A reggeli napf�ny telibe kapja az arcomat. Arra kelek, hogy a szemeim mindj�rt l�ngra kapnak, mert tegnap este nem h�ztuk be a f�gg�nyt Gilbert szob�j�ban. Moment�n az eg�sz vil�g v�r�s meg s�rga foltokb�l �ll, de az�rt sem nyitom ki a szememet. Vakt�ban ny�jt�zok egyet egy �s�t�s k�s�ret�ben, mire a mellkasomon tr�nol� Vader mocorogni kezd. M�g mindig lehunyt szemekkel k�r�lbel�l kiokoskodom, merre lehet, �s megsimogatom.

De valami nem stimmel. A kezem hossz�, l�gyszer� hajba siklik, nem pedig Darth r�vid, selymes bund�j�ba. K�telkedve er�sebben markolok a tincsekbe, csakhogy biztosra menjek a dologban, de amikor egy k�z hirtelen arr�bbcsapja a tenyeremet, ezer sz�zal�kosan meggy�z�d�k r�la, hogy ez akkor sem egy macska. Lefagyok. �vatosabban tapogat�zok tov�bb, �s a kezem alatt egyre biztosabban k�rvonalaz�dik egy emberi koponya.

Gilbert.

Bassza meg.

Nem tudom, mit k�ne tennem. Ha most fel�bresztem Gilt, tutira kiny�r, efel�l semmi k�ts�gem. M�gsem maradhatok �gy, f�lig-meddig �t �lelve, mert… Mert � Gilbert, az�rt. T�z �ves korom �ta m�g csak komolyabban hozz� sem �rtem, mert a sr�c olyan szinten z�rk�zott, velem szemben is. A legut�bbi alkalom, amikor a v�llvereget�sn�l komolyabban meg�rintett, a h�rom �vvel ezel�tti oszt�lykir�ndul�sunkon t�rt�nt, mert magamat adva elestem �s annyira t�nkrev�gtam a t�rdemet, hogy neki kellett cipelnie eg�szen a t�borig.

Nagyot f�jok. Megad�n magam mell� ejtem a k�t karomat, de a bal Gil v�ll�ra �rkezik. Oda sem merek n�zni, csak f�lve ellaz�tom a kezemet, nehogy fel�bresszem az alv� sr�cot. Gilbert halkan szusszant egyet �lm�ban, azt�n enyh�n a mellkasomba f�rja az arc�t. A bal tenyere a hasamon pihen, a m�sik valami kifacsarodott �rd�g�z�s p�zban az oldala �s az �gy k�z�tt.

Nem merek megmozdulni. Mindenki m�s val�sz�n�leg ell�kn� �t mag�t�l egy hasonl� helyzetben, de �n valami�rt k�ptelen vagyok r�. Gilbert csak akkor ilyen, amikor alszik, �s jelenleg m�g nem �llok k�szen az eg�sz napos gonoszkod�s�ra. J�l esik egy kis pihen�, amikor nem �lj�k egym�st minden er�nkkel.

Lehunyom a szememet, �s jobbommal megd�rzs�l�m a homlokomat. Megtapogatom az orrnyergemet, hogy egy kicsit kitisztuljon a fejem, azt�n meredten b�mulom a plafont egy darabig. A h�tt�rben megy a t�v�, valami reggeli rajzfilmet adnak, �s a hanger�t figyelembe v�ve csod�nak t�nik, hogy egy�ltal�n k�pes voltam elaludni az �jjel.

D�nt�k. �vatosan Gilbert csupasz v�ll�ra teszem a tenyeremet, felk�sz�lve arra, hogy egy szimpla mozdulattal csak leg�rgetem magamr�l. M�lyet sz�vok a leveg�b�l, �s hosszasan kif�jom ut�na. Lassan megfesz�tem a k�zfejemet, �s ell�k�m Gilbert v�ll�t.

Azt�n a sr�c minden figyelmeztet�s n�lk�l �tmegy R�szeges karatemesterbe, �s ler�gva a ves�met a padl�ra k�ld. Sz� szerint, mindennem� t�lz�s n�lk�l. Puszta reflexb�l, �rtatlan arccal tov�bb h�zva a l�b�rt, mik�zben �n �sszez�zott fen�kkel meg oldallal k�nl�dok a napmeleg parkett�n.

Kabbetebarom.

A kapott ingerek elegend�ek ahhoz, hogy v�glegesen kitisztuljon a k�p. Hunyorogva az �gyon horpaszt� Gilbertre n�zek. A sr�c b�k�sen szuszogva elfoglalja a helyet, ahol alig k�t m�sodperccel ezel�tt m�g �n fek�dtem, �s hasra fordulva a p�rn�ba fullasztja mag�t. A haja olyan k�cos, mintha minimum megt�pte volna egy ventil�tor, de ezen m�r nem akadok ki, nagyj�b�l minden nap tal�lkozok a reggeli �br�zat�val. Volt m�r enn�l rosszabb is. (Amikor tavaly ny�ron r�g�zva aludt el. Az k�sz r�m�lom volt, de t�nyleg.)

H�trav�g�dom a padl�n, �s kiny�jtva k�t karomat ism�t a mennyezetre meredek, mert az olyan sz�p �s megnyugtat�. Kif�jom magam. Igyekszem messzire kergetni a gyilkos gondolatokat �s figyelmen k�v�l hagyni a bels� hangokat, amik Gil kiv�gz�s�re buzd�tanak olyan lelkesen, m�r �vek �ta. Amikor t�bb-kevesebb sikerrel megvagyok ezzel, �gy d�nt�k, ideje �rtalmatlan bossz�t �llni, ami nem okoz maradand� k�rosod�st legeslegjobb bar�tomban. F�lpakolom a pacskeromat az �gy sz�l�re, Gilbert oldala mell�, azt�n m�ly l�legzetet veszek. �s r�gok.

Gil r�ndul egyet, majd hirtelen fel�l az �gyon, �l�ben a takar�val. A tekintete olyan �ber �s gyilkos, hogy enn�l �berebb �s gyilkosabb m�r nem is lehetne. A szemr�sei �sszesz�k�lnek, a k�k szembogarak pedig m�rhetetlen mennyis�g� k�pzeletbeli vill�mot sz�rnak, �s ennyi m�r el�g is ahhoz, hogy r�j�jjek, �ri�si nagy hib�t v�tettem. De m�r k�s� visszacsin�lni a dolgokat.

-  Te megr�gt�l - mondja v�szj�sl� hangon, mindennem� k�rd�jelre utal� hangs�ly n�lk�l. Biztosra tudja, hogy �gy tettem, de az�rt rem�nykedni m�g szabad. Amikor Gil m�rges, az ember csak rem�nykedni tud.

- Tal�n… - mondom elny�jtott hangon. Bocs�natk�r� vigyort h�zok az arcomra, de Gilbert reggelente t�ls�gosan morcos ahhoz, hogy ezt �rt�kelni tudja. B�r belegondolva m�skor se nagyon �rdekli a dolog. Na, mindegy. – De csak az�rt, mert te meg az �gyr�l r�gt�l le – menteget�z�k. – �s nagyon f�j, tudod?

Gil nagyon lassan �s nagyon hangosan m�lyet nyel a leveg�b�l. N�h�ny m�sodpercre m�g a szemeit is lehunyja �s megsz�vja a sz�ja sz�l�t, ahogyan akkor szokta, amikor gondolkodik. Nem sokkal k�s�bb ism�telten kinyitja l�t�szerv�t, majd r�m n�z, ez�ttal teljesen nyugodtan. Enyhe b�ntudat suhan �t az arc�n, amit nem is igaz�n tudok hova tenni.

Gilbert r�ncolja a szem�ld�k�t egy ideig, majd k�rben�z a szob�ban. A pillant�sa megakad a bekapcsolt t�v�n. Egy darabig figyeli a Spongya Bob �s Patrik k�r�l kialakul� lehetetlen helyzetet, majd belet�rva a haj�ba megvakarja a fej�t. Ut�na a csupasz ablakra tekint, olyan megvet�ssel, hogy az m�r gy�l�let. A vak�t� napf�nyben hunyorog egy sort, v�g�l lass� mozdulatokkal mag�ra r�ntja a takar�t �s visszafekszik, nekem h�ttal. Teljesen beburkol�zik az �gynem�be, csup�n a szuszog�s�t hallom.

- Kapcsold ki a t�v�t �s h�zd be a f�gg�nyt – adja ki a parancsot. A takar� fogs�g�ban a hangja tomp�nak �s t�volinak hat, sokkalta ink�bb t�nik d�nny�g�snek, mintsem norm�lis besz�dnek.

- H�t hogyispersze! – mordulok. – Feles�g�l ne vegyelek?

- Az orsz�gunkban tiltj�k a melegek h�zasul�s�t – v�laszolja egyszer�en, valahol a paplan m�ly�r�l. – �s kett�nk k�z�l te lenn�l a feles�g, nem �n.

- Barom.

Felkelek a f�ldr�l. N�ma s�hajjal az ablak el� l�pek, majd megmarkolva a f�gg�ny k�t v�g�t �sszeh�zom. A szoba azonnal tot�l v�r�sbe fordul, mintha a tegnapi film �sszes felhaszn�lt m�v�r�t a falakra �s a b�torokra locsolt�k volna. Gilbert morog valamit az �gy k�zep�n, majd egyik karj�t szabadd� t�ve a t�v� fel� b�k mutat�ujj�val, v�g�l visszafordul a csigah�z�ba. �gy d�nt�k, jobban j�rok, ha nem akad�koskodok, sz�val h�rom l�p�ssel a szekr�ny el� l�pek �s kikapcsolom a masin�t.

- K�sz�n�m – sz�l a takar�kupac. Gil k�zfeje megint szabad utat tal�l a k�lvil�ghoz, �s a sr�c ez�ttal az ajt� fel� mutat. – Szendvics – mondja.

- Ugye most csak sz�rakozol velem? – k�rdezem, mire Gilbert bossz�san ler�ntja mag�r�l a takar�t �s szembefordul velem.

- Megr�gt�l – mondja.

- Te meg rohadtul lebr�szl�zt�l engem az �gyr�l! – felelem.

Gilbert s�hajt, hatalmasat. Leharcolja mag�r�l a paplant, �s kik�sz�l�dik az �gyb�l. A haja mer� k�c, a szemei alatt karik�k, �s a kit�gult fekete p�l� a v�ll�ra cs�szva. El�m l�p, nagyj�b�l egyetlen l�p�ssel �tszelve a szob�t, azt�n a tipikus balt�sgyilkos tekintet�vel a szemembe n�z. Besz�vja sz�j�nak oldal�t �s keresztbe fonja maga el�tt a karjait. V�gigm�r.

- �lt�zz fel – sz�l, majd megindul kifel�.

- Mi�rt? – k�rdezem �sszezavarodva.

- Mert azt mondtam – replik�z szimpl�n, felvont szem�ld�kkel.

- Any�d – mondom, de hat�stalanul.

Gilbert h�tra sem n�z, csup�n jobbj�val bemutat nekem, mik�zben m�sik kez�vel kinyitja az ajt�t, �s elindul a l�pcs�h�z. Sim�n otthagy, meg sem fordul a fej�ben, hogy esetleg megv�rhatna, de mindegy, ez igaz�n a legkevesebb. A szoba k�zep�n �llva m�g l�tom, ahogyan a folyos� v�g�n meg�ll.

- Elh�zn�d a f�gg�nyt, k�rlek? – k�rdezi szenvtelen�l.

- �, hogy t�rjed sz�t magad! – �v�lt�k ki neki. A l�pcs� nevetni kezd.

Ezt nem hiszem el.

De az�rt persze megcsin�lom. A feladat v�gezt�vel Gilt a konyh�ban tal�lom, �ppen szendvicset k�sz�t mag�nak. A helyis�g lehet� legt�volabbi sark�ban, az etet�t�lja felett k�pk�dve ott gubbaszt Vader, olyan p�pos h�ttal, hogy az m�r gerincferd�l�s. A macska minden erej�t felhaszn�lva v�delmezi a ter�let�t, a szem�ben olyan gyilkos indulat �g, amit m�g a gazd�ja is megirigyelne. Amikor Darth megl�t engem, r�m n�z, majd menten leny�vogja a fejemet a hely�r�l, ami�rt egy�ltal�n a k�zel�be engedtem pszichopata bar�tomat. Engesztel�sk�ppen megsimogatom a fej�t, majd Gil h�t�hoz fordulva le�l�k az asztal el�.

- Mi�rt kell fel�lt�zn�m? – k�rdezem.

- Mert elmegy�nk a romokhoz – feleli Gilbert, mintha teljesen egy�rtelm� lenne a dolog. Tulajdonk�ppen t�nyleg az, mert amikor sz�p id� van, mindig oda megy�nk, de akkor is.

Id�k�zben befejezi a kajak�sz�t�st �s le�l velem szemk�zt az asztalhoz, a t�ny�rj�n k�t szendviccsel, el�tte egy poh�r tejjel. Azonnal enni kezd, a r� jellemz� finomkod� mozdulatokkal, mert Gil m�g erre is k�nyes, s�t tal�n pont erre a legink�bb. �n csak n�zem �s n�zem, mik�zben arra gondolok, nekem is k�vetnem k�ne a p�ld�j�t, ha nem akarok �hen d�gleni.

Nagy nehezen felkelek a sz�kr�l �s a konyhapulthoz l�pek. A keny�rtart�t felnyitva a legszembet�n�bb dolog az, hogy nincs keny�r, ami azt jelenti, Gil volt kedves felhaszn�lni az �sszest, gondolkod�s meg k�rdez�s n�lk�l. Nem baj, van tej meg m�zli. Kinyitom a h�t�t, �s m�r keresem is az alapanyagot, de ak�rhogyan meresztem a szemeimet, sehogyan se tal�lom. Gilbertre n�zek. A sr�c el�tt �rintetlen�l ott �ll az utols� poh�r tej.

Deszeretlek.

Ez�ton hivatalosan is kijelentem, hogy nincs mit enni. A f�z�s nem opci� – sz�momra �letvesz�lyes, Gil meg ki nem �llhatja, �s am�gy sincs az a p�nz, ami�rt nekikezdene s�tni-f�zni a kedvem�rt. Jobb h�j�n lerogyok bar�tom el�, �s k�t kezembe temetve az arcomat relax�lok, mert az olyan men� mostans�g, �s am�gy is j�l hangzik.

T�ny�r siklik az asztalon. A t�rgy neki�tk�zik a k�ny�k�mnek, mire feln�zek: benne egy s�rtetlen szendvics, m�g Gilbert egy szalv�t�ba t�rli a sz�j�t. K�s�bb a szemetesbe dobja azt, v�g�l el�m tolja a poh�r tejet is, de mindek�zben r�m se n�z. Kib�mul az ablakon, egy�ltal�n nem sz�nd�kozik megsz�lalni.

- Ezmiez? – k�rdezem az �telre b�kve, mire felvonja a szem�ld�k�t �s �gy n�z r�m, mint egy h�ly�re.

- Kaja – feleli. – Tedd a sz�dhoz, harapj bele, r�gd meg, azt�n meg nyeld le. Ism�teld, ameddig el nem fogy. Menni fog?

Elh�zom a sz�mat a megjegyz�sre, de �gy d�nt�k, egy�bk�nt figyelmen k�v�l hagyom. Bizalmatlanul a kezembe veszem, a biztons�g kedv��rt m�g meg is szagolom, van-e benne b�rmi aljass�g, de els� �s m�sodik r�n�z�sre �rtalmatlannak t�nik. Att�l eltekintve persze, hogy Gil keze m�ve.

- Mi�rt kapom? – �rtetlenkedek tov�bb. – �s mi van benne?

- Tudod mit? – kapja fel a vizet s�rtetten. – Ha ennyire finny�s vagy, akkor ink�bb k�rem vissza! – Ezzel elveszi el�lem a t�lat.

- H�! – kapok ut�na, de el m�r nem �rem.

Gil a feje f�l� emeli a t�ny�rt. Mivel � j� egy fejjel – ha nem t�bbel – magasabb n�lam, es�lytelen, hogy valaha is saj�t er�b�l megkaparintsam azt az �tkozott szendvicset. A konyha k�zep�n Gilbert gonoszul vigyorog, mik�zben �n k�r�l�tte ugr�lva pr�b�lom legal�bb csak meg�rinteni azt az �tkozott szelet kenyeret. Amikor m�r sokadj�ra vallok kudarcot, besokallok, �s megmarkolom Gil v�ll�t. Egy gyors nindzsamozdulattal feljebb l�k�m magam, mik�zben ugrok, �s siker�l v�gre kivenni a kez�b�l az �veget.

Diadalittasan felki�ltok, �s azonnal beleharapok az �telbe. Gilbert cs�p�re teszi a kez�t �s elh�zza a sz�j�t, majd el�gedetlen�l felmordul. Vader f�jtatva kifut a konyh�b�l, kis h�j�n tal�n m�g a vil�gb�l is.

- Ha ilyen gyorsan zab�lsz, meg fogsz fulladni – mondja Gilbert fanyalogva, amikor vissza�l�nk az asztalhoz.

- Kuss! – v�laszolom k�t harap�s k�z�tt. – �hes vagyok.

- Azt l�tom – b�lint �. – Idd meg a tejet is. Addig �t�lt�z�k – s�hajtja, majd visszaindul a szob�j�ba. Magamban nyugt�zom, hogy Gil m�g soha a b�d�s �letben nem adta oda nekem �nsz�nt�b�l a kaj�j�t.

Amikor a sr�c elt�nik a f�ldszintr�l, Darth k�rr�gve a szob�ba rohan, �s felugrik az asztalra. T�z centire t�lem le�l, �s nagy, s�rga szemeivel hipnotikusan b�mul hol r�m, hol az �telre. �hesen megnyalja a sz�j�t, mintha nem h�sz perccel ezel�tt falt volna fel egy eg�sz csomag aszpikosat.

Gonosz vagyok, nem adok neki. T�l sokat eszik am�gy is, �n csak vigy�zok az alakj�ra. El�gedetten h�mm�gve k�r�dz�k a keny�ren, majd amikor elfogy, egy hajt�sra leh�zom a tejet. Megt�rl�m a sz�m a k�zfejemmel, azt�n a mosogat�ba rakom a t�lat meg a poharat, �s elindulok megkeresni haveromat. Darth felkoppintva tov�bb �cs�r�g az asztalon, teljesen lesokkolva, hogy m�r megint nem kapott enni. Sprite.

Felrohanok a l�pcs�n, �s kopog�s n�lk�l benyitok Gilhez.

- V�� – mondom. – B�lba m�sz?

A sr�c az ajt�nak h�ttal �ll a ruh�sszekr�ny el�tt, teljes harci d�szben. Igaz�n nem �rtem, mi�rt cs�pte ennyire ki mag�t, amikor csak az erd�be megy�nk: s�t�t farmert visel szegecses �vvel, feh�r inggel �s fekete �lt�nymell�nnyel. Mintha egy cseszett divatbemutat�ra k�sz�lne, komolyan, de v�g�l is t�kmindegy, ha �t nem �rdekli, hogy est�re az eg�sz ruh�ja mer� mocsok lesz.

Gilbert felvonja a szem�ld�k�t. Ujjaival a mell�ny gombj�val babr�l, majd amikor siker�l begombolnia �ket meg�ll el�ttem, �s zsebrev�gja a kez�t.

- Pofa be – feleli. – Ink�bb te is �lt�zz.

Felf�jom az arcom, �s �gy n�zek r�. N�h�ny m�sodperc m�lva kif�jom a leveg�t �s s�hajtok, mik�zben � oldalra d�nt�tt fejjel figyel.

- Akkor haza kell mennem tiszta p�l��rt – �sszegzem, mire jutottam.

Gil elh�zza a sz�j�t, v�g�l visszal�p a kom�dhoz. Kit�rja az ajtait �s lehajol, majd turk�lni kezd a ruh�i k�z�tt. Hamarosan egy hat�rozott mozdulattal kir�nt egy fekete darabot, �s hozz�m v�gja. Becsukja a szekr�nyt. Ler�ntom az arcomr�l a ruhadarabot, majd kezembe fogva r�meredek. �rtetlen�l hunyorgok a sr�cra.

- Ez a ti�d – mondom.

- Nagyon j� – helyesel. – M�g valami?

- A kedvenced. – Kihajtogatom a p�l�t, �s magam el� emelve r�pillantok. Val�ban Gil legjobban kedvelt ruhanem�je: Kar�csonyi Lid�rcnyom�sos, Kate-t�l kapta m�g r�gebben. – Mi�rt engeded, hogy ak�rcsak hozz��rjek?

Gilbert les�jt�n r�m n�z, a szemh�ja r�snyire sz�k�l. Idegesen mordul egyet.

- Na, szerinted m�gis mire vannak a p�l�k, te szerencs�tlen?! – k�rdezi. – Csak h�zd m�r v�gre fel �s t�nj�nk innen. Her�tom van ett�l a h�zt�l.

Ezt elhiszem. Gil sz�vesebben lenne b�rhol m�shol az eg�sz vil�gon, mint a saj�t h�z�ban. Ha teheti, ink�bb elmegy otthonr�l, mert olyan szinten rosszul �rzi mag�t itt, de ezt persze sose mondta ki kerek-perec. Nem neh�z kital�lni, hogy mi�rt. Jim hal�la ut�n Kate teljesen megv�ltozott, �s m�r nem is igen foglalkozott annyit Gilberttel, mint r�gebben. Azt�n j�tt Mr. Cuthbert, Gil mostohaapja, aki r�ad�sul Mr. Halvore c�gt�rsa volt. Gilbertet m�g csak meg sem k�rdezt�k a dologr�l, a f�rfi azonnal bek�lt�z�tt, �s szinte az els� pillanatt�l kezdve pr�b�lta Gilt fegyelmezni – ami a sr�cnak m�g ink�bb nem tetszett. Mivel Gilbert olyan, amilyen, az ellenszenv�t egyszer� l�zadoz�ssal fejezte ki, �s a mai napig megtesz b�rmit az�rt, hogy Mr. Cuthbertet ideges�tse.

Felocs�dok a m�l�z�sb�l. Nem reag�lok a megsz�l�t�sra, azt figyelmen k�v�l hagyom. N�m�n a sz�mba harapok, azt�n kezemben a fels�vel a szekr�nyhez l�pek, �s leemelem a tegnapi farmeremet a tetej�r�l. A f�rd�szob�ba csoszogok �s �t�lt�z�k, k�s�bb fogat mosok meg f�s�lk�d�k. A t�k�rbe b�mulva v�gign�zek magamon – nem kellett volna. B�r a hajam sz�ke �s a szemem z�ld, m�gsem szeretem az arcomat. Az orrom t�l lapos, a szepl�im meg ideges�t�ek; a sz�m l�nyosan duzzadt, ami pedig ki�br�nd�t�. Ink�bb annyiban hagyom az eg�szet. Visszabattyogok Gil szob�j�ba, de a sr�c m�r nincs ott. �sszekapom a rajzcuccaimat az asztal�r�l, azt�n beledob�lom �ket a v�llt�sk�mba. Leindulok a f�ldszintre.

Gilbertet a nappaliban tal�lom. A kanap�n �lve t�v�t n�z, m�g�tte az ablakp�rk�nyon Vader �l. A macska meredten b�mulja gazd�ja h�t�t, az arc�n t�m�ny gy�l�let, �s k�sz csoda, hogy m�g nem ugrott r� a sr�cra m�rg�ben. Gilre pillantok, majd mellette els�t�lva Darthoz l�pek, �s megsimogatom. Az �llat belesimul a tenyerembe, m�g el�gedetten ny�vog is egyet, �s m�r nem is akarja annyira sz�tszaggatni Gilt.

Bar�tom kikapcsolja a k�sz�l�ket, a t�vir�ny�t�t az asztalra dobja. Felkapja maga mell�l a t�sk�j�t.

- K�sz vagy? – k�rdezi.

- Aha.

Az el�szob�ban felh�zzuk a cip�inket. Gilbert m�r r�gen bef�zte az ac�lbet�test, amikor �n m�g mindig az els� f�llel egyens�lyozok a szoba k�zep�n, egyik kezemmel a falnak t�maszkodva. Mivel a cip�h�z�s f�l k�zzel nem megy, vagy �t percen kereszt�l vesz�d�k azzal az egy darab Dork�val, m�g Gil az egyik sarokban �sszefont kezekkel fintorog rajtam. Amikor v�gre siker�l a jobbomra er�ltetni a darabot, hajolok a m�sik�rt. A feladat imm�ron k�nnyebb, most m�r csak egyszer taccsolok majdnem el.

- K�ny�rg�m, szedd m�r �ssze magad – mondja Gilbert. A kez�be temeti homlok�t.

- Ne sz�lj�’ be, koncentr�lok! – felelem.

- De teljesen eredm�nytelen�l – morogja az orra alatt.

V�gsz�ra. Siker�l. Indulhatunk.

- Hallel�ja! – csapja �ssze a kez�t Gil, �s m�r nyitja is az ajt�t.

Szem�t.

Odakint t�nyleg szakad a naps�t�s. A monszun tril�gia v�get �rt, legal�bbis a mai nap erej�ig, sz�val minden sziv�rv�ny meg boldogs�g, unikornisok �s kertit�rp�k.  Csak Gil nem, � m�g a sz�p id� ellen�re is minimum s�r�s�, de ez mell�kes.

Kisv�rosban �l�nk. De t�nyleg, a sz� legszorosabb �rtelm�ben. A h�zak majdhogynem t�k�letes m�solatok, mindegyik�k ugyan�gy n�z ki, legfeljebb n�h�nynak nem gy�ngyh�z, hanem felh� feh�r az �rnyalata. Kertv�ros, az �m. A belv�ros egy �r�nyi �tra, aut�val – m�g sosem �reztem k�sztet�st, hogy gyalog menjek oda. Szerintem senki se.

Gilbert kulcsra z�rja a bej�rati ajt�t, b�r v�lem�nyem szerint t�k f�l�slegesen. Itt senki sem lop. Nem-nem: az emberek vas�rnaponk�nt templomba j�rnak, �s m�g a h�sv�t el�tti b�jt�t is betartj�k, mert azt �gy kell. Mindenesetre az�rt az utc�n tr�csel� n�nik a legjobb biztons�gi szolg�ltat�st ny�jtj�k, ha esetleg a pl�b�nosra r�j�nne a kleptom�nia. De �gysem j�n. Jobb fizut kap, mint amit �n valaha is fogok, �s ez �gy van, mi�ta vil�g a vil�g.

Kibaktatunk az utc�ra. Szemk�zt n�zek a saj�t h�zunkkal, ami annyiban k�l�nb�zik Gilbert�k�t�l, hogy a mi�nk az �v�k t�k�rk�pe. A kertben l�tom any�t, amint �ppen t�rja a f�ldet, de persze csak kap�val meg �s�val, mert anya ilyen term�szetbar�t. Vagy valami hasonl�. A l�nyeg az, hogy amint csak egy percre kis�t a nap, anya azonnal rohan is a kertbe, hogy vir�gokat �nt�zz�n meg �gy�st d�sz�tsen, sat�bbi-sat�bbi. �ltal�ban ilyenkor a feladat�t nehez�ti a kuty�nk, �fonya. Alaszkai malamut, de ezt igyekszik titkolni – val�j�ban minimum vakondoknak k�pzeli mag�t, mert k�sz �tveszt�ket �s a f�ldbe. Anya nagyon szokta szeretni �rte.

Am�g Gil a hatf�le kapuz�rral b�bel�dik, odas�t�lok felmen�mh�z. Anya megl�t, mik�zben �tv�gtatok a k�ts�vos �ton, ami egy�bk�nt kihalt, mint a temet�. Lesz�rja az �s�t a f�ldbe, majd megt�rli a homlok�t �s r�t�maszkodik a szersz�mra, mik�zben engem v�r.

- Szervusz, �desany�m – ugrok el�. Anya megforgatja a szem�t, de az�rt mosolyog. Sz�l�mnek r�vid sz�ke haja �s z�ld szeme van; ha h�sz �vvel id�sebb �s l�ny lenn�k, val�sz�n�leg tot�l �gy n�zn�k ki, mint �.

- Szervusz, gyermekem – feleli. – M�r megint a romok? – k�rdezi Gilbert fel� b�kve a fej�vel.

- Ja – v�laszolom. – Megleszel egyed�l?

Anya bossz�san f�jtat. Nem szereti, ha t�lagg�dom a dolgokat, de nem tehetek r�la.

- Nagy kisl�ny vagyok, tudok magamra vigy�zni – mondja. – R�ad�sul a b�ty�d is hamarosan haza�r.

�, t�nyleg. Drake. A b�ty�m, b�r csak f�l tes�. Anya els� h�zass�g�b�l. �t �vvel id�sebb n�lam – egy�ltal�n nem hasonl�tunk, semmiben. K�t teljesen k�l�n naprendszer vagyunk. S�t univerzum, ha nagyon dr�mai akarok lenni.

- Akkor ok�. – Zsebre v�gom a kezem. Gil mell�m l�p. K�sz�n, mire any�nak azonnal felder�l az arca: nagyon szereti Gilbertet, id�nk�nt m�g kedvesebb is vele, mint velem. Szerintem az�rt, mert b�ntudatot �rez Kate �s Mr. Cuthbert miatt, b�r ezt nem teljesen �rtem. Nem mintha az � hib�ja volna, ami�rt Gilbert nevel�apja olyan, amilyen.

- Mikor j�ssz haza? – k�rdezi anya. Elbizonytalanodok.

- �t nap m�lva, pirkadatkor, kelet fel�l? – k�rdezem, mire megcs�v�lja a fej�t.

- Vigy�zzatok magatokra, fi�k! – mondja k�s�bb, azt�n visszafordul a r�zsalugashoz a kapunk f�l�tt. Elk�sz�n�nk, �s v�gre t�nylegesen indulunk.

Egy ideig csendben haladunk az utc�n, zsebre tett k�zzel. A szomsz�dok r�nk k�sz�nnek, n�ha m�g kedvesen integetnek is, ami vicces, mert val�j�ban a legt�bbj�k csak annyira kedvel minket, amennyire az atomrobban�st szok�s. Nem igaz�n vagyunk a szomsz�ds�g kedvencei, mivel az id�sek vand�loknak meg punkoknak tartanak minket, ami Gilbertre igaz, meg tal�n r�m is, de akkor is. Nem sz�p dolog az el��t�let, na.

- K�ne pia – mondom merengve, amikor elhaladunk a kocsma mellett. Gil n�m�n b�lint, azt�n m�r nyit is be az �p�letbe, nyom�ban velem.

Bar�tom c�ltudatosan a pulthoz l�p, ahol Rue, egy magas, v�kony l�ny t�r�lgeti a kors�kat. Rue a tulaj, David l�nya, aki meg Gilbert�k rokona szegr�l-v�gr�l, �gy mindig kapunk alkoholt, hab�r kor�nt sem vagyunk m�g nagykor�ak.

Gil k�sz�n a l�nynak, mire � mosolyog, azt�n megk�rdezi, mi kell. Amikor k�z�lj�k vele, kacsintva a rakt�r fel� b�k azzal a mondattal, hogy Dave-vel besz�lj�nk. Besz�l�nk vele. A f�rfi el�sz�r �gy tesz, mint akinek esze �g�ban sincsen s�rt adni nek�nk, de azt�n persze r�h�gve mondja, hogy csak viccelt, mintha nem lett volna alapb�l egy�rtelm�. A kez�nkbe nyom egy hatos pakkot, azt�n m�r ott sem vagyunk.

Ezut�n m�r hamar oda�r�nk az erd�h�z. A romok nem sokkal a sz�l�t�l helyezkednek el, egy r�gi v�r megmaradt t�rmel�kei �s alapzata. Nem nagy dolog, a v�ros m�g arra sem tartotta �rdemesnek, hogy legal�bb m�kincsnek vagy hasonl� id�tlens�gnek nyilv�n�tsa. Ahhoz k�pest, hogy gyerekkorunk �ta j�runk hozz�, el�gg� j� �llapotban van, pedig m�r sz�molni sem tudom, h�nyszor tehett�nk k�rt benne.

Gilbert magabiztosan halad az erd�ben, a f�k k�z�tt szlalomozva. Rutinosan ker�li ki a ki�ll� gy�kereket meg lehullott fa�gakat, de �n nem vagyok ilyen �gyes. �h, ugyan m�r! �n meg az akad�lymentes k�zleked�s? Dehogyis. �gy hasra v�g�dok az els� r�nkben, ahogyan azt kell – m�g bele is fejeln�k a s�rba, ha nem siker�lne megkapaszkodnom Gil v�ll�ban.

- Legk�zelebb legal�bb v�rd meg, ameddig kart�vols�gon t�lra �rek – g�nyol�dik bar�tom. – Hadd legyen m�r egy j� napom.

- N�zd, Gil, egy csill�mfaszl�ma! – mutatok oldalra. – Nem akarod megn�zni, hogy ott vagyok-e?

Nem akarja. Helyette megragad a p�l�mn�l fogva – ami egy�bk�nt m�g mindig az �v�, de mindegy –, �s maga el� tol. Szerintem az�rt, hogy a legk�zelebbi eltaknyol�somat premier pl�nb�l n�zhesse �s kir�h�ghessen, ahogyan azt j� bar�thoz illik.

K�t perc m�lva t�rdig g�zolok a gazban. A susny�s akkora, hogy az m�r �serd�, ahogy a f�k �tmennek .rarba, az aljn�v�nyzet meg orgi�zik, b�r a febru�rra tekintettel m�g szolidan, amolyan vetem�nyeskert-szer�en. A legjobb dolog a t�lben az, hogy �gy legal�bb egy �ra m�lva nem leszek �l� kullancs-sv�dasztal, mint ahogyan az ny�ron lenni szokott. M�r a k�t kezem sem el�g ahhoz, hogy megsz�moljam, h�ny ilyen g�r�nyk�nt szedtem �ssze itt tizenhat �vem sor�n.

Megpillantom a romokat. A r�gi v�r k�rny�k�n a f�k nem �llnak olyan szorosan, �gy m�r l�tni is lehet valamit az �gb�l. Megk�nnyebb�lten s�hajtok egyet, azt�n megmarkolva a t�sk�m p�ntj�t futni kezdek a t�rmel�k fel�.

- Nyughass m�r! – kajab�l ut�nam Gil. – Ha �sszet�r�d magad, itt hagylak a medv�knek.

Nevetve megfordulok, �s kidugom a nyelvem.

- Itt nincsenek medv�k – mondom.

Gilbert nem v�laszol, csup�n kom�tosan s�t�l tov�bb. Mire �n feltorn�zom magam a der�kig �r� v�rfalra, addigra � is meg�rkezik, �s felvont szem�ld�kkel n�zi vesz�d�semet.

- Tulajdonk�ppen te hogy maradt�l eddig �letben? – k�rdezi elborzadva, ahogyan v�gre le�l�k a k�re.

- Ez m�g sz�momra is rejt�ly – felelem.

- Azt mindj�rt gondoltam.

Ez�ttal eny�m a hallgat�s joga. A l�bamat l�gatva k�rben�zek a helyen, nem mintha nem l�ttam volna m�r el�gszer. Gil m�g mindig nem sokkal el�ttem �ll, hozz�m hasonl�an � is a k�rny�ket k�mleli, kez�ben a s�rrel. A pakkra n�zek, v�g�l n�m�n kiny�jtom a jobbomat fel�. P�rszor ki-be mozgatom az ujjaimat, mintha meg akarn�m fogni, hogy Gilbert �szrevegye a jelz�semet. Mikor a sr�c megl�tja, egy laza mozdulattal kit�pi az egyik dobozt a hely�r�l �s a markomba nyomja.

El�gedetten kortyolok a s�rb�l. Id�k�zben Gil ledobja a c�km�kj�t egy k�zeli fa t�v�be, � pedig le�l mell�, h�t�t a t�rzsnek vetve. Kinyit egy dobozt, majd nagyot h�z bel�le. H�traveti a fej�t �s lehunyja a szem�t, mik�zben a nap az arc�ba s�t. Megint b�k�snek t�nik. Egy ideig b�mulom �t, majd matatni kezdek a t�sk�mban.

Magam al� h�zom a l�baimat, azt�n el�veszem a rajzmapp�mat. Sietve a v�kony fat�bl�ra rakom a lapot �s a n�gy sark�t leragasztom, hogy a sz�l ne f�jja el, mint ahogyan tavaly j�rtam. Egy komplett h�t munk�ja v�g�dott taccsra akkor, puszt�n csak az�rt, mert idi�ta voltam �s nem gondoltam ilyen alapvet� dolgokra. Furcsa m�d akkor m�g Gil sem nevetett ki, s�t m�g keresni is seg�tett, de persze hi�ba.

A tolltart�mb�l kikaparok egy cerk�t meg egy rad�rt. A pap�r f�l� g�rnyedve egy ideig m�g k�rbeforgatom p�rszor a fejemet ihletet keresve, de val�j�ban egy cseppnyi kedvem sincs most a t�jk�pekhez. Ekkor Gilbertre n�zek: a sr�c m�g mindig lehunyt szemmel, ugyanabban a poz�ci�ban �l, csup�n a pi�t emeli id�nk�nt a sz�j�hoz.

Rajzolni kezdek. Gil alakja lassan de biztosan felker�l a lapra, mik�zben a s�r �szrev�tlen�l fogy. Nem veszem �szre, hogy a fejembe sz�llt volna, annak ellen�re, hogy el�gg� val�sz�n�, hogy k�s�bb �gy lesz. (Nem igaz�n b�rom az alkoholt, r�ad�sul nem is hoztunk magunkkal semmi ennival�t, sz�val a hat�s szinte tutibiztos.)

Gilbert valamikor f�l�ton kivesz a t�sk�j�b�l egy elny�tt Sherlock Holmes novell�t, de a testhelyzete nagyj�b�l ugyanaz marad, �gy nem par�d�zok rajta. Am�gy sem tenn�m: b�r sosem k�rdeztem, m�gis van egy olyan �rz�sem, hogy a sr�c nem d�jazn�, ha r�j�nne, lerajzoltam �t.

Mire a harmadik Gilbertet is pap�rra kanyarintom, a nap m�r lemen�ben van. B�r m�g legal�bb k�t �r�nk van az est�ig, az�rt m�r nincs olyan vil�gos, �gy Gil r��r�s mozdulatokkal pakolni kezd. �n m�g egy ideig �cs�rg�k a falon a l�bamat l�gatva, kezemben szorongatva r�gi, fekete t�sk�mat.

Gil meg�ll nem sokkal el�ttem, a t�rdem szinte az oldal�t �rinti. Bar�ton hunyorogva n�z r�m, mert a nap pontosan a h�tam m�g�tt van.

- Mit rajzolt�l? – k�rdezi.

Annak ellen�re, amilyen, Gilt mindig �rdeklik a rajzaim. Tulajdonk�ppen � a legnagyobb kritikusom, �s ez nekem igenis nagy sz�, mert rajta k�v�l soha senki nem ad norm�lis �rt�kel�st a pr�b�lkoz�saimr�l. Ha any�nak mutatom �ket, csak annyit mond: „sz�p” – nem az�rt, mert nem foglalkozik vele, hanem mert nem tud r� m�st felelni, mivel nem akar megb�ntani azzal, ha szerinte valami nem j�. Gilbert ezzel szemben kegyetlenm�d megmondja, ha valamit elrontok, de a legt�bb besz�l�s�val ellent�tben ilyenkor nem goromb�n, csup�n t�rgyilagosan. �s ez j�. � legal�bb tud mit mondani r�juk.

A mapp�ra n�zek az oldalam mellett. Nem akarom, hogy megl�ssa. Tal�n j� lett, de nem hiszem, hogy �rt�keln�, hogy �ppen � volt a modell. Nem akarom, hogy kiny�rjon. Meg fogok halni, ha megl�tja.

- Semmit – felelem, �s magam el� r�ntom a m�anyag t�sk�t.

Nem l�thatja meg.

Gilbert nem foglalkozik a tiltakoz�sommal, egyszer�en csak kikapja a kezemb�l az eg�szet �gy, ahogy van. Lass� mozdulattal kigombolja a fedel�t. Amikor megpr�b�lom visszaszerezni, csak h�tr�bb l�p egyet, hogy ne �rjem el. Veszett�l kap�l�zok, hogy legal�bb csak a k�zel�be ker�ljek, de nan�, hogy teljesen hasztalan. Gil �vatosan kih�zza a lapot a hely�r�l, azt�n csak h�mm�g egyet, amikor megl�tja saj�t mag�t.

Megint ny�lok, hogy elvegyem t�le, miel�tt m�g b�rmit is mondhatna, de Gilbert megint kicselez, �s akkor bumm! az alkohol hirtelen fejbe csap, �n meg eleg�nsan lev�g�dok a k�falr�l.

�s telibe z�zom magam.

Bassza meg.

***
 

Gilbert szob�ja.

Az �gyon �l�k, mellettem Gil. A sr�c oldal�n�l els�seg�lydoboz; a jobbj�ban fert�tlen�t�s vatta, a balj�ban a karom, ami alkart�l k�ny�kig felhorzsol�dott. �s cseszett�l f�j.

S�hajtok. Ennyire szerencs�tlen is csak �n lehetek. Gil m�r kitiszt�totta a sebet, �ppen arra v�r, hogy v�gre �sszekaparjam magam, hogy legyen el�g er�m a tov�bbiakra. Behunyom a szemem, jelezve, hogy csin�lhatja.

- Aztaku… - harapok a sz�mba, amikor a vatta a b�r�mh�z �r. K�nl�d�somban a takar�ba marok, amit Gil ez�ttal nem r� fel nekem. Meglep�en �vatosan �s gyeng�den nyomkodja a fert�tlen�t�t a sebhez, az els� csap�s ut�n m�r nem olyan v�szes. De az�rt nem is kellemes.

�sszeszor�tott foggal �s szemmel v�rom, hogy v�gre v�ge legyen. Amikor Gilbert befejezi a steriliz�l�somat, matat egy sort a dobozban, �s g�zlapot meg k�tszert szed el�. A biztons�g kedv��rt m�mi�v� v�l�som el�tt m�g egy adag Betadine-t r�nyom a horzsol�sra, amit�l kis h�j�n fel�v�lt�k, de helyette sikeresen csak ny�sz�tek.

Gilbert nem sz�l egy sz�t sem. Az�ta nem besz�lt hozz�m, ami�ta eltaknyoltam �s hazat�mogatott hozz�juk. Nem akartam hozz�nk menni, mert f�ltem, hogy anya nagyon kiakad, �s am�gy is – nem b�rja a v�rt, ez pedig t�bb mint v�res. K�l�nben is, Gill�knek legal�bb van els�seg�lydobozuk, ami r�lunk m�r nem mondhat� el. Otthon semmire sem ment�nk volna, anya legfeljebb ber�ngatott volna a s�rg�ss�gire, ami meg teljesen f�l�sleges egy ilyen h�lyes�g miatt.

Gilbert finoman bek�t�z, majd elteszi a hely�re a dobozt. A f�rd�szob�ban kezet most, azt�n visszat�r a szob�ba, �s le�l mell�m az �gyra. Az �r�ra n�z az �jjeliszekr�nyen, �n meg k�vetem a pillant�s�t. M�g csak f�l kilenc van, m�gis �gy �rzem, hogy b�rmelyik pillanatban bealudhatok. Gil val�sz�n�leg k�b� ugyan�gy �rez, mert h�trav�g�dik a matracon, �s a plafonra mered. F�radtnak t�nik.

F�j a karom. M�ly leveg�t veszek, mire Gilbert r�m n�z a szeme sark�b�l. A bal kez�vel megmarkolja a fels�met a mellkasomn�l, �s lenyom maga mell�. Nem ellenkezek. M�g mindig be vagyok cs�pve, a les�r�l�s semmit sem j�zan�tott. �rzem, hogy az arcom �g, val�sz�n�leg az eg�sz pipacsv�r�s, ahogyan ilyenkor lenni szokott. Megd�rzs�l�m a homlokomat.

Gil oldalra ford�tja a fej�t �s engem figyel. �n is fel� fordulok, a v�llunk teljesen �ssze�r. Annak ellen�re, hogy piszokm�d f�j az alkarom, m�gis j�l �rzem magam. Gilbert nagyon r�gen volt utolj�ra ilyen kedves �s figyelmes velem, �s egyszer�en csak j�l esik tudni, hogy m�g k�pes hasonl� gesztusokra. Ezek szerint nincs annyira k�b�l a sz�ve, mint hittem. Ezt megnyugtat� tudni.

Elmosolyodok a gondolatra, m�g mindig �t n�zve. Az �lom sz�l�n vagyok.

Gilbert helyezkedik egy kicsit, m�g v�g�l felk�ny�k�l mellettem. Egy ideig a szemembe b�mul, azt�n lassan k�zeledni kezd, �s mire �n egy�ltal�n felfogn�m, mire k�sz�l, megcs�kol.

�n meg hagyom.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.