Egy rohadtnagy p�kh�l� van a plafonomon. A sarokban, az �gyam f�l�tt. L�tom, ahogyan h�ton kiter�lve fekszek �s meredek magam el�. Kurv�ra b�jos. A p�kh�l� meg �n is.

Nagyj�b�l egy �ra telt el, mi�ta haza�rtem a sulib�l. A h�z t�k �res, senki sincs itthon: anya dolgozik, Drake meg valamelyik haverj�val l�g valahol nem itt. Egyed�l vagyok, �s a cs�nd lassan olyan f�ls�ket�t�, hogy egyenesen megk�nnyebb�l�k, amikor Sherlock �s John �r�lt vehemenci�val t�pni kezdik a ketrec�ket. Akkora er�vel harapj�k �s szaggatj�k a r�csot, hogy a lend�lett�l az eg�sz a falnak v�g�dik, egym�s ut�n kurvasokszor. A fest�k lepotyog, �s alatta ott a feh�r vakolat. Anya ki fog ny�rni.

P�kom is van. Hatalmas fekete has�, hossz� v�kony l�b�. A h�l�j�ba ragadt egy valami. V�gign�zem, ahogyan agyontrancs�rozza, azt�n s�hajtok.

Ma besz�lni fogok Gilberttel, �s tot�lisan nem �rdekel, hogy neki err�l mi a v�lem�nye. Ha megint a pof�mba csapja az ajt�t, majd eleg�nsan r�r�gom, de ennek az �llapotnak m�g ma v�ge lesz. Mert ha ak�r csak egyetlen nyomor�k nappal is tov�bb kell �lnem �gy, akkor meg fogok �r�lni. De legal�bbis idegbeteg leszek.

Mi is a k�l�nbs�g?

T�kmindegy.

Megint s�hajtok. Megd�rzs�l�m a homlokomat, azt�n kom�tosan felt�p�szkodok az �gyr�l. A gyomrom g�rcsben �ll, valah�nyszor Gilbertre meg az el�tt�nk �ll� besz�lget�sre gondolok, de igyekszem legy�rni. A hifihez s�t�lok �s bekapcsolom, azt�n egyszer�en csak elind�tom a legels� lemezt, ami benne van.

The All-American Rejects.

Dirty Little Secrets.

�nk�ntelen�l is Gil jut az eszembe. Hangosan felhorkantok. A f�rd�be l�pek, hogy �sszekaparjam magam, miel�tt csat�ba indulok. �sszefogom a hajamat egy hajgumival, �s vizet locsolok az arcomra.  Fogat mosok, mert optimista vagyok, hab�r rohadtul nem �rzem magam annak. M�sik p�l�t is h�zok, mert csak, azt�n pedig visszal�pek a szob�ba.

A lemez a Gives You Hellre v�lt. Elh�zom a sz�mat �s kikapcsolom a magn�t. A zsebembe gy�m�sz�l�m a telefonomat meg a kulcsomat, �s elindulok. Sherlockot �s Johnt k�ny�rtelen�l otthagyom az undor�t�an dagadt p�kkal. Ha haza�rtem, majd kilakoltatom.

***

Kopogok.

M�g egyszer.

�s megint.

Valahol a h�z belsej�ben Gil cs�r�mp�l egy sort. Otthagyja ak�rmit is csin�l, �s megindul az ajt� fel�. Hallom, ahogyan k�zelednek a l�ptei, azt�n hirtelen megtorpan. Az ajt� m�sik fel�n �ll, pontosan el�ttem, de nem nyit ajt�t. V�r. Amikor v�g�l m�gis lenyomja a kilincset �s megl�tom, a l�tv�ny zavar�: k�cos hajjal, hideg tekintettel �ll egy szakadt My Chemical Romance pul�verben �s egy k�preg�nyes pizsamagaty�ban.

G�rcsbe szorul a gyomrom, ahogyan engem n�z.

- Besz�ln�nk kell – mondom hat�rozotts�got er�ltetve magamra.

Gilbert s�hajt �s egym�snak fesz�ti a k�t �llkapcs�t. A tekintete nem kifejezetten m�rges, ink�bb csak zaklatott. Fesz�lt. Mindenesetre a v�r megfagy bennem t�le, ennek eredm�nyek�nt pedig m�sodperceken kereszt�l csak �lldog�lok vele szemk�zt a szakad� h�es�sben.

- Nem kell – mondja rekedt-m�ly hangon.

- De igen, kell – felelem kiss� er�sebben. – Ha nem engedsz be, r�d r�gom a kibaszott ajt�t.

Elh�zza a sz�j�t, de arr�bb l�p. Bemegyek, � meg becsukja az ajt�t. Engem figyel, mik�zben magamhoz k�pest eg�sz nagy f�rges�ggel leh�zom a cip�met �s a fogasra akasztom a kab�tomat. Miut�n v�gzek, �n is r�n�zek. Nem mondok semmit egy darabig, csak megpr�b�lom megfejteni, hogy mi kavarog a fej�ben, de nem j�rok sok sikerrel.

Nem akarok veszekedni. Igen, rohadtul d�h�t, ahogyan az ut�bbi napokban Gil viselkedett, de nem akarok vele veszekedni. Csak tudni akarom, hogy mi�rt volt olyan, amilyen. Tudni akarom, hogy t�nyleg f�lt�keny volt-e. Tudni akarom, hogy pontosan mi van k�zt�nk.

- Besz�lj – sz�l hidegen Gilbert, amikor m�r megunta a v�rakoz�st. �sszefonja a mellkasa el�tt a karjait, �s �gy m�reget engem tov�bb. A piercingj�t birizg�lja a nyelv�vel.

Nem foglalkozok a kedves term�szet�vel. Nem fog felideges�teni. Most nem – addig nem, am�g v�gre le nem rendezz�k ezt. Sz�val s�hajtok, �s beljebb indulok a h�zba. Minden sz� n�lk�l a konyh�ba s�t�lok �s felrakok forrni egy adag vizet. Miut�n megvan, le�l�k az asztalhoz �s v�rok. Nem sokkal k�s�bb Gil megjelenik, de csak a k�sz�big jut el. Ott meg�ll, ism�t �sszefonja a k�t kez�t �s a f�lf�nak t�maszkodik.

- Mi�rt vagy ilyen? – k�rdezem.

Komolyan a szemembe n�z, azt�n egyszer�en csak megvonja a v�ll�t.

- Ez vagyok �n.

- A faszt – reag�lom le.

A haj�ba t�r. Megd�rzs�li a homlok�t.

- Mit akarsz, Samuel?

- M�r mondtam – felelem viszonylag higgadtan. – Besz�lni.

- M�gis mir�l?

- Tudod j�l, hogy mir�l.

Felforr a v�z. Gil m�r azel�tt odal�p, hogy id�m lenne megmozdulni. Lekapcsolja a g�pet, vizet �nt k�t b�gr�be �s beletesz egy-egy filtert meg cukrot. Az egyik poharat k�rdez�s n�lk�l el�m rakja, a m�sikkal pedig le�l velem szemk�zt. Nem sz�l semmit.

- Gilbert…

- Fejezz�k ezt be – v�g k�zbe.

Ledermedek.

- Mit?

- Ezt az eg�szet – feleli a b�gr�nek. A hangja komoly. – Ak�rmi is ez az eg�sz.

A t�d�mben reked a leveg�. Nem hiszek a f�lemnek. Ez nem lehet.

Az arcomon is l�tsz�dhatnak a gondolataim, mert amikor Gil v�gre nagy nehezen r�m n�z, valami megb�n�sszer� fut v�gig az arc�n.

- Ne csin�lj �gy, mintha olyan sokat jelentett volna.

Nem jutok sz�hoz. �gy �rzem magam, mintha Bruce Lee izomb�l mellkason r�gott volna.

Azt�n el�nti a szar az agyam.

- Nem – felelem d�h�sen.

- Mi van?

- Nem fogod ezt m�g egyszer elj�tszani velem, Gilbert – folytatom. – Valami bajod van, az�rt j�ssz ezzel a faszs�ggal, sz�val ny�gd ki, hogy mir�l van sz�, mert t�lem azt�n meg nem szabadulsz – mondom m�rgesen. – F�leg nem ezek ut�n.

- Nincs semmi bajom – mondja. – Csak meggondoltam magam.

- Nem hiszek neked.

- Az a te bajod.

Nem n�z a szemembe. M�g mindig a te�j�t fix�rozza, de r�m nem n�z. Pr�b�lom lenyugtatni magam, mert t�nyleg nem akarok veszekedni. Csak rendbe akarom hozni a dolgokat, nem pedig tov�bb rontani.

De akkor mi�rt mond ez a barom ilyeneket?

Nagyot kortyolok a te�b�l. Rohad�k forr�, de nem t�r�d�k vele. S�hajtok. A te�val egy�tt megpr�b�lom a haragomat is lenyelni.

- Gil – sz�lok halkan, higgadtabban. A szavai kezdenek l�ket verni a fejemben, �s valami�rt kegyetlenm�d el�nt a p�nik, ha arra gondolok, Gilbert t�nyleg meggondolta mag�t. – Tudom, hogy valami bajod van. Nem veszekedni j�ttem, hanem besz�lgetni.

- Nem akarok besz�lni.

Nagyot nyelek.

- Ok� – mondom. – Akkor csak �ruld el, hogy mi rosszat csin�ltam, �s m�r itt sem vagyok.

A szemembe n�z. A b�gre f�le k�r� fonja az ujjait, majd egyetlen h�z�sra megissza a marad�k te�j�t. Leteszi a poharat az asztalra, majd a haj�ba t�r az ujjaival.

- Csak menj – v�laszol. – Valamelyik bar�tn�d biztosan v�r.

Lefagyok.

Ezt nem gondolhatja komolyan, ugye?

- Sz�val err�l van sz�? – k�rdezem �sszevont szem�ld�kkel. – F�lt�keny vagy?

Valami rem�nyf�les�get �rzek. Ha f�lt�keny az j�, nem? Azzal tudok mit kezdeni. Csak az igazat kell mondanom, �s akkor minden rendben. Ha elhiszi, hogy nincs oka f�lt�kenynek lennie, akkor t�bb� nem j�n ilyen h�lyes�gekkel. Nem?

Felhorkant. Mindent megtesz, hogy egy hangy�nyi rem�nysugaram se legyen.

- Nem vagyok f�lt�keny.

- De igen – mondom. – Akkor akadt�l ki el�sz�r, amikor h�tf�n megjelent Tracy.

Musz�j annak lennie. Nem lehet, hogy t�nyleg csak meggondolta mag�t. Nem lehet.

- Nem igaz.

- De igen – ism�tlem er�szakosan. – Ne tagadd.

Ne tagadd.

- Nem vagyok f�lt�keny! – csattan fel.

Akaratlanul is �sszerezzenek, ahogyan felemeli a hangj�t.

A csal�dotts�g k�pen ver. Ha nem f�lt�keny, akkor az azt jelenti, hogy nem is �rdekli a tracys �gy. Ha nem �rdekli a tracys �gy, akkor �n sem �rdeklem. Ami azt jelenti, hogy Gil csak az�rt habar�tott mag�ba olyan kurv�ra, hogy ut�na elk�ldhessen a fen�be.

El�nt a m�reg.

- Akkor mi�rt, ha? – v�ltok hangosabbra �n is. M�rgemben fel�llok a sz�kr�l, olyan elcseszett szappanoperaszer�en, mert az olyan hat�sos �s nagy seg�ts�g. – Mi�rt csin�lod ezt? Mi a faszt rontottam el, amit�l ennyire kurv�ra a h�tad k�zep�re sem k�v�nsz?

Vagy csak meglepte, hogy ennyire kit�rtem magamb�l, vagy valami lehet a hangomban vagy az arcomon, mert Gilbert nem v�laszol. �k�lbe szor�tott kezekkel, indulatt�l neh�z mellkassal �s �sszeszorult torokkal �llok vele szemben, �s egyszer�en csak nem �rtem. Lehet, hogy � sem.

- Nem err�l van sz� – feleli csendesen, mik�zben elkapja r�lam a tekintet�t.

- Csak mondd el, Gilbert – mondom. – K�rlek. Csak mondd el, mi a szar�rt gondoltad meg magad.

Sok�ig nem mond semmit. A sz�j�t r�gja, ide-oda ugr�l a tekintete. Azt�n a von�sai megv�ltoznak, �s hirtelenj�ben olyan kibaszottul szomor�nak t�nik, hogy s�rni t�mad kedvem. M�r m�rges sem vagyok. Csal�dott �s zavarodott, igen, de nem d�h�s.

- Az�rt – kezdi –, mert ha �n nem fejezem be ezt, akkor te fogod.

- Mi van? – k�rdezem. – Te norm�lis vagy? M�gis mi a fen��rt csin�ln�k ilyet?

- Ugyan m�r, Sam – s�hajt. – Te az eg�szet alapj�raton nem is akartad.

- Ez nem igaz.

- A faszt nem – ellenkezik. – �n er�ltettem r�d, ut�na meg annyira kiakadt�l, hogy r�m sem tudt�l n�zni.

Erre nem tudok mit v�laszolni. Az igaz, hogy Gil cs�kolt meg el�sz�r �s hogy rohadtul nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de… Ez nem jelenti azt, hogy �n nem akartam. �s ut�na m�g volt egy csom� m�sik alkalom, amikor nem is � kezdem�nyezett. Meg…

Le�l�k. A kezembe temetem az arcomat. Megpr�b�lom �sszekaparni a gondolataimat. Amikor �gy v�lem, hogy nagyj�b�l siker�lt, akkor ism�t r�n�zek. Nem vagyok hozz�szokva, hogy Gil ennyire sebezhet�nek t�nik. T�ls�gosan abszurd a dolog.

- Ha annyira ellenemre lett volna a dolog, nem hagytam volna. Ha egy�ltal�n nem akartam volna, akkor meg f�leg – mondom. Azt�n v�ltok. – Mi�rt kezdt�l ilyen idi�tas�gokon r�g�dni?

- Kivel m�sz a tavaszi b�lra? – k�rdezi v�lasz helyett.

- Hogy j�n ez ide?

Nem foglalkozik a k�rd�ssel, pedig t�nyleg nem �rtem. Minden magyar�zat n�lk�l tov�bb folytatja.

- Kivel fogsz t�ncolni a szalagavat�n? Amikor Spike meg a t�bbiek tov�bb nyaggatnak, mit fogsz mondani, kit�l kaptad az els� cs�kodat? – sorolja. – Amikor any�d meg Drake megint r�kezd, mit fogsz mondani, ki tetszik?

�s akkor meg�rtem.

Az eg�sz annyira nyilv�nval�, hogy legsz�vesebben kett�fejeln�m az asztalt.

Gilbert nem egyszer�en csak f�lt�keny, �s f�k�nt nem Tracyre vagy Bobbyra. Gilbert baja az, hogy soha a b�d�s �letben nem csin�lhatunk m�s emberek el�tt olyanokat, amiket a norm�l p�rok vagy hasonl�k szoktak. Gilbert baja az, hogy az emberek ut�ln�nak minket, ha tudn�k. Gilbert baja az, hogy azt hiszi, �n mindezt nem tudom, �s az els� alkalommal kih�tr�ln�k az eg�szb�l, puszta gy�vas�gb�l.

De Gilbert t�ved.

- Gilbert – mondom hat�rozottan.

- Mi? – n�z r�m �rtetlen�l.

- A v�lasz, a k�rd�seidre. Gilbert. Mindegyikre. – A szemei elkerekednek, amikor r�j�n, mit �rtek ez alatt. �s akkor j�n az ismer�s k�ts�g: m�g csak nem is j�runk. – Ha akarod.

Nagyot nyel.

- Mi van Bobbyval?

Megint nem �rtem. Fogyat�kosnak �rzem magam, ami�rt ennyire nem v�gom, mire gondol Gilbert.

- Mi van vele? – k�rdezem r�ncol�d� homlokkal. Megiszom a te�mat.

- Azt �g�rted neki, hogy vele m�sz a b�lra – magyar�zza.

�. Hogy az. Val�ban.

Megvonom a v�llamat.

- Nem hiszem, hogy ki fog akadni.

B�lint.

- Az j�.

B�lintok.

- Az.

R�n�zek. Mintha semmi sem t�rt�nt volna, Gilbert ism�t �nmaga. �ppen most fejezt�nk be egy el�gg� k�nyes �s szem�lyes t�m�t, minek ut�n napokon kereszt�l adta a drama queent, �s erre tess�k: �gy �l a sz�kben, mintha a k�t perccel ezel�tti dolgokat csak k�pzeltem volna. Mintha nem most besz�lt�k volna meg vir�gnyelven, hogy j�runk. Mintha nem most tiszt�ztuk volna le, hogy az sem �rdekel, m�sok mit sz�lnak hozz�.

B�r val�sz�n�leg pont, hogy ink�bb ez az oka, ami�rt megint ott van a sz�ja sz�l�ben az a g�nymosoly. Mert �jra minden rendben van. El sem merem hinni.

Gilbert �s �n j�runk.

A gondolatt�l remegni kezdenek a v�gtagjaim, �s hirtelen zavarba j�v�k. Ami kurv�ra nevets�ges tekintve, hogy n�h�ny perccel ezel�tt felv�ltva �v�lt�ztem �s majdhogynem esdekeltem Gilbertnek, �s m�gsem �reztem zavart. Most viszont rohad�km�d. T�k logikus.

�s megint engem n�z, de most t�k m�shogy. A szemeiben nyoma sincs k�ts�gnek vagy sajn�latnak vagy any�m k�nj�nak, egyszer�en csak �gy b�mul r�m, mintha idi�ta lenn�k. Vagy valami hasonl�, furcsa kifejez�ssel, amit�l tot�lisan ideges leszek. Zavart-ideges.

Felkapom a k�t b�gr�t, �s a mosogat�ba rakom �ket, csakhogy csin�ljak valamit. M�r �ppen nyitn�m a csapot, hogy el is mosogassam �ket, amikor Gilbert minden figyelmeztet�s n�lk�l �tkarol h�tulr�l, �s a nyakamba f�rja az arc�t. Nem kapok leveg�t. A kezeivel �tkulcsol el�lr�l, mik�zben puszit nyom a tark�mra. Kir�z a hideg.

- Ha most neki mersz �llni mosogatni, kiny�rlak – morogja a f�lembe.

Visszadobom a poharat a tart�ba.

- M�gis ki a franc akart itt mosogatni? – ny�g�m sz�nalmas hangon.

�rzem, hogy mosolyog.

Nyelek egy nagyot, azt�n szembe fordulok vele. K�zel van, nagyon-nagyon k�zel, �s az eg�sz helyzet k�s�rtetiesen hasonl�t a h�tv�gihez. Nem mintha b�nn�m.

Beharapom a sz�mat. Felemelem a kezem – az �sszes ujjam remeg, mint a kocsonya. Gilbert arc�n m�r ott is a g�nymosoly, de most valahogy nem olyan tipikusan gonosz, mint amilyen lenni szokott, sz�val megbocs�jtom neki.

- Pofa be – mondom. R�teszem a kezemet a nyak�ra, ahov� m�r nem �r el a pulcsi. A b�re forr�. A sz�vem mindj�rt kir�gja a bord�imat.

- Nem mondtam semmit – feleli Gil.

- Mondtam, hogy pofa be – sziszegem.

Megcs�kolom.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.