ttem, a haja a szem�be l�g �s istentelen�l k�cos. �s m�g van k�pe szuszogni is.

El akarok t�nni innen. Sietve k�rbep�szt�zom a szob�t a cuccaim�rt, mik�zben �rzem, hogy m�sodpercekre vagyok a teljes kiborul�st�l. Az �r�asztal el�tti sz�ken megl�tom a t�sk�mat. An�lk�l, hogy Gilre n�zn�k, odal�pek �s felkapom, majd gondolkod�s n�lk�l felt�pem a szoba ajtaj�t, �s m�r futok is le a l�pcs�n. Az el�szob�ban Vader s�rtetten m�reget a t�k�r el�tt �lve, a tekintet�ben harag �g, mik�zben a p�nikt�l a szokottn�l is b�n�bban magamra r�ngatom a cip�met.

V�g�l kirohanok az utc�ra. A szakad� es�ben b�rig �zok, mire �t�rek az �t t�loldal�ra, �s idegesen babr�lok a kapukulccsal. �fonya a ker�t�s m�sik fel�n csahol �s vony�t, ahogyan megl�t, �s b�r�re tapad� sz�rrel ugr�l v�gig a kertben, amikor v�gre bel�pek. Siet�sen megvakarom a kutya fej�t, majd beteszem a kaput, azt�n m�r megint futva megyek  a bej�rati ajt�nkig.

�szre sem veszem, de olyan indulattal t�pem fel �s csapom be magam m�g�tt, hogy anya meg Drake kez�ben meg�ll az ev�eszk�z. A konyh�b�l kit�n�en l�tnak engem, �n pedig �ket. Meglepetten �s �rtetlen�l n�znek r�m, anya furcs�ll�n m�reget, m�g Drake �rdekl�dve vigyorog, sz�j�ban egy kan�l gabonapehellyel. Mindek�zben �n csapzottan, a hidegt�l remegve �s a fut�st�l fulladozva kapkodom a leveg�t, h�tamat a falnak t�masztva. �nn�n form�mat bizony�tja, hogy els� pr�b�lkoz�sra teljes er�mb�l belev�g�dtam az egyik fogasba, de jelen helyzetben rohadtul nem �rdekel.

- Minden rendben? – k�rdezi anya ijedten, �s abban a pillanatban fel is pattan a sz�kr�l.

Zavartan megnyalom a sz�m �s megt�rl�m az arcom. Kif�jom a leveg�t, a t�d�m megremeg az idegess�gt�l, mik�zben anya v�rakoz�n m�reget. K�rbehordozom a tekintetem a h�zban, �s a pillant�som megakad a l�pcs�n. V�lasz n�lk�l felfutok az emeletre, a szob�mba, �s ugyanolyan er�vel csapom be magam m�g�tt az ajt�t, mint az el�bb.

Az ajt�lapnak vetem a h�tam, �s h�trad�nt�m a fejem. Lecs�szok a padl�ra, felh�zom a t�rdeimet, �s f�kusz�l�s n�lk�l meredek a szemk�zti falra, ki az ablakon. Rohadtul nem v�gom, mit k�ne tennem.

Nem, nem, nem, nem, nem! – mondogatom magamban.

De igen. Kurv�ra igen.

Gilbert a legjobb bar�tom. Olyan, amilyen: egy rohad�k szem�tl�da, de akkor is a legjobb bar�tom, ami�ta csak az eszemet tudom. Sosem gondoltam r� m�sk�nt. Sosem hittem, hogy esetleg � m�sk�nt gondolna r�m. De ezzel akkor sem magyar�zom, hogy m�gis mi a j� b�d�s franc�rt hagytam neki.

Ink�bb nem agyalok, �gy d�nt�k, elfoglalom magam valamivel, �s majd visszat�rek erre akkor, amikor m�r k�pes leszek egy �pk�zl�b gondolatmenetre. �lmodik a nyomor.

V�gigfuttatom a tekintetemet a szob�mon. A szemk�zti faln�l ott �ll az �r�asztalom, rajta sz�m�t�g�ppel meg nagydarab, s�lyos l�mp�val, el�tte m�b�rfotellel. Bal k�zre mellette egy fi�kos szekr�ny. Az ajt�t�l balra es� fal k�zep�n�l �gy, rajta Angry Bird-�s takar� meg p�rna, term�szetesen m�g csak v�letlen�l sem bevetve, milli�nyi mosatlan ruh�val meg felhalmozott csokipap�rral. Jobboldalt egyetlen k�nyvespolc, mellette egy haszn�laton k�v�li szekr�ny, annak a tetej�n pedig egy deguketrec, benne Sherlock �s John. Johnnak hi�nyzik a bal h�ts� l�ba, de a n�vad�s�ban ez csak kiss� kapott szerepet. Nem mintha az eredeti sztoriban Dr. Watsonnak hi�nyozna a bal h�ts� l�ba.

A padl�n tornyokban hever� mosatlan szennyes k�z�tt utat v�gok az �gy fel�. Lerogyok r� �s h�trav�g�dok rajta. Kiny�jtom k�t karomat �s megmarkolom a takar�t. Megint a plafont b�mulom, �gy l�tszik ez m�r bevett szok�s n�lam, h�t akkor legyen. Idegesen dobolok a l�bammal az �gynem�n, m�g �nk�ntelen�l r�gcs�lom a sz�mat, �s nem tudok nem Gilbertre gondolni.

Basszameg!

S�rg�sen el kell foglalnom magam valamivel.

Tan�cstalanul felkelek �s n�h�ny m�sodpercig t�prengve �llok az �gy mellett. K�rben�zek a szob�ban. A s�t�tk�k falakon rajzok �s rockband�k poszterei l�gnak: Nirvana, Linkin Park, Green Day, Papa Roach meg Rise Against, �s m�g vagy milli�nyi ismert meg ismeretlen egy�ttes a punkt�l a met�lig. A zenei st�lusom egy nagy katyvasz, tulajdonk�ppen b�rmi j�het, aminek egy kev�snyi kis �rtelme is van �s mell�zi a popszakm�t.

Az ajt�t�l jobbra egy szekr�nyen hifi, alatta nem �ppen leg�lis �ton megszerzett albumok CD-re �rva. Nem mindenki t�mogatja a kedvenceit eredeti p�ld�nyokkal, a franc se fog vagyonokat kidobni egyetlen lemezre, amikor megszerezheti az ember ingyen is. Szerintem. Le�l�k a padl�ra a halomnyi CD el�, �s v�logatni kezdek k�z�l�k, hangulat szerint. Schoolyard Heroes mellett d�nt�k, mert pillanatnyilag ahhoz van ingerem: idegbeteg horror-punkra �s f�let er�szakol� sikoltoz�sra, hogy egy kicsit kev�sb� �rezzem magam ennyire leroncsoltnak. �ltal�ban bev�lik, h�tha most is sikerrel j�rok. Pr�ba cseresznye.

M�g beteszem a lemezt a lej�tsz�ba, a gondolataimat a holnapi matekt�z�re l�kd�s�m. Fesz�lten f�jok egyet �s kutakodni kezdek az �r�asztalom fi�kj�ban az elny�tt f�zet ut�n. Csak t�z perccel k�s�bb esik le, hogy Gilbertn�l hagytam, mert a p�nikszer� menek�l�s nem volt el�gg� �sszeszedett ahhoz, hogy legyen eszem azt is felkapni, �s csak azt�n rohanni.

Akkor ebb�l nem lesz tanul�s. Gyorsan v�gigp�rgetem a fejemben, hogy mi m�sra k�ne k�sz�lni holnapra, de m�s dog�ra nem eml�kszem, annyira meg nem �rdekelnek a dolgok, hogy t�t n�lk�l magoljak. Az Gil dolga, �neki van m�r meg a terve, hogy m�gis mi lesz, ha nagy lesz.

�s m�r megint az az idi�ta. �gy l�tszik, m�g akkor sem tudok nem r� gondolni, amikor rohadtul nincs hozz� kedvem. B�r a kett� nem f�gg �ssze, �ltal�ban nem szoktam azon kapni magam, hogy s�lyos k�sztet�st �rzek arra, hogy �n most Gilberten agyaljak. �s ez most h�ly�n hangzott. H�ly�n �s zavar�an. Mindegy.

A CD v�gre a hely�re kattan, �s az �sdi masina elkezdi j�tszani. Taps visszhangzik a falak k�z�tt, ahogyan elindul a Dude, Where’s My Skin? c�m� sz�m, aminek m�g a neve is beteges, nemhogy a sz�vege. De lesz ez m�g jobb is. Groteszk sorokat �nekelve ism�t az �r�asztalomhoz l�pek, ami pontosan az ablak alatt van. Nem a sz�p kil�t�s�rt, hanem a f�ny�rt – a m�v�szfattyakn�l ez m�r csak �gy megy, m�g a tehets�gtelenekn�l is.

Kezdek lenyugodni. Ahogyan a gondolataim elterel�dnek a tegnap este t�rt�nt m�rhetetlen nagy bakl�v�sr�l, m�r nem t�nik olyan komolynak �s katasztrof�lisnak a dolog, de persze tudom, hogy ez csak �tmeneti �llapot. Az, hogy most �ppen k�pes vagyok viszonylag norm�lisan gondolkodni, nem jelenti azt, hogy ugyanez menni fog akkor is, amikor holnap tal�lkozok Gilberttel. S�t. Magamat ismerve m�g a sok�ves �tlagn�l is szerencs�tlenebb leszek.

Az asztal mellett �ll� fi�kos szekr�nyhez ny�lok. Kih�zom a legfels� t�rol�t �s kiveszek egy csomag A/3-as lapot. �tpernyi akt�v �gyetlenked�s ut�n v�gre siker�l kibontanom azt a rohad�k m�anyag f�li�t, de addigra m�r a fele zacsk� pap�rt haszn�lhatatlanra gy�r�m m�rgemben. Sose b�nd, a c�lnak megfelel. Leteszem az asztalra, azt�n a k�z�ps� fi�kban kezdek matatni; onnan grafitot meg tust kaparok el� �s ledobom azt is a feh�r lapra. Megfordulok, megvakarom a fejem, azt�n a v�llt�sk�mhoz l�pek, amit m�g akkor dobtam le az ajt� mell�, amikor finoman becsaptam azt. Kihal�szom bel�le a mapp�mat, �s odahaj�tom a t�bbi kell�k tetej�re.

A hangfalakb�l �les, kellemetlen hangon �nekelnek leny�zott b�rr�l meg kiv�gott nyelvr�l, csontr�l meg h�sr�l. M�s emberek visszatasz�t�nak tal�lj�k a hasonl� zen�t �s undor�t�nak az eff�le sz�veget – az els�vel nem, de a m�sodik �ll�t�ssal egyet�rtek. K�ts�gk�v�l gyomorforgat�, de tetszik. �n m�r csak ilyen elfuser�lt szerzet vagyok. �s akkor meg sem eml�tem, hogy el�sz�r Gilbertn�l hallottam �ket.

Le�l�k az asztal el�, �s kib�mulok a szakad� es�be. Pr�b�lom figyelmen k�v�l hagyni, hogy az utca t�loldal�n ott �ll Gil�k h�za, �s hogy a szob�ja ablaka farkasszemet n�z az eny�mmel. Nem jelentett semmit – nyugtatgatom magam. Felnyitom a mapp�t �s az asztalra bor�tom a tartalm�t. A/4-es v�zlatrajzok repkednek az asztal fel�, a sarkukon s�rg�ra �regedett ragszalaggal �s a fel�let�kre nyom�dott rad�rdarabk�kkal. Ceruzaforg�cs �s grafitpor sz�ll a pap�rst�cra, ahogyan m�g egyet r�zok a m�anyag iz�n.

Addig szuttyogok az el�k�sz�letekkel, m�g a lej�tsz� a k�vetkez� sz�mba kezd. The Plastic Surgery Hall Of Fame, m�r annyiszor hallgattam, hogy k�v�lr�l f�jom a sorrendet. K�r, hogy feloszlottak – suhan �t az agyamon, pedig nem is igaz�n kedvelem �ket, azt�n er�nek erej�vel k�nyszer�tem magam, hogy kital�ljam, mit is fogok a pap�rra rond�tani.

Az oszt�lyt�rsaim azt mondj�k, van tehets�gem. A rajztan�r azt mondja, �rdemes pr�b�lkoznom. Anya azt mondja, ki van z�rva, hogy m�v�szetibe engedjen. �n azt mondom, kell a m�szi a francnak. Gilbert azt mondja, idi�ta vagyok, ami�rt nem akarok semmit sem kezdeni a rajzzal.

�s m�r megint �.

Eddig �szre sem vettem, egy nap mennyit gondolok r�.

De tal�n t�nyleg igaza van. Tal�n t�nyleg ezzel k�ne tov�bbmennem. Nem tudom – tavaly �sszel pr�b�lkoztam az el�k�sz�t�vel, �s m�g akadt is tan�r, aki minden�ron r� akart venni a felv�telire, de azont�l semmi m�sra nem volt j� az eg�sz, minthogy megut�ljam a rajzol�st. Nyom�s alatt nem ment, gy�l�ltem �gy, ahogy volt; az unalmas kocka- meg hengerrajzol�st, a nagyk�p� di�kokat meg az �rz�st, hogy sosem leszek el�g j�. F�k�nt az �rz�st. Sz�val h�napokig nem is rajzoltam.

Ahhoz k�pest, hogy sosem tanultam rajzolni, t�nyleg j� vagyok. De egy velem egykor� m�v�szetishez k�pest alighanem sz�nalmasan k�pzetlen.

V�logatni kezdek az �sszegy�jt�tt v�zlatok k�z�tt. Van, amelyiket any�r�l rajzoltam, mik�zben a konyh�ban forgol�dott; n�h�nyat Drake-r�l, mikor a kanap�n sz�tterpeszkedve b�multa a t�v�t �r�k hosszat, ugyanabban a poz�ci�ban, de a legt�bb… Sokkol� felismer�ssel nyugt�zom, hogy a legt�bbet Gilbertr�l csin�ltam, amikor n�luk voltunk vagy a romokn�l. A fene se vette �szre, hogy ilyen eg�szs�gtelen�l sok id�t t�lt�k vele.

Tal�n ez�rt csin�lta? �s ez�rt hagytam �n? Mert tizenhat �ven kereszt�l nem l�tezett m�s ember, aki a csal�domon k�v�l k�zel �llt hozz�m? F�jdalmas belegondolni, de ott, az �gyon, t�nyleg eszembe sem jutott, hogy esetleg ellenkeznem k�ne. Valahogy mag�t�l �rtet�d�nek t�nt.

H�rom m�sodperccel k�s�bb ez a gondolat m�r irdatlan nagy h�lyes�gnek t�nik, amikor r�j�v�k, az els� cs�komat Gilbertt�l kaptam. Nem el�g, hogy egy m�sik sr�ct�l, de a legjobb haveromt�l. Gilbert Halvore-t�l, egy cseszett s�rk�nyt�l.

Eddig tartott a nyugodts�gom. Izomb�l lefejelem az asztalt, mert csak. De persze nem �gy, ahogy akarom, az egyik pap�r alatt ott pihen a ceruza, �n meg �szre sem veszem. Mikor szitkoz�dva felemelem a fejemet �s v�gigtapogatom a homlokomat, nagyj�b�l t�z centis cs�k vir�t a b�r�mbe �gyaz�dva.

A rohadt �letbe.

A kezembe veszem a Gilr�l k�sz�lt skiccet tegnapr�l. Tudom, hogy �r�kk� nem ker�lhetem, ahogyan azt is, hogy valahogy biztosan lesz csak. De egyszer�en k�ptelen vagyok elk�pzelni, hogy a tegnapi ut�n ism�t a szem�be tudjak n�zni an�lk�l, hogy ne gondoln�k r�gt�n a cs�kra.

Biztosra veszem, hogy Gilbert nem meleg. N�h�ny h�nappal ezel�tt j�rt egy l�nnyal az egyik szomsz�dos oszt�lyb�l, �s nagyon j�l �rezt�k magukat. Vagy egym�st. De ebbe ink�bb ne menj�nk bele. A l�nyeg az, hogy Gil szemmel l�that�lag �lvezte a dolgot, �s csakis az�rt szak�tott a csajjal, mert annak annyi esze nem volt, hogy pontot rajzoljon a falra �s nekirohanjon. �s ez igaz, az a l�ny t�nyleg egy Barbie-baba IQ-szintj�n �llt. M�g kin�zetre is �gy n�zett ki. (Ez viszont sok mindent elmond Gil �zl�s�r�l, ami el�gg� ki�br�nd�t�.)

Na, mindegy. Mindenesetre azt is biztosra veszem, hogy nem az�rt cs�kolt meg, mert szerelmes bel�m. Val�j�ban er�sen k�telkedek abban, hogy eff�le �sszetett �rzelmekre k�pes lenne, �s ezt minden rosszindulat n�lk�l mondom. Gilbert egyszer�en csak nem egy olyan ember, akir�l k�nnyed�n elhiszem, hogy m�rhetetlen szerelmet �rez a legjobb bar�tja ir�nt, amit �vek �ta �rizget �s d�delget. Ha Gil ilyen lenne, akkor az azt jelenten�, hogy alapj�ban v�ve t�vedtem mindenben vele kapcsolatban. �s az rossz volna, nagyon rossz.

Mire a lej�tsz� a harmadik sz�mhoz g�rd�l, rajzolni kezdek. A Cemetery Girls-t d�dol�szva felv�zolom a lapra Gilbert f�nak t�maszkod� alakj�t, azt�n h�sz perccel k�s�bb elm�s�tom a von�sait �s szarvakat meg hegeket rajzolok r�. Kih�zom a tussal a vonalakat, k�s�bb meg h�tteret h�zok k�r� – a f�rfi h�ta s�rk�nek fesz�l, �s a temet� szobrai v�reznek a korhadt f�k meg a telihold giccses, elcs�pelt sablonj�n d�l�ng�lve.

 Elcsesztem az eg�szet. Lep�dj meg!

M�rgesen f�jtatva elpakolom a dolgokat, egyszer�en csak bedobva az eg�szet a fi�kba. Majd k�s�bb rendet rakok. H�trafordulok a sz�ken, �s a szemem meg�llapodik a kupin. Tal�n �gy az eg�sz szob�ban rendet k�ne raknom. Lehet, hogy nem �rtana. Val�sz�n�leg nem �rtana.

Megad�an f�jok egyet, �s utat t�r�k a ledobott ruh�k meg a szanasz�t sz�rt �r�szerek k�z�tt. �gy d�nt�k, a mos�ssal a kezdek, sz�val k�zbe kapom az �sszes rongyot, amit csak tal�lok. A felgy�lemlett kisebb torony m�g�l alig l�tok ki, �gy majdhogynem vakon nyitom ki a szob�m ajtaj�t, �s l�pek ki a folyos�ra, hogy a f�rd�be vigyem a ruh�kat. Csakhogy teljes er�b�l nekiszaladok valakinek, mire seggel �rkezek a f�ldre, �s term�szetesen menten sz�t is dob�lom a cuccokat a helyis�g minden pontj�ra.

A k�vetkez� sokk akkor �r, amikor felpillantok �s megl�tom Gilbertet.

***
 

Gil sz� n�lk�l, �sszepr�selt sz�jjal �ll el�ttem, jobbj�ban a rongyosra dob�lt matekf�zetemmel.  Az asztalom m�g�tt, a feket�re v�lt rad�rdarabk�k �s kit�r�tt ceruzahegyek f�l�tt g�rnyedve kisz�radt sz�jjal �s torkomban dobog� sz�vvel figyelem zavart toporg�s�t. M�g sosem l�ttam ennyire kik�sz�lve - val�j�ban ha nem ismern�m, �n sem tudn�m, hogy baja van, mert az arca egy�bk�nt tot�l kifejez�stelen. De �ppen ez�rt tudom, hogy nincs rendben. Gilbert arca sosem teljes m�rt�kben �rz�ketlen, a sz�ja szeglet�ben mindig bujk�l egy len�z� fintor vagy egy gunyoros f�lmosoly; a szem�ld�ke m�g akkor is enyh�n felfel� �vel, ha csak n�h�ny m�sodperccel k�s�bb reag�lok valamire.

Most viszont semmi. Teljes fapofa, se egy rezd�l�s, se egy megr�ndul� izom. Nincs f�l�nyesked�s, sem pedig szenvtelen sz��radat vagy leoszt� kritika. Csak �, alig egy l�p�sre a becsukott szobaajt� el�tt, ahogyan alig �szrevehet� k�ts�gbees�ssel b�mul hol engem, hol a rad�rgalacsinnal babr�l� ujjaimat. �s ez az, amit�l m�g az eddigiekn�l is jobban kik�sz�l�k.

Gil viselked�se meglep. Nem hittem volna, hogy �gy lesz: azt hittem, ha �sszefutunk, csak �n leszek olyan rohad�k nagy zavarban, m�g � a szok�sos f�l�nyesked� st�lus�t adja. Felt�teleztem, tal�n m�g ki is g�nyol a cs�k miatt. De nem. Gilbert hal�losan zavarban van.

Nem tudok megsz�lalni. T�bbsz�r neki�llok, hogy legal�bb egyetlen �rtelmes mondatot ki tudjak ny�gni, de csak nevets�ges h�pog�sra futja, mintha egy cseszett kacsa lenn�k. Eld�nt�m, hogy �sszeszedem magam �s igenis besz�lek vele a t�rt�ntekr�l, hogy legjobb bar�tokk�nt tiszt�zzuk, hogy m�gis mi�rt csin�ltunk ekkora brut�lis baroms�got, �s azt�n meg�llap�tjuk, hogy nem jelentett semmit, hogy csak tomboltak a hormonjaink, ahogyan a tin�dzserekkel lenni szokott, blablabla.

Azt�n Gilbert l�p p�rat �s lerakja az asztalomra a f�zetet. Hirtelen mozdul, vagy csak �n bambultam el nagyon, nem tudom, de mindenesetre �sszerezd�l�k, amikor a k�zelembe �r, �s nem tudok nem a cs�kra gondolni. Idegesen nyelek egyet, mik�zben �rzem, hogy az arcom m�ris v�r�sben �g, mintha minimum belefejeltem volna egy begy�jtott s�t�be. Gil megk�sz�r�li a tork�t �s elr�vedve kin�z az ablakon.

- Hogy van a karod? - k�rdezi rekedt hangon.

Felkapom a fejem, hirtelenj�ben fel sem fogom, mit k�rdezett. M�r-m�r ijedt tekintettel n�zek r�.

- Ja - ny�g�m, amikor eszembe jut, hogyan kell szavakat form�lni. - F�j - v�laszolom. Gil b�lint, azt�n r�m n�z. A tekintet�t�l m�r a f�lem is �g.

- N�zd… - kezd bele bizonytalanul, mire a sz�vem a torkomban dobog. - A tegnap est�r�l…

Nem folytatja. Az arcomat n�zi, alighanem arra k�v�ncsi, mennyire vagyok k�szen meg eff�l�k, vagy csak szimpl�n a reakci�mra v�r. L�nyegtelen, m�g a vak is l�tja, hogy a szokottn�l is nagyobb z�rzavar tombol a kopony�mban.

- �, hogy… az. - Megvakarom a tark�m, csakhogy ne kelljen �t figyelnem. Zsebrev�gja a kez�t.

- Sz�val… - folytatja, m�g �n a padl�t fix�rozom teljes bele�l�ssel. - Az a helyzet, hogy nem igaz�n eml�kszem.

Ezzel meglep. Egyetlen r�vid pillanat erej�ig komolyan el is hiszem, hogy igazat mond, azt�n veszem a b�tors�got �s r�pillantok az arc�ra. �s akkor leesik. Eml�kszik, pontosan eml�kszik arra, hogy megcs�kolt, eml�kszik � mindenre, csak tudja, hogy mennyire nincs rendben az, ami t�rt�nt. Nem csak az�rt, mert mind a ketten sr�cok vagyunk, de persze az sem egy figyelmen k�v�l hagyhat� t�ny. Sosem �rdekeltek a fi�k - de az is igaz, hogy a l�nyok se nagyon izgattak. Nem is arr�l van sz�, hogy mit mondan�nak a sz�leink, persze teljes m�rt�kben tudat�ban vagyok annak, hogy anya �gy kiakadna, mint a b�d�s rosseb, �s az sem kiz�rt, hogy t�bb� nem �llna velem sz�ba. Szeretem any�t, de a tolerancia nem az er�ss�ge, legyen ak�rmilyen j� ember is. Azt�n a szomsz�dok, meg �gy az eg�sz v�ros… K�sz katasztr�fa lenne.

Arr�l van sz�, hogy Gilbert a legjobb bar�tom, mi�ta az eszemet tudom. �s legyen ak�rmekkora tajparaszt is, nem akarom felr�gni a bar�ts�gunkat az�rt, mert az egyik�nk fur�t �rez a gaty�j�ban, ha a m�sikra gondol. Nem �rn� meg. A tizenhat �vesek nem az �let�k v�g�ig tart� boldog, kiegyens�lyozott p�rkapcsolataikr�l h�resek.

T�ls�gosan elkalandoztam. Semmi ilyesmir�l nem volt sz�. Csak egy kicseszett cs�k volt. Nem egy szerelmi vallom�s.

Gilbert v�rakoz�n n�z, egyszersmind f�rk�szve, vajon beveszem-e a sztorit. Amikor r�pillantok, �szreveszi, hogy egy�ltal�n nem d�l�k be a mes�j�nek. M�g �letemben nem l�ttam ilyen elesettnek, mint most: sz� n�lk�l szugger�l, hogy felejtsem el, hogy menjek bele a j�t�kba �s tegyek �gy, mintha semmi se t�rt�nt volna. Egy �j Gil, egy eddig ismeretlen Gil �ll el�ttem, aki komolyan f�l att�l, hogy �r�kre odalehet a bar�ts�gunk az�rt, amit tett, �s az�rt, mert �n nem �ll�tottam le. Ez pedig egy r�pke pillanat erej�ig elgondolkoztat azon, amin akkor fil�ztam, amikor a v�zlatot b�multam. Tal�n Gilnek val�ban vannak a k�r�r�mn�l er�sebb �rz�sei.

Megk�sz�r�l�m a torkom, �s egy mosolyt er�ltetek az arcomra. Mind a ketten tiszt�ban vagyunk azzal, hogy a valaha l�tezett legnagyobb hazugs�got fogom kiejteni a sz�mon.

- H�t… - mondom remeg� hangon, megj�tszott vid�ms�ggal. - �n se nagyon eml�kszek. Biztos az�rt, mert semmit sem kaj�ltunk, �s �gy pi�ltunk.

Ennyi. Semmi �rett besz�lget�s vagy j�zan beismer�s. Csup�n gyerekes tagad�s �s kicsinyes hazugs�g, egy b�na sz�nj�t�k, aminek tulajdonk�ppen b�rmikor l�hetnek. Ezek vagyunk mi.

Gil an�lk�l, hogy �szrevenn�, teljes er�b�l kif�jja a leveg�t t�dej�b�l, �s lehunyt szemekkel �ll n�h�ny m�sodpercig. A v�llai leereszkednek, ahogyan megk�nnyebb�l. Azt�n �jra feln�z, �s minden a r�gi. A tekintet�ben megint gonosz magabiztoss�g, az arc�n meg a szadista mosoly, ami annyira jellemz� r�. Csak �gy, egyik pillanatr�l a m�sikra, t�nyleg mintha elfelejtett�k volna a dolgot. Mintha val�ban meg sem t�rt�nt volna. A legfurcs�bb az eg�szben az, hogy b�nom.

Gilbert ism�t megk�sz�r�li a tork�t, azt�n az asztalra dobott f�zetre b�k.

- Kell seg�ts�g, vagy elhat�roztad, hogy id�n t�nyleg megbuksz? – k�rdezi.

�s m�ris s�rteget. K�t perccel ezel�tt majdnem k�ny�rg�tt, most meg m�ris g�nyol�dik. Ez a gyerek hihetetlen. �s szem�t.

B�r m�g mindig olt�ri nagy zavarban vagyok, b�lintok, hogy j�het �s hal�lra untathat a matekkal. V�laszk�nt megmarkolja a v�llamat �s lel�k a sz�kr�l, �n pedig oldalv�st �rkezek a f�ldre. Egy ottmaradt kupac ruha megg�tolja, hogy teljes er�b�l a padl�ba �kel�djek, de att�l m�g meglep�d�k a hirtelen landol�st�l. Elny�lt sz�jjal b�mulok f�l r�, mik�zben � g�nyos mosollyal elfoglalja a helyemet, �s kinyitja a f�zetet.

- Sok�ig fetrengsz m�g ott? – k�rdezi. – Van enn�l jobb dolgom is.

- Tah�! – mondom. Gilbert tov�bb vigyorog, �s �n meg k�ptelen vagyok �sszeegyeztetni a j�l ismert Gil k�p�t a n�h�ny perccel ezel�ttivel. Hihetetlennek t�nik, hogy a k�t szem�ly egy �s ugyanaz.

Belevakarok a hajamba, �s bossz�san f�jtatok. Felt�p�szkodok a parkett�r�l, majd a deguketrec mellett l�v� sz�k�rt indulok. Mikor f�lemelem, Sherlock �s John �ktelen vis�toz�sba kezd, mert megijednek a hirtelen mozdulatt�l, �s eg�szen addig nem nyugodnak le, ameddig az etet�j�kbe nem teszek egy-egy szem sz�l�t. Fekete gombszemeikkel m�g azut�n is m�rgesen m�regetnek, hogy le�l�k Gilbert mell�.

Figyelmen k�v�l hagyom, hogy milyen k�zel van. Mivel az asztalom nagy r�sz�t elfoglalja a monitor meg a billenty�zet �s az eg�r, k�b� f�lm�ternyi ter�let jut nek�nk. Ez a hely b�ven el�g egy szem�lynek a rajzol�shoz, de kett�nek a tanul�shoz kicsi, mint az atka. �ppen ez�rt ott nyomorgunk ketten egym�s mellett, k�nosan �gyelve, nehogy egym�shoz �rj�nk. Kor�bban sosem figyelt�nk ilyenekre. Rem�lem, hogy ez csak �tmeneti v�ltoz�s.

Gilbert hangja nyugodt �s tiszta, amikor a tananyagot magyar�zza. �rthet�en, pontr�l-pontra halad, �s olyan t�relmes, amilyen t�relmes nagyon ritk�n szokott lenni. Hagyja, hogy n�h�ny dologra magamt�l j�jjek r�, a nehezebbeket meg n�ha �gy vezeti fel, mintha �n voln�k az, aki megfejtette �ket. Szeretem, amikor � bogozza ki nekem ezt a mateknak nevezett f�rtelmet, mert ilyenkor nem �rzem magam egy idi�t�nak, m�g akkor sem, ha t�nyleg az vagyok.

Egy �r�n �t magyar�z �s ok�t. A furcsa nem az, hogy ennyi ideig b�rja a strap�t – mert �n azt�n nem k�m�lem, az egyszer biztos –, hanem az, hogy m�g meg is �rtem, mit pr�b�l az agyamba gy�m�sz�lni. Mire v�gez a matekleck�vel, anya kopog az ajt�n. V�lasz n�lk�l is benyit, tulajdonk�ppen m�r abban a m�sodpercben, hogy bekalap�lt volna, ami a kopogtat�s t�ny�t m�ris rohadtm�d feleslegess� teszi. Mindegy.

- K�sz az eb�d – mondja mosolyogva. Gilbertre n�z, az arca komoly �s ellenkez�st nem t�r�. – Te is eszel.

Gilbert b�lint, alighanem anya az egyetlen szem�ly, akivel nem vitatkozik. Mondjuk meg is n�zn�m �n azt a vit�t! Biztosra veszem, hogy Gil cs�ny�n alulmaradna. M�r csak az�rt is meg�rn�.

Felkelek a sz�kr�l, �s a hifihez l�pve kikapcsolom a zen�t. K�vetj�k any�t a konyh�ba, �s le�l�nk az asztalhoz. M�g Drake-re v�rakozunk, addig anya el�nk rak egy-egy t�ny�r levest. Belek�stolok.

- El a kezekkel! – f�rmed r�m anya azonnal, pedig nekem h�ttal �ll a pultn�l. Ijeszt�.

- Csak megk�stoltam – menteget�z�k. A szemem sark�b�l l�tom, hogy Gilbert k�r�rvend� vigyora majdhogynem a f�le t�v�ig �r. Szem�tl�da.

- V�rd meg a b�ty�d – mondja anya h�trapillantva a v�lla felett. Keresztbe fonom a karom a mellkasom el�tt, �s h�trad�l�k a sz�ken.

- V�rom.

V�gsz�ra. Drake vigyorogva sz�kell le a l�pcs�n, egy ismeretlen dalsz�veget d�dolva. Alighanem egy �jabb szerzem�nye – a haverjaival n�ha �sszej�nnek a gar�zsunkban �s zen�lnek, nemegyszer �k is �rj�k a dalokat. Drake-nek nincsenek tervei a zen�vel, de tulajdonk�ppen semmi m�ssal se. A mai napig nem tudja, hogy mihez akar kezdeni az �let�vel. Csak rem�nykedni tudok, hogy mire el�rkezik az �retts�gi, nekem legal�bb halv�ny sejtelmeim az�rt lesznek.

Drake velem szemk�zt helyet foglal. H�trapillant any�ra, aki m�g mindig a pultn�l tev�kenykedik, majd lass�, halk mozdulattal felemeli a kanal�t, �s belemer�ti a t�ny�rj�ba. Lenyeli az adagot, megnyalja a sz�ja sz�l�t, azt�n r�m n�z. Elvigyorodik. Abban a pillanatban tudom, hogy mire k�sz�l. Anya nagyon h�klis, ha valaki an�lk�l kezd el enni, hogy megv�rn� a t�bbieket.

- Anya! – mondja bossz�san. – Sam m�r a f�l leves�t megette!

- H�! – ki�ltok, de addigra m�r mindegy. – De h�t… - makogom. Anya m�rgesen n�z r�m, cs�p�re tett k�zzel. – Nem �n voltam!

- Sam, ne legy�l m�r ilyen bunk�! – kontr�z r� Gilbert. A nyomat�koss�g kedv��rt m�g tark�n is v�g, b�r tulajdonk�ppen alig �r hozz�m. Drake fulladozva r�h�g, mondjuk nem �rtem, mi olyan vicces ebben.

Rohad�kok.

- Nyalj�tok ki mind a ketten! – s�gom, hogy csak �k hallj�k.

Nem sokkal k�s�bb anya is le�l hozz�nk, �s v�gre t�nylegesen belefogunk a kaj�l�sba. Egy ideig csendben esz�nk, csak az es� hallatszik kintr�l meg a t�v� a nappalib�l. De anya nem b�rja ki. Megk�sz�r�li a tork�t, �s k�t kan�l leves k�z�tt r�m n�z.

- Kib�k�ltetek? – k�rdezi kap�sb�l, �n meg f�lrenyelek, mint a filmekben, ahogyan a cs�k az eszembe jut. F�l percig massz�van fulladozok, mire Gil nagy nehezen veszi a f�radts�got �s h�tbavereget. Nincs semmi haszna, eg�szen addig a hal�l sz�l�n �llok, m�g le nem er�szakolok a torkomon egy poh�r vizet.

- Bocs – mondom k�nnyezve. – T�l gyorsan ettem.

Anya eln�z�n mosolyog, Drake �s Gilbert meg k�r�rvend�n vigyorognak rajtam. H�t k�sz�n�m sz�pen!

Anya az�rt k�ti a b�ln�t a kar�hoz.

- Sz�val akkor m�r minden rendben, ugye? – k�rdezi r�nk n�zve.

Zavartan nyelek egyet, a biztons�g kedv��rt m�g a torkomat is megk�sz�r�l�m. Nem merek Gilbertre n�zni, annak ellen�re, hogy �gy tesz�nk, mintha mi sem t�rt�nt volna, akkor sem tudok mit kezdeni a helyzettel.

- Mi… - kezdek bele. – Mi nem veszt�nk �ssze. – �rzem, hogy r�ncolom a szem�ld�k�met, nem direkt. Tudom, hogy el�gg� ki voltam borulva, amikor hazav�gtattam, de akkor sem �rtem, mi�rt k�vetkeztetett arra, hogy vit�ztunk. Ha tudn�, hogy �ppen az ellenkez�je…! Vagy ink�bb m�gse.

- � – mondja anya. – Akkor ok�. Csak annyira feld�ltnak t�nt�l reggel. Azt hittem…

- Nem – v�gom r�. – Nem t�rt�nt semmi.

T�l gyorsan �s t�l nagy meggy�z�d�ssel mondom, mintha �gy saj�t magammal is elhitethetn�m. Oldalr�l �rz�kelem, hogy Gil kellemetlen�l mocorog a sz�k�n. Anya egy ideig meglep�dve n�z r�m, Drake-kel egy�ttv�ve, majd elsiklik az idegess�gem felett, �s �jra mosolyog egyet.

- �rtem – mondja. – Rem�lem, az�rt nem baj, hogy �th�vtam Gilbertet, ugye?

Gilre n�zek. Nem vigyorog, csak a szeme sark�b�l b�mul r�m. � se nagyon tud mit mondani.

- Sz�val te h�vtad �t – ism�tlem, majdhogynem motyogva. Megr�zom a fejem, �s kanalazok egyet a levesb�l. Nem tudom, mit jelent az, hogy Gil nem j�tt volna mag�t�l, de valami�rt rossz �rz�ssel t�lt el. T�kmindegy, t�lteszem magam rajta �s a kaj�ra koncentr�lok.

- Gilbert, gyere gyakrabban – mondja nevetve anya. Nem �rtem, mi�rt kellett ezt most felt�tlen�l kijelentenie, mindenesetre Gil engedelmesen b�lint, �s m�g egy f�lszeg mosolyt is megenged mag�nak.

- �gy igaz! – sz�lal fel a b�ty�m is. Abb�l viszont �ltal�ban nem j�v�k ki j�l. – Olyan sz�pek vagytok egy�tt! – Tudtam.

Enn�l h�ly�bben nem is �rezhetn�m magam. Nem eml�kszem, hogy Drake valaha is viccel�d�tt volna ilyennel, vagy ha igen, elfelejtettem. Persze tett m�r megjegyz�st arra, hogy milyen sokat vagyok Gilberttel, de az csak egy bossz�s kijelent�s volt, nem pedig c�lozgat�s. T�bb mint val�sz�n�, hogy most se akart kilyukadni semmi ilyesmire, de enn�l rosszabb id�z�t�se nem is lehetett volna, m�g ha direkte k�sz�lt volna se.

Nem reag�lok, csak elh�zom a sz�m. Az mindig bej�n, ha kellemetlen a helyzet. De az�rt nem merek Gilre n�zni. Arra gondolok, vajon lesz-e olyan valaha, amikor sz�vroham n�lk�l leszek k�pes visszagondolni a tegnap est�re.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s